Az teljesen természetes, hogy Zsófi - a macska - olívabogyót eszik. Még az is rendben van, hogy a nappaliban, kistányérról. Még azzal is megbékélek, hogy a padlón szétszórja és szétkeni. Nem hiszem, hogy ebben bármi furcsa lenne. Zsófit én nevelem, tehát az én dolgom mit engedek meg neki. Azon már elgondolkodnék, ha az olíva mellé vörösbort szürcsölgetne, hanyatt fekve, keze a tarkója alatt, lábai keresztben.
Ma hűtőt takarítottam (és ezzel befejeztem a lakás csuszatolását), és eközben azt is teljesen rendben lévőnek találtam, hogy Zsófi – a macska – beült a nyitott mélyhűtő részbe, én meg nem vettem észre őt. Jöttem-mentem, felmostam a hűtő alatt, meg futkostam a hűtőszekrény polcaival, és véletlenül becsuktam a hűtő ajtaját. Annyira aranyos volt hallani a hűtőszekrényből nyávogó Zsófit! Zsófi tud meglepetést okozni.
A hűtő-ügy után is meglepett. Még egyszer. Az történt, hogy találtam csirkemájat, gondoltam megfőzőm Zsófinak, hiszen úgyis neki vettem. A macskának elvileg nem kell megfőzni az ételt, de én forró vízben csirátlanítok a szalmonella miatt. Erre sokan azt mondják, hogy elkényeztetem a cicát, én meg azt mondom, hogy azért van velem.
Elkészült a csirkemáj, Zsófi is kijött a mélyhűtőből. Odaadtam neki az eledelt, én meg folytattam a takarítást. Két perc sem telt el, máj sehol, Zsófi sehol. Gondoltam, gyorsan bekajált és alszik valahol. Nagyon rosszul gondoltam. Zsófia fogta a májat és széthordta a lakás különböző pontjaira. Például a fürdőkádba is. Jutott belőle a nappaliba és a hallba is. Mivel a máj félig nyers volt, folyt belőle a vér. Így a lakás ma úszott a vérben.
Zsófi vérmacska. És paranormális is.
Ez itt meg azért van, mert mondtam, hogy ez lesz, ha egyszer ilyen hangulatom lesz, amilyen most van, mert lett. (Ezt is hallgattam egyszer egy hétig)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése