Ennek is eljött az ideje: focimeccset láttam. Hosszú, eseménytelen és nem értem: mit lehet ezen annyira szeretni? Mégis jól éreztem magam, mert az nem úgy volt, hogy már nem tudtam magammal mit kezdeni a szabadságom idején és elkezdtem meccset nézni. Nem ám! Közösségi meccsnézés volt. A sörözőben. A kedvencben, ahol nyitottak még egy teret, kitettek egy rohadt nagy képernyőt. Sörpad, csapolt sör, flekken. Nem mintha ezek bármelyike nagyon felcsigázna. A barátok is ott voltak, így vidám este volt, bár felcsigázás ügyben a barátaim sem kompetensek.
Na de mi történt még! Csíptek a szúnyogok. Észrevettük, hogy a mellettünk lévő társaság fújja magát szúnyogriasztóval, így nosza, megkértem a barátomat: ugyan szerezzen már valahonnan ő is sprayt, mert annyit nem dohányozhatok egyedül, hogy folyamatosan elriadjanak a kis vérszívók! Így derült ki, hogy a söröző rendszeresített egy saját szúnyogriasztó sprayt, amit a vendégek miatt tartanak, és ingyenesen lehet fújni magát a meccsnéző, söröző közönségnek. Ez ám a valami! Én ettől olyan jókedvű lettem, hogy még! Előtte nem voltam annyira feldobva. Szombat estére ülepedett le bennem a pszichológusnál tett látogatásom és ettől kicsit megfáradt a lelkem, de ez már csak ilyen dolog.
A focit nem értem. Minek oda a labda? Ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése