Vannak jó dolgok

„Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhet valami”

Az Utas és holdvilág utolsó sorai. Imádom ezt a könyvet! Pánikos, nonkonformista főhős, aki bolyongva keres valamit. Terhelt családi háttér, értetlen külvilág, de mellette néhány igazán értékes emberi kapcsolat, szerelem, szenvedély, nyitottság és mély szomorúság.

Ez a könyv a megértés könyve. Aláhúzza kétszeresen, hogy minden rendben van, ami emberi. Megmutatja, hogy az ember mégiscsak az érzelmei által hányódik ide-oda, ki-ki a vérmérsékletének megfelelően, de a döntéseket racionális szinten hozza. Na, ez az a könyv, aminek üzenete van, még ha utálom is, amikor a „mű üzenetéről” beszélnek. Üzen nekem, a pánikos nonkonformista keresőnek és üzen a pánikot nem ismerő, betagozódó meggyőzötteknek. Bárki, aki olvasta (terjesztem ezt a könyvet, mint valami betegséget) nem maradt vélemény nélkül. Nincs semlegesség. Vagy háborgás van, vagy mély felismerés.

Voltam ma a szervizben. Jól láttam a dolgot, a kapcsolómat kellet felújítani. Sok alkatrészem a helyére került, amik valami miatt az elmúlt időben összekuszálódtak bennem. Áldásos, hogy mindenem megvan. Még a kuszálódás okát is helyesen tudtam. Időben mentem, így megúsztam egy nagygenerált. Viszont! Kiderült, hogy Pánik úr mégiscsak kíváncsi rám. Na, ezt például nem tudtam, csak sejtettem. Ehhez kellet a szakember, hogy megmutassa.

Szóval Pánik úr módszert váltott, vagy arcot. Piszkál engem, csak nem belülről rágja az agyamat. Nyilván mert kitettem a szűrét. Nem vagyok riadt miatta. Majd kitalálok valamit.

A jóga, mint fő fegyvernem marad, de kicsit átdolgozom a gyakorlatsort. Aztán majd meglátjuk.

Azt hiszem sikerült mindent megmutatnom a mesternek. Itt nem mutatom meg. Új dolog is kiderült: nem vagyok buta. Tételesen bebizonyosodott, hogy még a szellemi képességeimmel sincs probléma. Ha, a mester mondja!

Tehát minden rendben, nagy baj nincs. Ebből felmerül bennem rögtön száz kérdés, de ezt meghagyom magamnak.

Jó dolog a pszichológia. Ahogy jó dolog Szerb Antal könyve is. Vannak még jó dolgok. Például a szabadság. Hazaértem a pszichológustól és kiolvastam a könyvet, ami mintegy lezárta bennem a történéseket. Vannak még jó dolgok. Egy például rögtön eszembe jutott, de elhessegetem, mert már így is nagyon zagyva ez az egész iromány. Különben sem írnám le azt, ami az eszembe jutott.

Gyalog jöttem haza a Logodi utcából, amiért azonnal kiutaltam magamnak egy komoly dicséretet. Ha valamit nem bírok, az a kánikula. Nyugodtan bevallhatom: a nyarat nem szeretem. Mi abban a jó, hogy nem lehet védekezni a meleg ellen? A hideg ellen fel lehet öltözni. Negyven fokban mit lehet levenni?

Netán, ha meggazdagodnék, elköltöznék északra, és ha már iszonyúan hiányozna a perzselő nap és az elviselhetetlen hőség, repülőre ülnék, és elmennék Afrikába. Ott lennék úgy egy órát és vissza a jó hűvösbe. Az sem érdekel, ha északon fél évig sötét van. Mondtam már: sötétben történnek a jó dolgok.

Ma mégis bírtam a gyaloglást, nem voltam nyűgös. Szólt a zene, ittam a vizet, néztem a Dunát. Egyetlen előnye van a nyárnak. Alig eszem, viszont rengeteget iszom. Na, most ha ehhez hozzáveszem a sok gyaloglást, akkor végeredményképpen kijön egy - két kiló mínusz, ami nem nagyon érdekel. Az azért jó érzés, hogy bővebb rám a farmer, izmosabb a lábam és még számtalan pozitív mellékhatást sorolhatnék. Na de, mire ez a negyven fok?

Ha meggondolom, gyalogolni Izlandon is lehet. Ott is van napsütés, van víz is (de, még mennyi!), na meg hegyek, ami a mániám. És van ott Björk.