Eltemetetlen hülyeségeim

Órák óta ébren vagyok, dolgozni nem kell mennem. Szabadságon vagyok. Hú de jó! Órák óta kutatom, mi öröm van az életben. Semmi nem érdekel, utálom az embereket, és most Buddha is menjen a francba.
Az értelmét nem keresem az életnek, már jó régen feladtam ezt. És ne is próbálja senki megmondani, a nagy frankót, mert csak közhelyeket fog mantrázni, amit halálosan unok. Értelme? Ezt is a barom ember találta ki. A természetben nincs értelem, csak élet és nagyon valószínű, hogy semmi más oka nincs, csak az önmagáért való létezés. Az ember, aki kitalálta, mondjuk felfedezte és rendszerbe foglalta azt, amit élővilágnak, természetnek nevezünk. Mintha a nélkül nem lehetne élni. A rendszer csak az embernek kell, hogy azt hihesse ettől jobb lesz az élete. Kitalálta a táplálékláncot, ami addig is volt, amíg nem nevezte el. Csak az a bibi, hogy az embert magát nem helyezte sehova. Illetve mi, az emberiség vagyunk a bianco. Mi bármit eszünk, biztos beleilleszthető a láncba. Ez az, ami nem volt benne eredetileg a teremtődésben.
A növényeknek, állatoknak van rendszere, rendszertani neve és az ember örül, mert meg lehet tanulni, hogy mi az, ami bogyós termésű, meg évelő? Az állatokról lehet tudni, hogy ilyen patás, vagy amolyan, meg emlős vagy éppen cet. Mintha nem lenne mindegy. Ettől még bálnák százai lesznek időről időre öngyilkosok. Meg aztán ott van a tengerek világa, ahol, hipp-hopp, előkerülnek olyan fajok, amiről fogalmunk sem volt eddig – hozzáteszem, most sincs. Abban biztos vagyok, hogy ők is benne vannak már a táblázatban.
Itt van még a csillagászat. Valamikor régen, valaki kiszámolta, hogy a csillagrendszerünk egy pontján kell lennie egy bolygónak. Aztán sikerült is megtalálni. Majd elnevezték Plutónak. Aztán kitalálták, hogy a Plútó nem is olyan bolygó, hanem csak kisbolygó. Mintha a Plútó létezése szempontjából nem lenne mindegy. Emlékszem, hogy ennek kapcsán a sok okos asztrológus összedugta a fejét, hogy most mi legyen az asztrológiával. Egyfelől asztrológia akkor is volt, amikor még nem számolták ki a Plutót, másrészt ez az ember korlátoltságának a bizonyítéka. Csak a saját szempontjából képes bármit látni. (én is, természetesen) A Plútó hatása akkor is érvényesült – ha érvényesül egyáltalán – amikor még nem tudták, hogy van. Semmit nem változik a feltételezett hatása, ha most kitaláljuk, hogy csak egy kisbolygó és innentől kezdve Plútócskának nevezzük.
Ennyit az élet értelméről. Nincsen neki.

Öröm azért lehetne benne, még akkor is, ha nem ígérte senki. Azt nem találom. Elmúlt. Eddig volt, most nincs. Különösebben bánatos sem vagyok. Inkább fásult, unott, fáradt. Kimerültem. Egyszerűen unom. Szeretnék csak úgy lenni, de nem lehet, mert folyamatosan lökdösnek, folyamatosan reagálnom kell. Egy állandóan mozgó masszában vagyok, állandó hatások érnek. Az állandóan mozgó massza nem a természet, vagy nevezzük kozmosznak, hanem a civilizált világ. A természetre könnyebb lenne reagálni, még akkor is, ha van földrengés, meg árvíz meg erődtűz. Megjegyzem, ezek nagy részét az ember idézi elő. Az viszont ritkán fordul elő, hogy egyszerre kell negyven fokhoz, tűző napsütéshez és egyidejűleg mínusz negyven fokhoz és hóviharhoz alkalmazkodni. Az emberek alkotta társadalom – ami a legelcseszettebb valami, ami létezhet a Földön – pont ilyen kihívások elé állít. Nem csak engem. Itt aztán öt percenként változik minden, mert a fejlett ember változtatja.

Nem vagyok idevaló. Tudnék alkalmazkodni, megvan a képességem arra, hogy beálljak a sorba és szigorúan racionális alapon éljem az életem. Szerezhetnék különböző végzettségeket, kereshetnék több pénzt, járhatnék autóval és anyázhatnék, hogy másfél óra alatt érek A-ból, B-be, holott gyalog csak fél óra lenne. Tudom, hogy az értelmi képességem megvan mindehhez. Csak nem akarom. Ha meg nem akarom, akkor dögöljek meg. Dögöljek meg, mert nem élvezem, hogy hej, de nagyon fejlődünk, hogy nem értékelem a gazdasági növekedést (ami majd lesz, és nagyon várjuk), mert emberként, emberi módon szeretnék élni.
Természetesen. Igen ám, de hol van, aki tudja milyen a természetes emberi élet? Ismeri valaki az ember természetét? Az evolúciós rendszerben megvan a helyünk, van nekünk latin nevünk (már az is több, mint más fajoknak), csak azt nem tudja megmondani senki hova lett mindaz, ami örömet okoz, nyugalmat és békét ad? Volt egyáltalán? Az ember előtt biztosan.
Mindegy, nem fáj.