Én ezt nem bírom!

Van ez a kóceráj, amit Okmányirodának hívnak. Ezt az intézményt az ADÓMBÓL ÉRTEM tartja fent az állam, hogy az ÁLLAM által előírt kötelezettségemnek eleget tudjak tenni. Mert ugye, pont tök mindegy nekem, hogy első emelet kettő, vagy negyedik emelet tizenkettő. Ettől én még remekül alszom. Az ÁLLAM érdeke, hogy tudja, én hol vagyok, mert én tudom magamról, ha meg nem akkor úgysem fog eszembe jutni, hogy elővegyem a lakcímkártyámat.

Azok is megtalálnak, akiket én szeretnék ide beengedni.

Szeptember 11-én költöztem, ez ugye szombat volt. Én afféle konstruktív, feladatközpontú állampolgár vagyok, ahogy pont ilyen munkaerő is. Humánerő. Na, most szombaton nem lehet telefonálni az okmányirodába, ezért szeptember tizenharmadikán hívtam fel a hivatalt, hogy megkérdezzem mi is a teendő lakcímváltozás bejelentése esetén. Elmondták, felírtam. Időpontot is kellett kérni. Volt számtalan lehetőség, délelőtt, meg reggel. Én meg dolgozom így csak két héttel későbbi időpontot tudtak nekem adni. Mondtam is, hogy én nem vagyok egy túlzottan szabálykövető polgár, de az adásvételi szerződésemben azt írtam alá, hogy kilenc napon belül kijelentkezem a régi lakásomból. Erre az volt a válasz, hogy ehhez nekik semmi közük. Mert ők a hivatal, és nekem hozzájuk kell igazodnom. Az ÉN ADÓMÉRT, az ÁLLAM miatt!

Ma eljött a neves nap, hogy végre hivatalosan is nyilvántartásba vegyék az új lakcímemet és ezzel együtt a lányomét is.

Nem kellett sokat várnom (már amennyiben harminc perc az ÉN ADÓMBÓL, nem sok), közben kitöltöttem a szükséges nyomtatványt. A lányomét is.

Odakerültem az ÉN ADÓMBÓL fizetett ügyintézőhöz, aki nemhogy nem mosolygott, de első megjegyzése az volt, hogy az utca ahol lakom rendetlen. Kérdeztem, hogy ezt most, hogy értsem? „Lakcímnyilvántartásilag.” Mi közöm van nekem ehhez? Rakják rendbe! Ezért vannak –többek között. Az ÉN ADÓMBÓL!

Aztán fejcsóválás: ezek a nyomtatványok nagyon rosszul vannak kitöltve! Nem is tudom, hogy megtudom-e így csinálni a változás-bejelentést! Nem gondolom magam egy szuperintelligenciának, de azért azt megkockáztatom, hogy egy nyomtatvány képes vagyok kitölteni, amin kizárólag a személyes adataim szerepelnek. Nem vagyok képes! Azért nem vagyok képes, mert én minden rovatot kitöltöttem, többek között a helyrajzi számot is. Ezt nem kellett volna, mivel van házszám – mint megtudtam. Majdnem vitába bonyolódtam, de éreztem, hogy lesz még alkalom. Ugyanis az van a helyrajzi szám és a nyomtatvány összefüggésében, hogy NEM KELL KITÖLTENI a helyrajzi számot, ha van házszám. Mondtam volna, hogy akkor a mi a búbánatos lófasznak nem írják ezt oda, például, illetve ezt szebb formában megkérdeztem, és erre majdhogynem az volt a válasz, hogy ezt mindenki tudja, de a válasz végül elnyelődött. Egyébként az adásvételi szerződésben mindkét adat szerepel, de ez nyilván hibás így.

Kiderült az is, hogy a saját adataimat is rosszul írtam, mert a születési helyemhez oda kell írni a kerületet is – annak ellenére, hogy nem kéri a nyomtatvány. Azaz: én egy hülye, primitív, barom polgár vagyok, aki odaírja, amit kérnek, és nem írja oda, amit nem kérnek.

Félve megkérdeztem, hogy most ez a nyomtatvány annyira rossz, hogy nem értelmezhetőek rajta az adatok? „Nem, de mi van, ha visszadobják?” Kicsoda? Honnan? Van egy ilyen nyomtatványellenőrző hivatal, vagy mi a franc? Az ÉN ADÓMBÓL?

Mondtam, hogy esetleg töltse ő ki, újra. Azt nem lehet! Ő nem tölthet ki nyomtatvány! Miért? Jön a nyomtatványkitöltéstellenörzőfőrevizor? Az ÉN ADÓMBÓL?

Lényeg, a lényeg újra nekifutottam és másodszorra sikerült a hivatalnok előírásainak megfelelően leírni a saját adataimat, és ezután két perc múlva a kezemben volt az új lakcím kártyám. Halkan kérdezem meg: ha most utólag kiderül, hogy nem jól töltöttem ki a nyomtatvány, majd körözést adnak ki ellenem és az első rendőr bevonja a lakcím kártyámat? Vagy mi van? Valaki itt nem mondott igazat!

Ezután megtörtént a nagy baj. A lányomnak lejárt az igazolványa – egy hónapja. Nosza neki akkor csináljanak egy újat! Azt nem lehet, mert időpontot kell kérni. No, mondom ez jó lesz, mert kilenc napon túl vagyok – kijelentkezés dolgában – meg egyébként is nem lenne-e egyszerűbb mindent egyszerre, itt és most elintézni? Mondjuk az ÉN ADÓMBÓL?

Nem, nem! Beszéljek a főnökkel. Ez kell nekem! Imádok főnökökkel beszélni. A főnökökkel én jól megértem magam. Mentem is főnökkel beszélni. Főnök jó fej volt. Viszont a személyi igazolványhoz kell egy születési anyakönyvi kivonat, amit én nem hordok magamnál, főképp nem a lányomét. Ennek ellenére a főnökkel két perc alatt dűlőre jutottam és soron kívüli ügyintézést nyertem a lányomnak.

Tudom én, hogy vannak szabályok, meg előírások, meg törvények, de azért megkérdeztem a főnököt, hogy most akkor a lányom nem érvényes? Most a lakcím kártya ügyben csak annyi a lényeg, hogy azonosítsák őt, hogy ő valóban ő, én meg úgyis aláírom, hogy ő nálam van bejelentve. Mi baj történhet itt? Mi baj, mi baj? Az előírás szerint, csak érvényes személyi igazolvánnyal lehet lakcímet módosítani.

Nem akarnék itt mély filozófiai fejtegetésbe bonyolódni, de mégis csak úgy van az, hogy az ügyintézésnél arról kell meggyőződni, hogy ki az, aki ott áll. Azaz be kell tudni azonosítani. A lányom, holnapig nem érvényes, majd holnap először érvényes lesz és rögtön utána lesz neki is új lakcíme. Az ÉN ADÓMBÓL.