Boldog vagyok! (2009.04.05. 18:08 )

Utálom a definíciókat. Ezért lett négyes a matek érettségim Az összes feladatot hibátlanul megoldottam cca. 1 óra alatt, de a feladatsor végén ott állt a parabola meghatározása. Meg sem próbáltam a választ, hiszen soha nem tanultam meg semmilyen definíciót.

Az ember változik, hát még én! Találtam egy definíciót, aminek kettő perc alatt rajongója lettem, mert addig gondolkodtam rajta ameddig rájöttem: én egy boldog ember vagyok! Íme, a meghatározás, ami meghatározza pillanatnyi hangulatomat:

„ A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései – hogy ne mondjam boldogsága- fontosabb, mint az enyém. A szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeret – ha már megszűnt is - visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben: a szeretet annak öröme, hogy a másik a világon van. A szeretet képessége valahogy jobbá teszi az embert, hétköznapi léte fölé emeli, és kizárja, hogy eldurvuljon, elsárkányosodjon, cinikus vagy gúnyos legyen a partnere gondjaival, félelmeivel, fájdalmaival szemben.” Popper Péter.

Gondoltam, hogy készítek egy Excel táblázatot és abban összefoglalom hogyan is állok ezzel a dologgal. Mivel nem lenne túl sok oszlopa, sem sora így nem nyújtana esztétikai élményt, ezért kihagyom ezt.
Helyette szöveges elemzést készítettem. (Erről jut eszembe, hogy a szakmai érettségim írásbelije, azért lett hármas, mert ugyan az összes feladatot megoldottam hibátlanul, úgy indexáltam, mint egy angyal és olyan statisztikákat készítettem, hogy a gyönyör volt maga, de a szöveges elemzést a végén kihagytam. Feleslegesnek tartottam. 30 pont lett volna. A szóbelim ötös lett)

Tehát szeretet témakörben a következőkre jutottam. Én így szeretek, ahogy ezt Popper írja. Így szerettem, szeretek és így fogok szeretni. Tehát itt egy tökéletes definíció! Ez tetszik nekem. Az már más kérdés, hogy ebbe olykor bele lehet pusztulni. Nekem már kétszer sikerült újjászületnem a nagy szeretetemben. Akkor, amikor ráébredtem, hogy viszonzásul nem ezt kapom. Mégis: „visszaragyog a múltból”.

Nem tudom mi az oka – egészen biztos, hogy bennem van a hiba - miattam nemigen mondott le senki semmiről. Talán volt olyan, amikor ideig-óráig valaki annak örült, hogy én a világon vagyok. Azt tudom, hogy van egy valaki, aki nem nevette ki a nyűgjeimet, fájdalmaimat. Olyan is van aki, ha nem is kinevette, de komolytalannak tartotta.

Mivel még sokáig szándékozom itt időzni, e földi létben biztos vagyok benne, hogy én is megtapasztalom mindezt. És azt is tudom, hogy miért van állandó hiányérzetem. Ezért: mert engem morzsákkal szerettek. Ezt a meghatározást senki nem ábrázolta nekem az élet grafikonján. (Ez a mondat annyira rossz, hogy itt hagyom, okulásul mit nem szabad leírni. Borzalmas!)

Most már azt is tudom, hogy nem vagyok sok. Mert ha elfogadom Poppertől ezt a néhány sort (Miért ne fogadnám el, amikor nekem annyira tetszik? Híres vagyok objektivitásomról), akkor pontosan ennyi, amit én a szeretetről gondolok. Pontosan ennyi minden megnyilvánulásom, amikor szeretek valakit. Ebben biztos vagyok, mert tudom, hogy „visszaragyogok”.

A pszichológus, akihez jártam, mindig azt mondta, hogy én nagyon szerethető ember vagyok. Akkor miért nem? Vagy igen, csak nem úgy?

Mielőtt elájulnék magamtól, megállapíthatom: valami nagy baj lehet velem, ha ezt nem kapom meg. Vagy megkapom, és nem veszem észre? Ezt elég valószínűtlennek tartom, de ha így van, akkor tényleg gond van velem.

Boldog ember vagyok, mert megfelelek a meghatározásnak. Jó lenne érezni is. Jó lenne végre nem csak morzsákat kapni (én azoktól is hihetetlenül boldog tudok lenni), hanem legalább egy zsemlét. Egy kerek egész valamit. Csak egy kicsit, egy kicsi ideig.

Addig is morzsákkal vagyok boldog. S mivel én komolyan örülök, annak hogy a másik a világon van, és tényleg képes vagyok lemondani sok mindenről, komolyan jól érzem magam. A morzsák pedig nagyon finomak, különben sem eszem sokat. Főleg nem szénhidrátot.