Annyi mindent írtam az elmúlt napokban és egyiket sem tettem fel a blogra, mert nem érdekelnek. Nem értettem miért, de rájöttem, hogy elfáradt az agyam, és amiket kiötlök egyáltalán nem érdekesek.
Vannak olyan kiötléseim, amiket nem írok ide, hanem füzetbe, azok érdekesek is, csak nagyon, nagyon titkosak! Semmilyen racionalitást nem tartalmaznak csak érzéseket, viszont ahhoz nem kell az agyamat használni, mert az érzelmek csak úgy jönnek maguktól.
Agyam elfáradásának oka, a költözködés, amit nagyon profin oldok meg a saját forgatókönyvem szerint, lépésről-lépésre. Tehát okos vagyok és ügyes. Megy ez nekem, csak fárasztó.
A költözéssel összefüggésben iszonyú, borzasztó, hihetetlen esemény történ ma velem! Elvágtam a kezem. Mit elvágtam! Szétnyitottam a tenyerem felső szakaszát két ujjam között. Mindezt egy törött üveglappal sikerült tennem. Olyan vastagabb fajta üveglapról van szó, aminek természetesen a hegyébe nyúltam bele, természetesen a jobb kezemmel.
Azonnal hideg víz alá tartottam a kezemet, mert nagyon folyt a vérem. Fél órán keresztül nem állt el. A mosogatónál állva majdnem elájultam, ezért bementem a szobába, hogy leüljek. Így nem ájultam el, viszont végigcsorgattam a vért a konyhából indulva, az előszobán és a hallon át, a szobában. És akkor sírtam, mert megijedtem, mert először azt hittem, hogy nagy baj van, mert fájt a kezem feje is, nemcsak a seb. A vér meg csak folyt és folyt és folyt….
Később megnyugodtam, mert előszedtem az eszemet és a tudatalattimban korábban jól elraktározott információkból előkotortam az idetartozót. Miszerint, az ütőeres vérzés az spriccel. Lüktetve spriccel. Nekem nem spriccelt. Erről (lüktetve spriccel) más is eszembe jutott, és akkor már kicsit jobban lettem.
Mindez korán reggel történt, amikor még előttem volt a takarítás.
Most úgy néz ki a kezem, hogy időként szétreped a seb és akkor folyik a vér. Folyamatos horror! Fáj is ám! De tényleg! Jaj!
Itt egy illusztráció az üvegdarabról. A piros szín, természetesen a vért jelzi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése