Nem fejezed be, Renáta, tiszta sor. És nem is írod le, hogy miért forogtak ismét ilyen gondolatok benned. Fölösleges is befejezni, meg hát unalmas is, mindenesetre nem neked való, így marad az életben maradás. Üdv az élők közt! Priscus33
Priscus33! "kicsit" félreérthető voltam, de ezek szerint a hangulatom jól átjött. Nem az életemet akarom befejezni, bár nem hiszem hogy az nekem való. Még gondolkodom, és ha nem fejezem be, megírom, mi történt, történik bennem.
Popper teljesen kizökkentett, még a saját nyomorom is elhalványult a halála miatt. Úgy néz ki, hogy rajtam még a halálávan is segít.
Ne hozd a frászt itt a jónépre, szépen kérlek! Tudom, nem szereted a kifejezésemet, de én igenis elegendő BÁTORSÁGOT érzek benned az élethez. Semmiképpen nem várok tőled ilyen olcsó kibúvókat. Más. Popper valóban figyelemreméltó figura volt. Végig is élte, amit lehetett, nem is akárhogy. Szóval, elemezgess még, mert az jó, ráadásul ez az egyetlen út a fejlődéshez vagy micsodához, és az megintcsak jó. Ha belegondolok, milyen idétlen voltam – megjegyzem, jó sokáig elhúzódó – gyerekkoromban, hát az egészen ijesztő, most meg a magam területén a legjobbnak számítok, pedig még túlzottan tehetséges sem voltam feltétlenül, de rengeteg energiát fektettem abba, ami igazán érdekelt, nagyságrendekkel többet, mint bárki más. Ennyi tulajdonképpen a sikerem titka, és ez, mármint az a külső baromság, a szakmabeliek elismerése önmagambízóvá tesz. Az kicsit kevesebb, mint a magabiztosság, kissé más, mint az önbizalom, ráadásul ez egy olyan szakma, ahol minden nap bizonyítanod kell, azaz a siker csak órákra szól. Szóval nekem ez a külső hülyeségem is van, illetve az eredmények, a mérhető teljesítmény. Így persze kevesebb bátorságra van szükségem. Nekem sincs könnyű ugyanakkor dolgom. Annyira nem úgy gondolkodom, mint mások, annyira mást értek még az egyszerű szavakon is, hogy így a kommunikáció számomra igen fárasztó, és persze kilátástalan is egyben. Na, ennyit rólam. Te hogy vagy? A konyhádat felgyújtottad, azt tudom, indiai menekülteket készülsz beköltöztetni magadhoz, miközben a helyet Sanyi szelleme lengi körül… minderről dereng valami. Hogy és mikor lesz ebből a lakásból otthon, az életnek olyan színtere, amiben mindenütt megtalálhatóak az élet értelmének a morzsácskái? Mert nem kell itt valami nagy dologra gondolni, csak olyan apróságra, ami motivál, azaz mozgat. Nem telik el nap, hogy ne próbálnám Bach zenéjébe több saját tartalmat találni. 15 éves koromtól ez napi elfoglaltságom. Eh! Már megint én jöttem elő. Nyilván neked is van vázad az élethez, amire felcsévéled életed fonalát. Szinte mindegy is, hogy mi az, csak elég tartalmas legyen, hogy elbírjon akár a hajórakománnyi terhet a legkülönbözőbb kvalitásból. Egy festő barátomat egy tiszta lap nyűgözi le leginkább. Él-hal a tiszta lapokért, amiket kegyetlenül összemázol, és akkor már nincsen oda értük annyira. Eszembe jutott egy kis könyvecske. Egészen apró darab. Talán nem is könyv, hanem füzet. Kierkegaard Félelem és reszketés című munkája. Lényege az etikum teleologikus felfüggesztésének a lehetősége, hogy vajon létezik-e bármi a földön, ami felülírhatja az erkölcsi törvényt (bármelyiket, bármit is értsünk ezalatt), amihez a kezdetén egy története mond el a szerző több különböző formában. Vajon lenyűgözhet bennünket ennyire bármi is? Hello! Priscus33
Miközben ma, szombaton olvastam el a csütörtöki írásodat, az jutott eszembe, hogy milyen jó, hogy Renáta ideírja ezt a sok mindent, olyan bensőséges dolog,és emiatt sokszor elgondolkodom (magamon főleg), még ha jelét nem is adom. Elgondolkodtam azon is, hogy én tudnék-e, mernék-e blogot írni, ennyire adni magam, az összes nyavalyámmal együtt, a völgyeimet és a mélypontjaimat is??? Őszintén, úgy, ahogy vagyok? Az nagyon nehéz mások felé, mert kiszolgáltatott is lennék, megmérettetnék. És akkor továbbolvasom a péntekit,hogy abbahagyod!!??!!.. és ettől mintha Mordor fekete füstje borította volna ködbe a tájat. Valahogy olyan ez, mintha mennék az úton, és elmegyek egy csomó ember háza előtt, ahol az ablakokat függönyök takarják. Néhány ablak előtt elhaladva hallok kiszűrődő zajokat, árnyakat látok, hangokat hallok, de nem nagyon értek meg belőlük sokat. A házakat kívülről látom, de gondolhatom, hogy egy gazdag vagy szegény ember lakhat itt, hogy ha sok a virág a kertben az jó embert jelent, esetleg természetes-e vagy olyan megcsinált ház, mint aki benne lakik, de hogy valójában ki lehet aki itt lakik, azt nem tudhatom...Sok éve járom ugyanazt az utat, nézem ugyanazokat a házakat, de alig tudok egy-két szomszédomról többet, mint amit kívülről látni lehet. A falakon az ablak (és az ajtó) ad átjárhatóságot (láthatóságot), az meg nagyon sok embernél be van csukva, el van függönyözve, rácsozva. És akkor elérek Renáta házához, és az ő ablakán a függöny el van húzva!! Ember, itt be lehet nézni!... még az ablak is nyitva van! Egy csöppnyi ÉLET, ahol van látnivaló, nem csak a csukott paletták vagy üresség, mert a lakói a házon kívül élik életüket.....van ember, aki belül is mer lenni, önmagával, és még vállalja is! És az jutott eszembe, hogy ez nagyon jó dolog, hogy ide be lehet nézni,megnézhetem, hogy Te hogyan csinálod azt,ami bennem is van. Bármikor erre járok, valamit láthatok, valamit gondolni fogok. Valahogy olyan biztonságos érzés, hogy itt van egy nyitott ablak, itt ÉL valaki. Nem csak szellem van a házban, hanem hús-vér érző ember. Nem képmutatás van, hanem valós érzések, mindenfélék nevén nevezve.....ÉLET! Ha abbahagynád ezt az írást itt, akkor kevesebb lenne az IGAZI az életben. Ha egy nap azt látnám, hogy az ablak csukva, a roló lement, és hiába kopogtatnék, zárva találnám a házat, azzal úgy érezném, én is kevesebb lettem. Bátorságot adsz, hogy én is kijjebb tárjam az ablakomat,többet legyek a saját házamban, például eszembe jusson, hogy talán nekem is nagytakarítást kéne csinálnom, kidobni a már lejárt konzerveket, az ócska holmit, és átmossam, megtisztítsam én is a "házamat", a berendezéseimet, ahol élek. A Te világod, valahogy egy picit az enyém is, és nagyon hálás vagyok azért,hogy felismerhetek magamból valamit általad. Miattad is van, ha érzem az "Egységet". Szeretnék egy csokor vadvirágot benyújtani az ablakodon.
Nahát Priscus33! Mindig megnevettetsz! Poppert elintézed két mondatban, magadról meg írsz kicsit hosszabban. Szerintem ez vicces. Nem mintha nem lennél elég érdekes. Azt hiszem te olyan igazi, mai férfi vagy. Nem bántódj meg,de ezt nem feltétlenül dicséretnek szántam, de semmi esetre sem akarlak megbántani. Azt hiszem te jól megvagy magaddal és ez tiszteletet érdemel. Miért mondom ez? Mert fura, hogy olvasod amit írok és nem alakult ki rólam egy olyan benyomásod, hogy tudtam már otthont teremteni. Az én lákásom eddig is OTTHON volt, csak most kicsit rendezgetem. Nem fogok itt referenciákat megadni ennek bizonyítására, de hidd el: a lakásom éppolyan szubjektív, mint én, ezért nekem az otthonom. Lehet, hogy téged a frász törtne ki tőle, de nem baj. Szóval megint sikerült kicsit kizökkentened, a békémből.Persze az is lehet, hogy amit írok, teljesen jellegtelen és nem hogy a személyiségem nem rajzolódik ki, hanem még esetleg érthetetlen is vagyok. Ezt nem tudom eldönteni. Az én lakásomban itt vannak az életem értelmének (?) a morzsácskái, amik igen motiválóak. Minden szoba motivál valamire, de még a konyha is. (látnád a kamrát!) India évek óta itt van velem, évről-évre alakul az egész, változó mint én.
Egész más világ vagy, mint én, de ez jó, mert ahogy látom, mi két sávon beszélünk egymással. Nem biztos, hogy a te kommunikációd a hibás, hiszen nem valószínű, hogy sikereket érnél el, ha nem tudod magad megértetni. Persze nem tudom, miben érsz el sikereket.
Az is nagyon vicces, hogy azzal kezdted, annak idején, hogy nem kell olvasni, és ehhez képest mindig írsz arról, hogy kiket olvasol. Hála az égnek! Kétségkívül művelt, tájékozott ember vagy.
Boróka! Köszönöm! Ugyanakkor nem hiszem, hogy olyan nagy dolog, amiket írok, talán számodra az bennük a meghatározó, hogy kapcsolódik hozzád. A nyitott ablaknak is két oldala van. Péládul azt nem szeretem, amikor az alattam lakó nyitott ablakából átjön hozzám a sült hurka szaga. Nem vagyok benne biztos, hogy annyira csalogató lenne az én ablakom és kertem. Az nemigen jön be, akit várok. Ez nem biztos, hogy az én kertem és ablakom hibája. Azt viszont érzem, hogy lehúzott roló mögött megfulladnék, ahogy most feltétlenül élőnek érzem magam. Az összes kínlódásommal és örömömmel együtt. Ha folytatom, megírom mi futott át bennem ezzel az egésszel kapcsolatban. És ma este már biztosan tudom, hogy folytatni fogom, de ennek semmi köze, ahhoz, hogy páran jelezték, hogy szeretnék. Nagyon örültem ennek, de ez az egész folyam, amit itt én folyatok belőlem fakadó, és nem felkérésre születik. Valóban, amikor írom megnyitok magamban valamit és ideteszem. Az ablaknyitás csak azon múlik, hogy van-e bennem valami és nem azon, hogy valaki be akar-e nézni. Bár, van olyan akinek a jelzésére feltépnám az összes ablakomat, viszont azt meg nem írnám meg.
Nos, hát eddig magamról nem sokat vartyogtam, ezt igazán nem vetheted a szememre. Hogy Poppert vagy bárkit magamnál okosabbnak tartanám, akkor bizony folyton őket idézgetném, mert náluk a tuti, nem a saját gondolataimat fejteném ki egyre, ami vagy tetszik neked, vagy nem, de az enyém, és nem olvastam sehol. Ha ilyenformán előfordul bárhol is, szólj, és azonnal törlöm, kiötölök helyette valami mást. Ráadásul egy kicsit mindig nevetek azokon, akik a múlt nagy okosságaiban hisznek. Ez számomra örök és kimeríthetetlen humorforrás. A régebbiek mind ostobák voltak ugyanis, akár a föld. Ők azt hitték, hogy a föld kering a nap körül, két egyforma magasságból leejtett test közül a nehezebb ér le hamarabb, hogy az embernek lelke, nem idegrendszere van, fogalmuk nem volt a véráramról, a vírusokról, az antibiotikumokról, ők csíről és hasonlókról hadováltak (ami egy indiai közvetítéssel érkezett egyiptomi ötlet mellesleg). Persze vannak homályosabb területek, ahol a hazugságokat nehezebb nyakon csípni, sőt egyes területeket egyenesen illetlenség vagy büntetendő illetni. Ilyen az isten- és lélek babona például, az okos és nagy bácsikban való hit (történelem nagyjai). Ma a tudomány korát éljük, ami sokkal jobb közelítéseket ad régebbi korok ’kinek jut nagystílűbb baromság eszébe adott témáról’ versenyének győztes zagyvaságánál. Igen, a tudomány előtti korban (még Indiában és Kínában is) az ember várható élettartama (koronként és helyenként változó) 35-38 év volt (pont, mint az ősemberé, aki nem szurkálta magát tűvel fölöslegesen), ma a stresszel és kemikáliákkal teli, egészségtelen és veszélyes fejlett világban 75-82 év! Ennyit az akupunktúráról, gyógynövényekről, ráolvasásokról, nem vegyszerezett, bio növényekről és egyebekről. Teljesítménymentes korokban valóban lehetett stresszmentesen élni, de vajon választanám-e ezt az életmódot, ha megtehetném? Frászkarikát! Sőt, a napi csúcsteljesítményekre éppen úgy ösztönzöm magam, hogy folyamatosan olyan álcákat építek magam köré, hogy elvesszek, rettenetes blamázs legyen, ha nem érek el bizonyos célokat. Olyan vállalásokat teszek, amelyeket csak lázas munkával, maximális stresszben, a végsőkig hajszolva teljesítőképességemet vagyok képes elérni. Hogy ebben mi a jó? Minden győztes tudja. Van bennünk egy potenciál. Képességeink, akaratunk, a megfelelő irányban és időben befektetett energia, a lankadatlanság és szupermotiváltság eredője határozza meg, mire jutunk. Szinte minden ember ezen a földön mélyen képességei alatt teljesít, aminek a legfőbb oka a lustaság és egyfajta kényelmesség. (Még csak nem is az élvhajhászás, ha megnézzük, mivel is foglalkoznak legtöbben munkaidejükben és otthon, amikor pihennek, hogy vakarják teli hasukat a tévé előtt. Ha pedig az emésztés a híradó és sorozatként működtetett színjátszásmentes szövegfelolvasó-showk alatt az élvezetek netovábbja, akkor köszönöm, de a polgári örömökről ezennel ünnepélyesen lemondok.) De vissza a régiek tekintélyét aláásó paradigmámhoz, az álomszuszékokra szórt szidalmakhoz… Olyan lassú a fejlődés, pontosabban a változás a történelemben, és még napjainkban is, amikor 7 milliárd ember hajtja mókusként a kereket, hogy az igazán elkeserítő kell legyen minden belegondolónak. A tízes években a forma egyes autók 300-zal mentek. Ma is annyival mennek. Vicc. Persze kanyargósabb a pálya, igen ám, de akkor virsligumival salakon száguldottak ennyivel. Hoppá! Valahogy olyan álmos a világ. A németek 70 éve interkontinentális ballisztikus rakétát gyártottak, sőt megtervezték azt, amivel később az amerikaiak és oroszok az űrbe jutottak, de ugyanúgy a lopakodó repülőt is, ami megtévesztésig hasonlít a mostani állítólagos csúcstechnikára. Átaludta a hadtudomány és a technika ezt a 70 évet? Ennyire fáradtak volnánk? Mostanra már makétával, bakétával, sőt takétával is kellene haladnunk. Mi a fene folyik itt! Priscus33
Én küzdeni akarok, jobb, erősebb ellenfeleket, nagyobb versenyt szomjazok, és verejtékesebb győzelmeket, több vereséget, ezt akarom, mert ekkor nekem is könnyebb volna még nagyobb motivációt szereznem, még jobban teljesítenem, még inkább éreznem, hogy nem volt hiába a sok befektetett energia. Így aztán nincs nevetségesebb, mint ha valaki gondolkodás, saját teljesítmény helyett valami régi hülyeséggel hozakodik elő, csak azért, mert légüres térben mozgó semmi, aminek megvan az az előnye, hogy megcáfolhatatlan. Megcáfolná nekem valaki, hogy nem a Saturnus irányítja rendkívül bonyolult összefüggésrendszerrel a tűzhangyák vándorlását! Ja, hogy ez nem lehetséges, ha definiálja valaki az említett összefüggést, amit egyébként a bolygó névadó istene örökre titokként határozott meg. Ilyen és hasonló ócskaságok helyett REALITÁS és ALKOTÁS. Alkosson mindenki saját elképzeléseket, hátha valaki beletrafál, vagy legalább olyan bájos új elképzelés nyomára akad, ami megörvendeztet egy olyan teljesítménymániás fickót, mint én. Otthonomban nincsenek vezérlő szimbólumok. Mástól eredő szamárságok (tekintsük akár okosságoknak őket), mert felnőtt lényként senkinek sem feladata a másolás. Önálló lényként pedig alakítson ki mindenki saját elképzeléseket. Mandala helyett pandalát vagy kandalát. Nincsenek tuti okosságok, mások tévedéseihez meg mi közünk? Ha meg – megjegyzem: joggal – ódzkodunk újra feltalálni a kereket, akkor a legújabb tudományos elképzeléseket vegyük alapul, még ha nem is olyan bájosak, mint a sumer ötlet a vízözönről meg Utnapistimről, pontosabban Zi’uszudra királyról. Hajdani és eléggé mai okos bácsikról ezért nincs mit írnom. Az otthonról meg azt gondolom, egy olyan alkotóképes egyénnek, amilyennek megismertelek legyen az otthona valóban inspiráló környezet, méghozzá egy tiszta laphoz hasonlatosan. Nem teleírt füzet, amihez legfeljebb széljegyzeteket fűzhet az ember. Így, ami keletkezik, soha nem lehet ő maga, csak valami igen hasonló valamire vagy valakire, vagy valakinek a valamikori valamijére. Én ezt értem otthon alatt, azaz, ha nálad nem találom mindabból, amit eddig mondtál, akkor az… de persze másnál is láttam már otthont. Ő társas lény, neki az emberi kurkászás-pótlékok napi szintű alkalmazása jelentette az otthont. Nyilván nem csupán alkotóműhely- és családi melegség otthonok léteznek, és ha nálad egy ugyanilyen életerő-fokozó, életet tartalommal felruházó fészek húzódik, akkor negligáld a múltkor írtakat, sőt talán a fentiek zömét is. Priscus33
Úgy gondolod, hogy Popper nem volt nálad okosabb? Gondold ezt, ez is vitathatatlanul a te agyad terméke. Popper dolgában nagyon elfogult vagyok, mert érzelmileg is kötődöm hozzá, mégis megpróbálok objektív érveket sorakoztatni. Vegyük rögvest a korát. feltételezve, és általam ezt rögtön el is fogadva, Popper jó képességű, értelmes, intelligens ember volt, hihetetlen műveltséggel. Ebből kiindulva és rólad is ugyanezt feltételezve, az évek száma miatt biztosan több tudást, de ami fontosabb tapasztalatot halmozott fel. Ettől még nem feltétlenül lenne okosabb. Amiért őt nem okosnak, hanem bölcsnek tartom, az az állandó kételkedése. Bölcsessége pont abban rejlik, hogy nem jelentett ki kategorikusan nagy igazságokat. Gondolkodott és kérdezett, akár önmagától is. Számomra ez az egyik nagy tanítása: a kételkedés, a kérdések, a nyitottság. Nem tudom mennyire ismered a munkásságát, az életét. Tapasztalatait nemcsak könyvekből szerezte. Indiát személyesen, elmélyülve tapasztalta meg, ott helyben, ahogy Izraelt is. Nem olvasta és megtanulta. Élete élményeit próbálta feldolgozni. Rólad nem tudom mit és mennyit olvasol, olvastál? Popper nagy mestereket olvasott és értelmezett, teljesen szubjektívan és tanított meg ezáltal, hogy engem is: így kell tenni. Át kell szűrni magamon az olvasott dolgokat.Belső élménnyé kell formálni. Okosnak véled magad, elutasítod a régi bölcseket. Azt írod, nagyon sok energiát fektettél a sikeredbe. Miből tanultál, ha nem a nálad okosabb emberek által megírt könyvekből? Kidobjuk a régi bölcseket? A matematika alapjait mégiscsak az ókorban rakták le. Mindenki azóta okos.Te is. Ettől persze nevethetünk a homokba rajzolt kör legendáján. Gúnyolódsz a csí-energián. Ugyanezt mérik ma mindenféle műszerekkel, csak másképp hívják. Az ayurvédikus orvoslás ötezer éves tudomány, Indiában ma egy orvos két egyetemet kell hogy elvégezzen: nyugatit és ayurvédikust. vajon miért? Mert mindenki hülye? Nem tudták mi a véráram, baktérium, vírus? Nem így hívták. Például a pulzust az ayurvédikus orvosok két kézen háromféle módon mérik. Ötezer éve. szerinted miért? Mert nem tudtak a véráramról? Vajon mi célja van a jóga - szintén több ezer év - tisztító ászanáinak, a jógik különböző testet tisztító napi gyakorlatának: a nyelvtől, a vastagbélen át, az orrlyukakig? Puszta unaloműzés? Lófaszt! Baktériumok és egyéb kórokozók kipucolása szervezetből, ez volt a cél. Jó nem hívták vírusnak, H1N1-nek pláne nem. Ne haragudj, de amit itt leírtál inkább butaságnak tűnik nekem. Miért kell elutasítani helyből valamit, amit nem is ismersz? Mert például a csíről semmit nem tudsz, és ahogy gondolom a csakrákon is nevetgélsz. Nevess csak. Több ezer évvel ezelőtt csakráknak nevezték el azt, amit ma mirigyeknek hívunk. Szerintem ez olyan felsőbbrendű, civilizációs gőg, amikor kinevetünk számunkra tök ismeretlen dolgokat. Nézz utána, ha van időd, és persze ha érdekel. Új világok nyílnak meg előtted!
