Íróasztal

Azt hiszem, az elmúlt napokban kicsit elszálltam. Mondhatni még magamhoz képest is idealistább voltam. Viszont minden szavammal egyetértek.
Nem hiába jártam pszichológushoz, hiszen ma eszembe jutott, hogy kezelnem kell az érzelmeimet, ha nem akarok idő előtt beledögleni. Meg azt is megtanultam, hogy van nekem eszem is, mondhatni okos vagyok, mint a Nap, ezért hasznos lenne ezt kiaknáznom, és néha a ráció mentén működnöm.
Ennek jegyében ma gondolkodni kezdtem a kézzel fogható, mondhatni reális dolgokon. Szinte belefájdult a fejem, hogy jusson már eszembe valami nagyon földi dolog. Leszámítva a munkámat. No, ottan van ám realitás! A munkámat tökéletes ésszerűség jellemzi! (Hátha olvassa ezt valamelyik főnököm.)
Tehát vissza a munka utáni gondolataimhoz! Voltak. Nem írom le, mert pornográfia lenne. Pedig nagyon színesen és érdekesen tudnám megfogalmazni, min törtem azt az okos fejemet. Persze az is lehet, hogy nem ez az a tipikusan ésszerű és nagyon racionális gondolatfolyam, amire a pszichológus gondolt, miszerint vannak észbeli képességeim. Nem tudom, erről nem nagyon beszélgettünk.
Az is eszembe jutott, hogy nekem gyakorta jutnak eszembe oda nem illő dolgok. Hova nem illők? Hát az éppen aktuális helyzetbe. Nem a munkámra gondolok! Ott mindig csak az jár az eszemben! Mármint a munka.
Azért egy példát írok ide, szolidan. Egyszer, elég intim helyzetben (nagyon intim helyzetben) megkérdeztem, a jóembert alattam, hogy elmeséljem-e neki, a világgazdasági válság spirituális megoldását? Isteni élmény volt látni az arcát! Komolyan! Még meg is nevettettem!
Különben is! Az intuíció ellazult állapotban működik igazán. Tudjuk ezt például Oshotól. És mi van akkor, ha nemcsak fürdés közben vannak zseniális megérzéseim! Semmi!
Mellesleg, akkor elmeséltem (már amennyire volt rá lehetőségem), miként látom ezt a dolgot? (válságot, spirituálisan) Emlegettem Shivát, megjegyezve, hogy tízezer évig szeretkezett Parvatival - hogy aktuális is legyek, és finoman jelezzem a haladási irányt, és szerény igényeimet. És mi történt? Pár hétre rá megjelent Popper könyve, a Válság és megújulás, alcíme: Shiva örömtánca. Erről beszélek! Intuíció! Na meg persze a szigorú ésszerűség.
Mi következik mindebből? Ami rám vonatkozik, azt pontosan tudom, ezért nem írom le, mert ez az én blogom.
Ami a külvilágra vonatkozik: tessék szeretkezni! Tessék szeretkezés közben beszélni! Bármiről! Kezdetben nyilván vannak technikai részletek, amiről feltétlenül beszélni kell, de ha már üzembiztosan megy a dolog, elő lehet venni bármit. Úgy értem bármilyen témát. Nem kell elővenni különböző eszközöket - igaz, kinek-kinek izlése szerint – mert van az embernek saját felszerelése, amivel kicsi fantáziával jól elboldogulhat. Meg nem árt, ha az intuíció mellett hagyjuk működni az ösztönöket. Menni fog!
Majdnem elveszítettem a fonalat. Van inverz példám is. Ezt már nem részletezném annyira, mert pornográf lesz. A lényeg talán összefoglalható: két férfiemberrel is beszélgetve, került szóba az íróasztal, mint bútordarab. (Nem a munkahelyemen!) Szóval az íróasztalról nekem mindig az jut eszembe, hogy milyen lenne beszélgetni rajta? Érdekes, a fiúknak is ez jutott eszükbe. Azt minden esetre elhatároztam, hogy ha lesz rá módom – és főleg helyem – veszek egy óriási íróasztalt, amin kidolgozom a válság spirituális megoldásának végleges változatát.
Azt hiszem érdemes volt pszichológushoz járnom. Hihetetlenül jól kezelem a racionális oldalamat és meg kell állapítanom, hogy rengeteg eszem van!
Ja, hogy mi van a lakás eladással? Kidolgozom egy íróasztalon.