Érzelemalatti

Megpróbáltam a lehetetlent. Nem megy. Így legalább van megint egy tapasztalatom, amit immár tudásnak nevezhetek. „Nemtudásnak.” Nem lett belőle tudás, mert nem sikerült.

Pár hete azon dolgozom, hogy tudatosan megszüntessem az érzelmeimet. Mindenféle gyakorlatokat próbáltam végezni, hogy az eszem legyőzze, amit érzek. Nem működik. Tényleg nem lehet, elhatározni, hogy ne szeressek, vagy szeressek. Az érzelem az csak úgy van. Keletkezése nyilvánvalóan nem ok nélküli, de az okot nem én fogom megfejteni. Netán ha sikerülne, valószínűleg Nobel-díjat kapnék.

Kísérletezés közben mindenféle érdekes dolgokat figyeltem meg. Sok új dolog jutott eszembe, de a gondolatok teljesen függetlenek attól, mint ami érzésként megjelenik. Mert az érzések csalafinták. Nem feltétlenül lesz belőlük gondolat (dehogyisnem!), de ha tudatosan próbálom az agyamból, vagy lelkemből kizárni őket, akkor megjelennek fizikálisan. Bizsergés, libabőr villámok a gerinc tájékán. Ekkor az értelem megy a fenébe, és a tudatba belekukucskál mindaz, amit érzelemnek hívnak. Szóval nincs semmi értelme az egésznek. Nincs kétségem felőle, hogy egy jó pszichológus és egy kevésbé impulzív páciense sikeresen végrehajtana egy elfojtásos terápiát. Ez a paciens nem én vagyok.

Az ember mégiscsak az érzelmeitől ember. Szerintem.

Feltétlenül szükség van valamiféle tudásanyagra a fejünkben, de azért érdekes, hogy a megtanult dolgok nagy részét elraktározzuk a tudatalattiba. Gondolom, azért mert meghülyülnénk, ha az összes információ tudatában lennénk, minden percben. Biztos nagyon jó, ha valakinek a tudatalattija jó sűrű. Rengeteg információt tud előkapni, ha szükséges. Annyira mégsem lehetnek fontosak, ha nagy részük a raktárban van! Igazam van? Ugye!

Azt hiszem, kellene egy olyan is, hogy érzelemalatti. Nekem az lenne a sűrű. Vagy lehet, hogy van olyan? Van olyan, hogy az embernek hirtelen szüksége van egy érzelemre és csak úgy előkapja valahonnan, mint egy évszámot, vagy matematikai megoldó képletet, esetleg egy verssort? Nem hiszem, hogy van ilyen, mert akkor sikerült volna a kísérletem. Már rég előrángattam volna a közömbösség érzését és milyen ügyesen túl is lennék egy problémán.

Az is lehet, hogy másoknak van érzelemalattijuk, csak nekem nincs? Esetleg fejletlen, kevés, kicsi? Nem tudom elképzelni, hiszen érzelemből minimum annyi van bennem, mint matematikából egy elméleti fizikusban.

Esetleg a harmadik rétegben, a tudattalanban gyűlnek össze az érzelmek is, egyéb más eltemetett tudatos dolgokkal? Vagy a tudattalan kizárólag az érzelemalatti?

Mi van azokkal az emberekkel – leginkább férfiakkal – akik nem tudják kifejezni az érzelmeiket? Érzelmeik biztosan vannak, de vajon ők temették el őket, vagy már eleve a keletkezés pillanatában rögtön a raktárba kerültek, anélkül, hogy a felszínen kicsit megfürdőzzenek bennük? Csak hipnózisban lehet felszínre hozni nekik? Esetleg másféle tudatmódosítás is segíthet? Pia? Drog? Szex?

Nekikezdtem egy igen fontos kísérletnek. Nem sikerült. Érzelmeim megmaradtak. Legalább okosabb lettem volna!