Megtaláltam az energiáimat! Az is lehet, hogy ők találtak meg engem.
Szép lassan visszarendeződőm abba az életbe, ami az enyém és ettől múlik a fáradtság. Ha van valami nagy haszna az állandó önelemzésemnek, talán annyi, hogy tudom, miként működöm, mi az, ami én vagyok és mi az, ami árt nekem. Kérem szépen az élet racionális területe nem nekem való. Tudom, van annyi eszem, hogy végrehajtsak bizonyos dolgokat, de nagyon elbizonytalanodok a számomra idegen területeken. Nehezemre esik ügyvéddel tárgyalni, szolgáltató vállalatoknál adminisztratív ügyeket intézni.
Sosem volt jó az érdekérvényesítő képességem. Nem volt jó? Pocsék! Érzelmi területen is így van ez. Az érzelmeimről majd a vége felé írok, mert teljesen összekuszálom ezt az egészet, ami egyébként ténylegesen egy korszakalkotó felfedezéseket tartalmazó iromány rólam, magamnak.
Most, hogy vége a két hónapja tartó költözködési mizériának, már képes vagyok összefoglalni tapasztalataimat magamról.
Lássam először is az értelmi részét a dolognak. Azt hittem, hogy károsodás éri az agyamat a szervezéstől, meg a sok odafigyeléstől. Az agyam károsodását nem engedhetem meg, hiszen elég csekély értelműnek tartom magam, aztán ha még abból a kevésből is elveszik valamennyi, megnézhetem magam. Különben nem gondolom magam butának, csak azt gondolom, hogy az én értelmi szintem a minimum. Keresem a nálam okosabb emberek társaságát. Azok meg általában férfiak. Az okos, értelmes nők viszont nagyon kedvesek számomra. A kevésbé értelmes nők nem érdekelnek, túl sokan vannak. (Most miért írok megint férfiakról, meg nőkről? Freud!)
Lényeges eredménye a szervezősdinek, hogy megmaradt bennem egy csomó minden, azaz tanultam valamit és még használni is tudom. Nem konkrétan, hanem képesség szintjén szereztem valamit. Azaz nem értem jobban a jogi nyelvezetet, de tudom kezelni az ilyen helyzeteket. Arról nem is beszélve, hogy nagy hasznát vettem az általam folyamatosan mantrázott nyitottságnak, kíváncsiságnak. Bizony én mertem kérdezni óriási hülyeségeket is addig, amíg meg nem értettem. Kérdeztem az ügyvédet, az ELMŰ ügyintézőjét, éppúgy ahogy a FŐTÁV-ét. A T-Home alkalmazottját pedig már határozottan sarokba szorítottam.
Tehát fejlődtem!
Spirituálisan is komoly felismerésekre jutottam. A költözés miatt egy hétig nem jógáztam. Nem volt helyem sem, meg aztán jógázni nem lehet kuplerájban. Ahhoz jó rezgésű, meleg, barátságos környezet kell. Költözés alatt ilyen nincs.
Két hónap alatt legyengültem. Lelkileg, szellemileg, fizikailag. Egyértelmű, hogy emiatt betegedtem meg. Két hete kínlódom valami megfázás-félével, amit pár nap alatt ki szoktam heverni. Körülöttem sokan betegek és biztos, hogy van valami külső oka is a sok megfázásnak, de állítom, hogy azokat betegítik meg a baktériumok, vírusok, akiknek szellemi, lelki energiáik a nullához közelítenek. Az immunrendszer biztosan összefügg a lelkiállapottal. Azért vagyok ilyen baromi okos, mert tudom!
Most hogy egy hete megint jógázom, napról-napra érzem, ahogy visszaér belém az élet. Az élet pedig nemcsak fizikumból áll.
Sosem gondoltam volna, hogy megtapasztalom a csakrák létezését. Ezért kicsit szkeptikus voltam ezzel a csakra dologgal kapcsolatban, hiszen már régóta leginkább csak azt fogadom el tényként, amit tapasztalok. Jelentem: léteznek az energiaközpontok. Az enyémek egyszerűen bekoszolódtak az elmúlt zűrös időszakban, és amennyiben valóban forognak a csakrák, az én csakráim már-már megállni készültek. Most azonban érzem a tisztulást és érzem az energiát. Fizikailag érzem, szinte csakránként.
Eddig azt hittem, hogy minden csakrám nyitott, mert már olyan hihetetlen fejlett vagyok, hogy csak, na! Mondjuk a harmadik szem felnyitására nem gondoltam még – attól azért még elég távol vagyok. De! Ott van a kundalini. Meg voltam győződve róla, hogy az nálam jól működik, hiszen ha valamit, azt lehet érezni – bizonyos helyzetekben. Két dologra gondolok a kundalini aktivizálódásával kapcsolatban. Az egyik, hogy eddig is ugyanígy működött, csak nem vettem észre, mert nem vitte el semmi az energiáimat és minden energiaközpontom egyformán üzemelt. Az is lehet, hogy most azért érzem ennyire intenzívnek, mert a szervezetem erős jeleket küld felém, hogy itt az ideje visszatérni a saját egyensúlyomhoz. Az meg nálam, az ami. Nem fejteném ki ezt itt, majd inkább a titkos füzetemből tudja meg az utókor.
Minden esetre – ezzel kapcsolatosan - erősen foglalkoztat egy kérdés, amiről már régebben is hosszú és tudományos értékű fejtegetésbe kezdtem. Azaz: az érzések generálják-e a gondolatokat, vagy a gondolatoktól keletkeznek érzések? Nagyon nem mindegy, mert ennek függvénye, hogy tudom-e befolyásolni valamelyiket. Mivel nekem elég erős az érzelmi részem, hajlok az első változat igazságát elfogadni.
Tegnap olyan dolgok történtek bennem, mintha egy új világ keletkezett volna valahol egy mélyebb rétegemben, Egyébként még ez sem kizárt. Illetve ez a világ ott volt, de most felébredt a kunadlinivel együtt.
Folyamatosan tomboltak bennem érzések és ettől folyamatosan remek gondolataim támadtak, amik újra ugyanazt az érzést gerjesztették bennem. Hihetetlen energiákat éreztem magamban. Azt is tudom, hogy az energia csütörtökön szabadult fel valahonnan. Nem tudom megfogalmazni, pedig csütörtök óta keresem a szót. Csak a boldogság jut eszembe. A Boldogság, mint érzés nem, mint állapot. Az állapotom nem normális, de csak a szó hétköznapi értelmiben nem az. A saját értelmemben teljesen helyénvaló. Olyan amilyen én vagyok. Milyen vagyok? Olyan, aki reméli, hogy ebből az energiazuhatagból másnak is jut, hogy ez átadható. Persze, hogy átadható! Erről szól a tantra. Kezdem érteni, mi is az, hiszen a megtapasztalás közelébe jutottam. Ahogy én kaptam valahonnan az energiát, amitől a csakráim fényesen ragyogva működnek, ezt az energiát vissza is adhatom. Hú, de nagyon fogok igyekezni, ami persze hülyeség, mert ezt tudatosan nem lehet. Ehhez kellenek az elengedett érzések, amit csak hagy úgy az ember hatni. Főképp önmagára. Visszakanyarodtam a nyitottsághoz, ami a befogadás alapja. Meg aztán ott a nagy és örök bölcsesség: a tiszta odaadás, a nyitottság egy másik ember felé, úgy ad neki energiát, hogy nekem is egyre több lesz, és fordítva. No, hajrá előre ezen az úton!
Azt hiszem, befejezem ezt mert, ahogy látom, minden mindennel összefügg. A költözködés, például a tantrával. Én meg önmagammal. Ez is hatalmas eredmény, hogy valamiféle egységben látom önmagamat és kezd derengeni, hogy ki vagyok én, és hogy működök.
Írnék még ide egy-két-száz dolgot, de nem teszem. Majd a titkosba.
Meddig tart ez nálam? Ma még így vagyok. Holnap? Na, ugye hogy a pillanatot kell megélni! Renáta! Nem kell foglalkozni azzal, hogy elromolhat, mert most működik! Akkor most a renátás szorongástól gondolok megint rosszra, vagy rosszra gondolok, és ettől szorongok?
Hogy van ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése