Amikor anno pszichológushoz kezdtem járni, számomra a fő kérdés az volt, hogy normális vagyok-e? A pszichológusnak más volt a fő kérdése velem kapcsolatban, de én ezt nem láttam akkor még, az elején. Fogalmam sem volt róla mennyire rossz állapotban vagyok. Akkor ébredtem rá, hogy elég nagy szarban vagyok, mikor már a sokadik beszélgetés után tisztulni kezdett a kép önmagamról.
Sok minden kiderült. Például az, hogy nem vagyok túlérzékeny sem, csak emberi módon szenzitív, azaz vannak érzelmeim és ezeket meg is élem. A gond az volt, hogy kicsit nagy amplitúdóval mozogtak a negatív és a pozitív tartomány között, ráadásul még sűrűn is. Ebbe bele lehet pusztulni. Ráadásul én még rátettem egy lapáttal. Jött a sírás, akkor nem megvigasztalódni próbáltam, hanem minél jobban belemenni – gondolván, hogy az érzelmeket meg kell élni! Nekem ez meg megy: hát uccu, neki! Az örömmel is ugyanígy volt. Csoda, hogy nem haltam meg öngyulladásban.
A lényeg, hogy a pszichológus kitalálta, hogy keressük meg bennem a szabályozó potmétert. Majd’ frászt kaptam, hiszen én semmi esetre sem akartam volna az érzelmeimet némítani! Elmagyarázta, hogy olyan ez, mint a gáztűzhely. Van, amikor kell a nagy láng, de van, amikor kifejezetten takarékon kell használni.
Megtaláltuk a kapcsolómat. Jól működött. Eddig. Azt hiszem kontakt-hibás lett. Nem tudom teljesen lehalkítani, amit kellene. A hangosítás önműködően megy. És, bizony megint kicsit sűrűn váltakoznak itt az érzelmek. Egy napon belül van itt bennem minden! Hogy nem volt hiábavaló a terápiám bizonyítja, hogy tudatában vagyok mi történik velem. De még mennyire!
Terjedelmes és színes leírást tudnék arról kerekíteni, hogy mi a pozitív és mi a negatív. A pozitív sokkal több. Több mint kellene. Feleslegesen megy az energia az éterbe - azt hiszem
Szerintem kellene egy on/off gomb, és kellene egy készenléti állapot is nekem.
Igen ám, de ha elfogadom Poppertől (naná, hogy elfogadom!), hogy az ember nem felelős az érzelmeiért, akkor el kell vetnem a készenléti állapot elvét, az on/off gombot pláne! Az érzelmekről nem tehetek ,a viselkedésemről igen. Szerintem jól viselkedek. Igyekszem, mert tudatos is vagyok már, de annyira! Igaz, ami igaz a tudatosságom felől vannak némi kétségeim. Ahogy az érzelmeimmel teljesen tisztában vagyok, az észbeli képességeimmel hadilábon állok.
Holnap elmegyek a szervizbe és megnézetem a kapcsolómat. Eszem úgysem lesz több.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése