Szoktam nézni igehirdetést, különféle szentmiséket, vidám vasárnapot.
Általában fennakadok szavakon, kifejezéseken (pl.: töltekezzetek meg a szentlélekkel!). Így aztán nem tudom követni mit is akar mondani a szent ember. Lehet, hogy egyszerűen műveletlen vagyok, vagy buta, de nem értem, amit a papok beszélnek, így aztán nem is érint meg egyetlen keresztény szertartás sem. A nyitottságomhoz nem fér kétség, hiszen semmi bajom a szentírással, Jézus tanításaival. Hozzáteszem, hogy a Bibliáról többet tanultam Poppertől, és más íróktól, mint a szertartásokból, pedig a tanítás is lenne egy-egy mise célja. De ha egyszer nem értem!
A Dalai Lámát értettem. Láss csodát, ember! Volt olyan része a tanításának, ahol még az angol szöveget is értettem. A Dalai Láma miért tud egyszerű, emberi nyelven fogalmazni? Talán, mert tényleg tanítani akar, és nem szerepelni, főleg nem híveket gyűjteni. Meg aztán, ugye ő azt tanítja, amit megtapasztalt. Persze, simán lehet, hogy egy katolikus pap is megtapasztalta a szentlélekkel való betöltekezés élményét, és ezt próbálja tovább adni. Elhiszem. De, akkor tegye már ezt érthetően!
A Láma is számtalan analógiát alkalmazott, hogy segítse a mondandója megértését, de hol vannak ettől a példabeszédek! Ember legyen a talpán, aki a bibliai példabeszédeket elsőre megérti, és valóban be is fogadja, főleg egy idegen nyelven.
A Láma tanítása elhúzódó hatású. Amikor hallottam, akkor is értettem, de azóta folyamatosan ülepszik, és áll össze valamiféle ráismeréssé.
Nyilván a tudatosság, a tudat volt a tanítása központjában, de szó nem volt napi, órákon át tartó meditációról, aszkézisről. Szó volt együttérzésről, szeretetről és érzelmi biztonságról,
Szó volt haragról, gyűlöletről, irigységről és ezek negatív hatásáról. Viszont nem volt ijesztgetés, meg kárhozat, pokol, mifene. Nem kellet megijednem, hogy na most mi lesz, ha urambocsá’ valami negatív érzelem keletkezik bennem. Elég megérteni, hogy ennek milyen hatása van rám, ezáltal a környezetemre és viszont.
Bennem nem sok negatív érzelem van. Most tudatosult bennem – a Láma tanítása által – hogy a számomra gondot okozó rossz érzés mitől van. Ha már megvan az ok, akkor onnan el lehet indulni a feloldás felé. Nem egyszerű.
Ami engem leginkább bénít, az a félelem. A félelem oka, az érzelmi biztonság hiánya. Nem tudom a megoldást. Félek, hogy bennem van. Félek, mert én kívülről várom az érzelmi biztonságot. Egyszerűen nem tudom másképp elképzelni. Biztosan buta vagyok.
Nagyon fáradt vagyok. Két hónapig tartó állandó szervezés, ügyintézés elvitte az energiámat. Most bebizonyította az élet, hogy hosszú távon nem szabad nekem racionális dolgokkal foglalkoznom. Elveszi az erőmet. Nem szeretem, hogy gyenge vagyok.
Pár napig nem jógáztam. Négy napja kezdtem ismét. Érzem, hogy megvan az energiám, de rossz helyre terelődött. Szóval most visszarendezem magam belülről és kívülről is, mert megborult az egyensúlyom. Régen volt olyan (kb. 21 éve), hogy híznom kellett. Most előállt ez a helyzet is. Fogytam és ez most nem tetszik nekem. El fog fogyni a fenekem! Hahó! Azt azért mégsem engedhetem meg magamnak!
Imigyen gondolkodom én Őszentsége tanítása után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése