2010. január 21., csütörtök

Felnőtt férfinak legális a gyümölcse


Nem írtam Csernusnak, mégis válaszolt:

„Ön egy olyan pasiba szerelmes, aki valójában nincsen, olyan tulajdonságokkal ruházza fel, amelyeknek nincs birtokában. Az igazi férfi mer döntést hozni és nem a gyerekeivel takarózik. Ez a férfi azonban azt hiszi, hogy biztonságban van, miközben nincs, és hazugság veszi őt körül. Lefekszik a feleségével, miközben egy másik nő van a fejében. Nem meri vállalni a felesége előtt, hogy vége. Jó, ha tudja, a tiltott gyümölcsöt a napvilágon ízlelgetni már egészen más, titokban…..Ha az illető még ön mellett is döntene, folyton bűntudata lenne, és szerintem még önt is meg fogja csalni. Ez a pasi kisfiú, a valódi mamájával szemben nem nőtt fel…”

Annyi a kis finomítás, hogy én már nem vagyok szerelmes. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezt pontosan tudtam, de jól betakartam az érzelmeimmel és minden áron bizonygattam, hogy ez nem így van. Pedig volt, aki folyamatosan figyelmeztetett.

Rájöttem: nem ismerek felnőtt férfit! Akik közel voltak hozzám mind gyerekek, csak más szinten.
Merészség kijelenteni, de ha körülnézek, csak egyetlen férfit ismerek, aki felnőtt. Előttem nőtt fel, és szerintem számtalan hibát követett el közben. Mégis hiteles. Hiteles, mert mindenért vállalta a felelősséget, és ha jól látom, most könnyeden, felszabadulva éli az életét. Bátornak és erősnek tartom. Sőt! Boldog!
Persze nem lehet felszínes ismeretség alapján kijelenteni, hogy „x” vagy „y” gyáva. Élethelyzeteket látva, mégis úgy hiszem, hogy a férfiak nagy része előszeretettel marad kisfiú és válik gyávábbá, mint óvodás korában és ezáltal gyengévé is. Nem az az erős férfi, aki fogcsikorgatva elfojtja az érzelmeit és szép lassan elviszi a rák, vagy az infarktus. Az erős az, aki felismeri az érzelmeit és vállalja is. No, pláne szét tudja választani, és egymás mellé tudja rendelni őket! Tisztán látja, érzi, hogy attól, ha szeret egy nőt, nem fogja kevésbé szeretni a gyerekeit. Mert ez a gyerekek mögé bújás. A gyerek meg nem hülye. Ő is szépen lassan átlát az egészen.

Szomorú, de azt hiszem, hogy a férfiakat a nők teszik ilyenné. Először is az anyjuk. Másodszor a feleségük. Mert a nők meg babázni szeretnek. Kisfiút szeretnének maguk mellé és meg is kapják.
Az a nő, aki felnőtt férfival akar élni, nem dirigál a férjének. Nem osztogat utasításokat, nem rendszabályoz, nem nevel. Kér, megbeszél.

Na, persze én osztom itt az észt, meg szegény fiúkat piszkálom, miközben folyamatosan várom a nagy ő megjelenését. Kis „ő”már volt elég. Kis ő lehetne is. Nem kérem.
Egészen biztos vagyok benne, hogy magamat is vizsgálnom kell. Folyamatosan ezt teszem.
Jelen állapotom vizsgálati eredménye: én voltam a tiltott gyümölcse egy kisfiúnak.
Ideje tovább lépnem! Felnőtt férfiak felé, legális gyümölcsként.

2 megjegyzés: