Üvöltés helyett

Egyébként Csernus nem azért üvölt, mert ideges vagy agresszív. Azért üvölt, mert odamegy hozzá valaki, aki ocsmány szarul érzi magát az életében, és a saját bőrében, és amikor eljutna oda a dolog, hogy hol van ebben az ő felelőssége, akkor kezdi a parasztvakítást. Ekkor szükséges, hogy valami lepattintsa az ellenzőt a szeméről. Ezért a durva hang. Vagy bejön, vagy nem. Nem Csernus a hibás. Ha nagy együttérzéssel simogatná a paciens fejét, jól megerősítené abban, hogy csakis a külvilág tehet arról, amiért ő élhetetlen létben vegetál.

Én nem tudok üvölteni, és írásban nehéz is, de legszívesebben ezt tenném.

Erős önvizsgálatot tartottam, mikor kiderült, hogy van egy nő, aki szerint nőgyűlölő vagyok, és teljesen jogtalanul tartom magam feministának.

Elmagyarázom. A feminizmus a nők hátrányos megkülönböztetése ellen, a nők jogaiért harcolt, harcol. Nagyon helyes. Az nem helyes, hogy a nők nagy része, vagy egy része nem veszi észre, hogy itt vannak a jogok, amivel lehetne már végre élni. Mert ugye a mai nők szerint ők sokkal többet vállalnak, mint a férfiak, mert nekik munka után el kell látni a családot. Ezen a ponton kellene elővenni a már megszerzett jogokat, urambocsá’ az egyenjogúságot – amivel nem egészen értek egyet.

Nem kell a nőnek feltétlenül belegebedni a család ellátásba. Ma már van mosógép, mosogatógép, kézi mixer, robotgép, mikrohullámú sütő. Van ételszállítás is, bár ez elég ördögtől való egy családban, de azért van ilyen. Szerintem a gépeket a férfiak is tudják kezelni. A férfiaknak van agyuk, és szerintem egy mondatból megértik, ha a feleségük netán előáll azzal a nagyon modern gondolattal, hogy ő bizony nem főzne, este munka után.

A férfi felnőtt ember, önálló lény. Feltételezem róla, hogy képes önállóan ételt magához venni a nap folyamán. Akár a munkahelyén, akár máshol. A gyereket meg ellátják az iskolában. Tudom, hogy van vacsoraidő is, nem vagyok annyira hülye! Lehet enni hideg ételt is vacsorára, ilyesmit lehet kapni a boltban.

Tehát, a nőnek csak annyit kellene tennie, hogy le kellene tennie a fakanalat és elmondani a férjének, hogy ő is fáradt és ő is szívesebben pihenne. Sőt, azt is elmondhatná a párjának, hogy ő bizony délután elmenne ide-oda. Azaz: aerobic, futás, fallabda, mozi, kávézó, kinek-kinek igénye szerint.

A nők nagy része, vagy egy része nem is próbálja meg a jogait érvényesíteni, mert ő a háziasszony, a férfinek nincs a konyhában a helye, meg úgyis elbaltázza a mosást is. Összemossa a fekete zoknit a fehér ruhákkal és szürke lesz a bármi. Ez borzalmas tragédia és kizárólag csak férfiakkal fordul elő. Ezért a nő a kezében tartja az irányítást, jól elfárad és jól a férje fejére olvassa, hogy ő bezzeg, munka után, meg a gyerek, meg a bevásárlás.

Apropó! A bevásárlást is rá lehet bízni a férfiakra. Olyan kis ügyesek. Van kezük, lábuk, meg még autójuk is. Szépen ügyesen odatalálnak a boltba és megveszik amit kell, és még haza is hozzák.

Annak idején nálunk a férjem vásárolt, mert én utálok, és megmondtam neki, hogy utálok vásárolni, és ő erre azt mondta, hogy jól van akkor, ő meg szeret, és akkor inkább megy és vásárol helyettem. Nem helyettem vásárolt, hanem értünk, a családért.

A nők nagy része, vagy egy része tényleg fáradt és tényleg többet vállal otthon, mint a férje. Vessenek meg, nevezzenek nőgyűlölőnek, vagy bárminek: megérdemlik. Átlagos, hagyományos családban nem kell ezt felvállalni. Kellene beszélni róla és megosztani a feladatokat. A baj az, hogy a nők nagy része, vagy egy része szereti ezt a nemzeti hős szerepet. Mártírt csinál magából, ahelyett hogy élne az alapvető jogaival.

Előfordul olyan is hogy a fafejű, bunkóparaszt férj alapbeállítása, hogy az asszonynak a konyhában a helye és meg sem hallaná, ha az asszony előállna néhány reformgondolattal a háztartási munka csökkentésével kapcsolatban. Rosszabb esetben kaphat is egy-két pofont.

Az ilyen barmot el kell hagyni!

Az olyan állattal szemben, akit nem lehet elhagyni, aki terrorizálja a családját, meg kell védeni a nőt. Ezekben a helyzetekben tényleg nincsenek biztonságban (jogbiztonságban sem) a nők és a gyerekek.

A nők egy része, kifejezetten szeret folyamatosan nyüzsögni a háztartásban. Szívesen főz este tízig, havonta ablakot pucol és kit tudja még mit vállal magára. Ők nem panaszkodnak, nem érzik, hogy ez többlet teher, hiszen nekik ez az önmegvalósulásuk.

Velük nem üvölt Csernus, nem is találkoznak.

Vannak férfiak is, akik túlvállalják magukat. Legritkább esetben önmaguk miatt. Leginkább a család, a feleség és a társadalmi elvárások miatt. Ők nem panaszkodnak, hanem jó korán meghalnak.

A férfiak meg hülyék. Nem ismerem őket, nem tudom mit csinálnak. Ők sincsenek jól. Velük is üvölt Csernus. Aztán vagy bejön, vagy nem.