Magyar embernek, magyar tüdeje van!

Na, de most komolyan!
Pár perce tudtam meg, hogy azért olyan sok a békétlenség, az ellenségeskedés kis hazánkban, mert az ellenségeink, az ostobák, a műveletlenek „lecsúsztak” a Kárpát-medencébe, mivel a „Végzet”, a „Gondviselés” ezt a helyet jelölte ki számukra, hogy egy helyre gyűjtse a „Gonoszokat” és itt egy helyben, összegyűlve, egyszerre számoljon le velük. Ez a mi keresztünk, a magyarok keresztje. Ez a mi Isten által elrendelt feladatunk.
Azt is tudom már, hogy „az új világrend is innen sugárzik majd tova Isten elrendeléséből”.
És honnan bennünk ez a képesség? Arra is itt a válasz: a kalandozások során Tibetet is útba ejtettük, tapasztalatszerzés céljából.
És kik az ostoba, műveletlen ellenségek? Mindazok, akik nem olvassák mindazokat az irományokat, amelyek mind erről szólnak. Az ostobák és műveletlenek mind, egytől-egyig el akarják tőlünk venni a földünket, a titkunkat és még a levegőnket is!

Picike kérdéseim lennének:
Ha a fél világ, sőt, talán a háromnegyed azt se tudja, hogy létezünk, miként lehet az ellenségünk? Mit akarna elvenni tőlünk?
Azt sem értem, hogy ha a Gondviselés itt gyűjti össze a gonoszokat, mert itt kell őket legyőznünk, akkor tényleg csak ennyi gonosz van az egész bolygón? Hát akkor semmi baj!
Emberek! Irány bármerre, el innen! Már aki nem akar gonoszokat legyőzni.
Ja! És akkor én, például, és a lányom, és a barátaim? Mi mind gonoszként vagyunk itt, gyűjtve? Vagy, hogy van ez? És ki fog minket legyőzni? Vagy nekem kell legyőznöm valakit? És, ha nem vagyok magyar, mert sváb vagyok? Akkor én gyűjtve vagyok ide? Afelől semmi kétségem, hogy a zsidó származású barátom ellenség, és őt legyőzni kell, bár még sosem kaptam rajta, hogy titkokat fürkészne, vagy bármit el akarna venni, bárhonnan. Igaz, ami igaz, levegőt venni gyakorta látom. Magyar levegőt szokott venni.

Azt is nagyon szeretném tudni, hogy amikor Tibetben kalandoztunk, az hogy volt? Lóval felkaptattunk négyezer méter magasságba? És milyen nyelven beszéltünk? És kivel? A bőn szerzetesekkel, akik a hegybe vájt, megközelíthetetlen kolostorokban éltek? Egyszerre csak megjelentek ott a magyar hordák, bekopogtattak a kapun és kérték a tanítást? Addig hova tettük a portyázó életvitelünket? Hirtelen csak a tudásra szomjaztak a szkíta, sumér és ki tudja milyen törzsek, és pontosan tudták, hogy Tibetben van a nagy tudás? Jó, én elhiszem! Na, de hova lett? Biztos mikor jöttek a hegyről lefelé, és már kezdték élvezni az egyre oxigéndúsabb levegőt, jól beittak, oszt” mire leértek a többiekhez, elfelejtették a tant.
Azt is eltitkolták, hogy egy ősmagyar volt, aki először megmászta a Himaláját. Sőt! Lovon, hátrafelé nyilazva nyargalt, mert a serpák ott lihegtek a nyakában, hogy jól legyőzzék. De ő lóval meg sokkal gyorsabban vágtatott fel a nyolcezer méterre, és kitűzte a nyereg alatt puhított bőrdarabot. Úristen! Most jutott eszembe, hogy az ősmagyar embernek speckó tüdeje, és vérkeringése volt (és van is, csak eltitkolják előlünk), így nem számított az a pár ezer méter szintkülönbség. Istentől kaptuk ezt is. Elrendeltetve!

Ennek – és a sztrájknak - okán holnap ismét begyalogolok a munkahelyemre és, ha a hídon azt érezném, hogy fuldoklok a szmogtól, majd elszégyellem magam, és a saját eszembe juttatom az Istentől kapott ősmagyar tüdőmet.

(Pusztuljak el, nem értem! Honnan tudták a kalandozó magyarok, hogy hol van Tibet? Egyáltalán, hogy van Tibet? De, ha valahol olvasták, vagy hallották a rádióból, csak úgy tettek egy kis kitérőt, mert az olyan jópofa dolognak tűnt - tekintettel a földrajzi és időjárási viszonyokra? Nem értem, nem értem, nem értem! És nem lehet, hogy mi vittük a tant Tibetbe? Lehet, hogy Buddha sem sákja volt, hanem sumér? )