Ami jó, az jó, ami nem, az nem

Értéktelen, haszontalan, felesleges, buta, elviselhetetlen, szerethetetlen, idegesítő, lehetetlen, műveletlen, tájékozatlan.
Ronda, öreg, kövér, alacsony vagy túl magas.

Szeretném tudni, van-e, aki így érzi magát néhanap? Nem azért, mert örülnék, hogy másnak is szar. Csak azért, hogy tudjam, nem én vagyok az egyedüli barom.

Két hétvégi nap, meg még a mai fele, a fentiek jegyében telt. Már múlik. Talán már kövérnek nem gondolom magam. Holnapra lehet, hogy megfiatalodok, holnapután meg már ennyire csúnya sem leszek. Hétvégére meg még bármi kiderülhet rólam.
Állítólag ez az én hetem. Megnéztem a horoszkópomat, a Tarot kártyát is megkérdeztem. Semmi kétség! Ritka jó hetem lesz! Biztos ennek köszönhető, hogy most így vagyok, és itthon. Ha nem lenne jó hetem lehet, hogy a nem létező Lipóton ücsörögnék, vagy a felvagdalt ereimet kötöznék a Korányiban.
Na, ennyire nem komoly ez! A lényeg: valamihez képest ez az állapotom is jó.

Biztosan teljesen hülye vagyok. A horoszkópban nem nagyon hiszek, azt meg végképp nem hiszem, hogy a Tarot megmondja mi lesz velem? Mást tud. Én meg semmit. Ezért hiszem el, ha nekem most jó. Még akkor is, ha nem.

Valami nem stimmel. Egyfolytában közléskényszerem van. Persze jó lenne, ha közölnék is valamit.

Volt ma jó is. Jó volt melózni. Tényleg!
És jó volt a hó reggel, még tisztán, csillogón.
Jó az is, hogy Zsófi, a cica itt ül az ölemben és dorombol.