A világ legeslegjobb barátai mind az enyémek!

Nekem vannak a világon a legeslegjobb barátaim! Az én barátaim okosak, ügyesek, műveltek és szépek is!
Nagyon szeretem őket! Azért szeretem őket, mert mindig meghallgatják, amit beszélek. (Az meg nem kevés) És válaszolnak is. Azért is szeretem őket, mert kedveskednek nekem. Van olyan, hogy sütnek nekem kenyeret, meg adnak sört. És olyan is volt, hogy egyszer egy egész üveg vizet (másfél liter) nekem adott az egyikőjük, úgy hogy ráírta filctollal a nevemet. És akkor azon az estén, az volt az én vizem! És akkor azon az estén nagyon sokat beszéltem. És még akkor is kedvesek voltak velem.
Az én barátaimnak, a barátai is nagyon okosak. Az egyikőjük például kitalálta, hogy be kell tiltani a vastag keretes szemüveget, mert ha elütne egy ilyet viselő öreg nénit, akkor könnyen megkarcolódhatna a kocsija fényezése a szemüvegkerettől. Hát ilyesmikről szoktunk beszélgetni.
A két legeslegjobb barátom ráadásul testvérpár. Ezért van az, hogy mindketten egyformán ügyesek. Ez genetikailag van nekik. És azt is szokták csinálni, hogy, ha valami elromlik nálam, rögvest sietnek segíteni. Ezért van nekem olyan WC tartályom, aminek a csöve pont egy toldalékkal hosszabb, mint másé. Meg van olyan DVD lejátszó- tornyom, ami két szerkezetből áll. Az egyik filmet is lejátszik, de megakad (kis bottal el lehet indítani), a másik viszont üzembiztosan játssza le nekem a jógához hallgatott meditatív lemezemet. Szóval az én barátiam a legeslegügyesebb barátok a világon!
Egyszer az egyik legjobb barátom - aki a másiknak az öccse – beszerelt nekem egy zárat. Egy harmadikat. Jaj de jó volt! Sokat nevettünk közben. Meg utána is. Úgy sikerült a zár, hogy belülről nem lehet használni. Se bezárni, se kinyitni. Azaz, ha valaki bent van a lakásban és egy másik ember kívülről bezárja ezt a bizonyos zárat, akkor a benti ember, a büdös életben ki nem jön. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás. Teljesen egyedi. Sokat nevettem rajta.

Ma reggel sikerült bezárnom a lányomat. Egyszerűen elfelejtettem, hogy itthon van. Ez jelzi azt is milyen gyakorisággal tölti itthon az éjszakáit. Meg a nappalait.
Na, de nem kell pánikba esni! A lányomat kimenekítette a barátja, aki eljött érte, és mint Rómeó kiszabadította a szerelmét a lakás börtönéből, ahova az édesanyja zárta. Megérkezett, lányom az ablakon kihajolva ledobta neki a kulcsát, ő feljött vele és kívülről máris sikerült az ajtót kinyitni. Ugye hogy nincs semmi baja annak a zárnak? Kinyílt? Ki! Akkor meg mi a baj? (Van olyan záram is, amit lakatos szerelt be. Azt belülről is lehet használni. Dög unalmas!) Semmi baj nincsen, mert az én barátiam mindig igyekeznek, hogy nálam minden egyedi kivitelezésű legyen. (Csak emlékeztetnék a zenélő zuhanyrózsára – ami spriccelt is.)


Az én barátaim nem jártak férfiképzőbe. Abba az iskolába, amit az én testvérem indított. Mert az én testvérem legalább olyan ügyes, mint a legeslegjobb barátaim. Ezért, hogy el ne felejtsük az emlékezetes tanfolyamot, megismétlem. A könnyebb tájékozódás kedvéért elmondom, hogy a filmen szereplők közül az én testvérem az, aki megszereli a csapot.
Tessék: