Mi ez?

Nagyon szeretném tudni a következőket:

1. Bizonyos szakmákhoz, feltétlenül hozzátartozik egy bizonyos hajviselet?
2. Esetleg egy bizonyos hajviselet, feltételez egy bizonyos szakmát?
3. Az a bizonyos hajviselet és szakma együtt, feltételezi, hogy az ember családos? Nagy?
4. Mennyi a valószínűsége annak, hogy a városban élő, bizonyos szakmában tevékenykedő, ugyanazon hajviselettel rendelkező, ugyanazon korosztályhoz tartozó családos emberek, mind belém botlanak, vagy én beléjük? (igaz, volt egy más szakirányú, de egyebekben stimmelő ember is)

A múlt héten utaztam a Combinon, az A38 irányába és szokásomtól eltérően leültem. Azért nem szokásom leülni a járműveken, mert félek, hogy a plüss üléshuzatban bulizó ilyen-olyan kis élőlények némelyike beköltözik a hajamba. A villamoson történtek szempontjából elhanyagolhatatlan jelentősége van annak, hogy hirtelen változtattam utazási szokásomon.

Tehát ücsörögtem és zenét is hallgattam – ezt a szokást nem hagytam el.

Az Oktogonnál leült velem szembe egy bizonyos hajviseletű, szép barna szemű, kis szakállt viselő férfiember. És nézett. És mosolygott. És megszólított. Kénytelen voltam a zenét megszakítani, hogy megérdeklődjem mit is szeretne. Arra volt kíváncsi, mit hallgatok?

- Mielőtt válaszolnék, kérdezhetek valamit?

- Persze!

- Ugye te azt a bizonyos végzettséget (neki megmondtam mi az) birtoklod?

Meglepődött:

- Igen! Honnan tudtad?

- Mindegy, de akkor még megkérdezném: van családod, házasságod szar, gyerekeid száma minimum három?

- Talált! Akkor én is tippelek: Kispál, Quimby?

- Talált! Mégis. Lenyűgöző ez az együttrezgés, de szerintem nincs nekünk dolgunk egymással.

Széles mosolyok közepette elköszöntünk. Lehet, hogy egy nagy barom vagyok, mert mi lett volna ha….viszont, nem annyira érdekelt…vagy mégis…most már nem is tudom.

Az a baj, hogy egyre jobban félek. Azaz ez nem jó szó, mert azért annyira nem rettenek meg egy szép szemű, kulturált, okos, humoros férfiembertől.

Biztos akar tőlem valamit a sors ezzel az állandóan ismétlődő dologgal. Eszembe jutott, hogy a sors elébe megyek és jelentkezek arra a bizonyos egyetemre és vállalom, amit a sors kimér rám. Istenem! Mint a mágnes, úgy fognak ragadni rám a bizonyos hajviseletű, szép szemű, okos, intelligens férfiak én meg csak válogatok és kifogom az aranyhalat. Nem dobom vissza, az biztos!