Van még néhány dolog, amit nem értek. Két napja gondolkodom, és még csak a közelébe sem érek a válasznak. Kerestem Poppernél, Müllernél, Szendinél, Oshonál. Nincs. Vagy nem látom a szememtől.
Azt nem értem, hogy a nők miért akarják annyira bevonni a férfiakat a „nőségbe”? Miért akarják minden áron, hogy a férfi nő módon gondolkodjon és megértse, amit csak nő érthet meg? És miért sértődnek meg, amikor kudarcot vallanak?
Azt hiszem másképp láttam ezt is korábban. Nem baj, most ez nekem a kérdés. Abból a szempontból érdekes ez, hogy a férfiakra ez nem jellemző. Soha nem erőszakolják a párjukat, hogy gondolkodjanak férfi módra. A nők ezt meg úgy fordítják le női nyelvre, hogy nem törődnek velük, kizárják őket valamiből. Szerintem ez hülyeség.
Volt húsz évem tapasztalásra. Azt hiszem akkor kezdődtek a komoly gondok, amikor én is azt vártam el, ami lehetetlen: hogy nőként értsen egy férfi. Közben nem vettem észre, hogy nekem sosem kellett férfiaggyal gondolkodnom. Nem valószínű, hogy ez tudatos volt. Azt hiszem egyszerűen ez a nemek közötti egyik különbség.
Manapság pont azt látom izgalmasnak, hogy a férfinak van olyan területe, ami számomra rejtett. Nem csak a nők titokzatosak. Ez így jó. Mindenkinek kell, hogy legyen saját területe, olyan része az életének, ami csak az övé, amiben nincs benne a párja.
És ezzel borítom is a yin-yangot? Nem gondolnám. A yin-ben is van saját rész, ami nem vegyül a yang-gal. Így lesz egyensúly.
Valószínű, hogy a nők birtoklási vágya is ebből fejlődik ki. (Számomra, ez nőként is elfogadhatatlan.) Ha már ki van rekesztve valamiből, akkor markolni akarja az egészet. Itt van még az irányítás. Sok nő irányítja a párját, sokszor vezényszavakkal, utasításokkal. Hány ilyen telefonbeszélgetést hallottam!
Nem tudom, nem értem miért jó ez? Miért jó egy lebénított, önálló gondolataitól megfosztott (illetve azt a férfi által kényszerűen elrejtett), bábuval együtt lenni? Azt hiszem, azt a híres női intuíciót és empátiát használva egyébként sem sok titok marad szegény férfiakban. Oda kell figyelni! Már persze, ha érdekel az a férfiember.
Azt hiszem a házasság intézménye is kifejezetten káros a nők számára. Ahogy biztonságban érzik magukat, beindul az átváltozás. A helyes kis nőből sokszor válik akarnok, aki mindent és mindenkit irányítani akar. Főleg azt, akit állítólag szeret. Tudom én, hogy nem mindenki, meg nem mindig, de hát…
Már az esküvő előkészületeinél is jól látható, amikor a leány és annak az anyja átveszi az irányítást. Ez meg csak rosszabb lesz, miután elcsattan az első hitvesi csók.
Azt hiszem a nők sem jobbak, semmivel, mint a férfiak. A férfiak sokszor gyávák (pedig lehet, hogy csak nem akarnak ártani), a nők meg sokszor bátornak mutatva magukat, sajnos sárkányosodnak. Ideális állapotban nem lépnek tovább a Süsü állapotnál. Aki szerethető, kedves, segítőkész és elismeri, hogy az ő szerepe nem a bajvívó. Azt meghagyja a jó királyfinak.
Azt nem értem, hogy a nők miért akarják annyira bevonni a férfiakat a „nőségbe”? Miért akarják minden áron, hogy a férfi nő módon gondolkodjon és megértse, amit csak nő érthet meg? És miért sértődnek meg, amikor kudarcot vallanak?
Azt hiszem másképp láttam ezt is korábban. Nem baj, most ez nekem a kérdés. Abból a szempontból érdekes ez, hogy a férfiakra ez nem jellemző. Soha nem erőszakolják a párjukat, hogy gondolkodjanak férfi módra. A nők ezt meg úgy fordítják le női nyelvre, hogy nem törődnek velük, kizárják őket valamiből. Szerintem ez hülyeség.
Volt húsz évem tapasztalásra. Azt hiszem akkor kezdődtek a komoly gondok, amikor én is azt vártam el, ami lehetetlen: hogy nőként értsen egy férfi. Közben nem vettem észre, hogy nekem sosem kellett férfiaggyal gondolkodnom. Nem valószínű, hogy ez tudatos volt. Azt hiszem egyszerűen ez a nemek közötti egyik különbség.
Manapság pont azt látom izgalmasnak, hogy a férfinak van olyan területe, ami számomra rejtett. Nem csak a nők titokzatosak. Ez így jó. Mindenkinek kell, hogy legyen saját területe, olyan része az életének, ami csak az övé, amiben nincs benne a párja.
És ezzel borítom is a yin-yangot? Nem gondolnám. A yin-ben is van saját rész, ami nem vegyül a yang-gal. Így lesz egyensúly.
Valószínű, hogy a nők birtoklási vágya is ebből fejlődik ki. (Számomra, ez nőként is elfogadhatatlan.) Ha már ki van rekesztve valamiből, akkor markolni akarja az egészet. Itt van még az irányítás. Sok nő irányítja a párját, sokszor vezényszavakkal, utasításokkal. Hány ilyen telefonbeszélgetést hallottam!
Nem tudom, nem értem miért jó ez? Miért jó egy lebénított, önálló gondolataitól megfosztott (illetve azt a férfi által kényszerűen elrejtett), bábuval együtt lenni? Azt hiszem, azt a híres női intuíciót és empátiát használva egyébként sem sok titok marad szegény férfiakban. Oda kell figyelni! Már persze, ha érdekel az a férfiember.
Azt hiszem a házasság intézménye is kifejezetten káros a nők számára. Ahogy biztonságban érzik magukat, beindul az átváltozás. A helyes kis nőből sokszor válik akarnok, aki mindent és mindenkit irányítani akar. Főleg azt, akit állítólag szeret. Tudom én, hogy nem mindenki, meg nem mindig, de hát…
Már az esküvő előkészületeinél is jól látható, amikor a leány és annak az anyja átveszi az irányítást. Ez meg csak rosszabb lesz, miután elcsattan az első hitvesi csók.
Azt hiszem a nők sem jobbak, semmivel, mint a férfiak. A férfiak sokszor gyávák (pedig lehet, hogy csak nem akarnak ártani), a nők meg sokszor bátornak mutatva magukat, sajnos sárkányosodnak. Ideális állapotban nem lépnek tovább a Süsü állapotnál. Aki szerethető, kedves, segítőkész és elismeri, hogy az ő szerepe nem a bajvívó. Azt meghagyja a jó királyfinak.
Erre van egy vicc:
VálaszTörlésAz esküvő után a férjek remélik, hogy a feleség sosem változik meg, a nők meg remélik, hogy a férjüket meg tudják változtatni!
Ennek ellenére a férfiak nem változnak meg (eléggé), a nők pedig megváltoznak (eléggé).
Ha nem haragszol:
VálaszTörlésyang-al?
yang-gal!
Dehogy haragszom! Jogos, köszönöm! Mindjárt kijavítom.
VálaszTörlésAz az igazság, hogy rengeteget gondolkodtam már, hogy én és a férjem álompár voltunk, hagytuk egymást lélegezni, nálunk nem jöttek a klasszikus problémák, amiket kivülről látok másoknál. Nem akarom fényezni magamat: én nem sárkányosodtam. A férjem sem üldögélt trikóban a kanapén és követelte a vacsorát. Alapjában véve jól működtünk. Mégis elmúlt valami, úgy hogy még most is szeretettel gondolunk egymásra. Kell lennie valami nagy titoknak.
Azt viszont nem értem, hogy a férfiak miért lesznek nyulak? Sokszor tényleg azt látom, hogy félnek. Miért? Annyira elkeserítő ez.
Sajnos a férjes asszonyokról sokkal rosszabb véleményem van, de az hosszú lenne. Van itt evolúció, feminizmus, vallás,erkölcs ami mind megbolondítja az embereket. A legnagyobb bajnak azt látom, hogy a kapcsolatokon belül nem beszélnek, nem őszinték és a tényleges problémák helyett jön a "sós a leves", meg a felgyűrödött szőnyegrojt.
(Iszonyú, hogy nem tudok keveset írni...)