Popper haragudna ezért, de kijelentem: nem vagy okosabb nála! Olvasd el, amit a hosszabb életkorról ír! Ezáltal beszereztük a rákot a szív érrendszeri betegségeket.Régi korokban jött egy pestis aztán szevasz. A mai tudomány már leküzdötte ezeket a betegségeket, de hosszabb életkorral jött egy rakás leküzdhetetlen kór. Nem beszélve a párkapcsolatokról. Régen egy emberöltő, egy házasság volt. Ma meg a hosszú élet felveti: lehet-e egy életen át egy ember mellett élni? ez meg hozza magával a rengeteg lelki nyavalyát. Az általad oly nagyra tartott fejlődés sok szempontból rombolt és rombol is. Szerintem vigyázz magadra!
Nem fejezed be, Renáta, tiszta sor. És nem is írod le, hogy miért forogtak ismét ilyen gondolatok benned. Fölösleges is befejezni, meg hát unalmas is, mindenesetre nem neked való, így marad az életben maradás. Üdv az élők közt! Priscus33
VálaszTörlésSzomorú lennék...
VálaszTörlésc00pe
Ne má'!
VálaszTörlésTO BE CONTINUED...
Reni, meghalt Popper.
VálaszTörlésNagy kár...
http://index.hu/kultur/klassz/2010/04/16/elhunyt_popper_peter/
Priscus33! "kicsit" félreérthető voltam, de ezek szerint a hangulatom jól átjött. Nem az életemet akarom befejezni, bár nem hiszem hogy az nekem való.
VálaszTörlésMég gondolkodom, és ha nem fejezem be, megírom, mi történt, történik bennem.
Popper teljesen kizökkentett, még a saját nyomorom is elhalványult a halála miatt. Úgy néz ki, hogy rajtam még a halálávan is segít.
TO BE...? Nem tudom. Bocs: I don't know. Maybe..
Ne hozd a frászt itt a jónépre, szépen kérlek! Tudom, nem szereted a kifejezésemet, de én igenis elegendő BÁTORSÁGOT érzek benned az élethez. Semmiképpen nem várok tőled ilyen olcsó kibúvókat. Más. Popper valóban figyelemreméltó figura volt. Végig is élte, amit lehetett, nem is akárhogy. Szóval, elemezgess még, mert az jó, ráadásul ez az egyetlen út a fejlődéshez vagy micsodához, és az megintcsak jó. Ha belegondolok, milyen idétlen voltam – megjegyzem, jó sokáig elhúzódó – gyerekkoromban, hát az egészen ijesztő, most meg a magam területén a legjobbnak számítok, pedig még túlzottan tehetséges sem voltam feltétlenül, de rengeteg energiát fektettem abba, ami igazán érdekelt, nagyságrendekkel többet, mint bárki más. Ennyi tulajdonképpen a sikerem titka, és ez, mármint az a külső baromság, a szakmabeliek elismerése önmagambízóvá tesz. Az kicsit kevesebb, mint a magabiztosság, kissé más, mint az önbizalom, ráadásul ez egy olyan szakma, ahol minden nap bizonyítanod kell, azaz a siker csak órákra szól. Szóval nekem ez a külső hülyeségem is van, illetve az eredmények, a mérhető teljesítmény. Így persze kevesebb bátorságra van szükségem. Nekem sincs könnyű ugyanakkor dolgom. Annyira nem úgy gondolkodom, mint mások, annyira mást értek még az egyszerű szavakon is, hogy így a kommunikáció számomra igen fárasztó, és persze kilátástalan is egyben. Na, ennyit rólam. Te hogy vagy? A konyhádat felgyújtottad, azt tudom, indiai menekülteket készülsz beköltöztetni magadhoz, miközben a helyet Sanyi szelleme lengi körül… minderről dereng valami. Hogy és mikor lesz ebből a lakásból otthon, az életnek olyan színtere, amiben mindenütt megtalálhatóak az élet értelmének a morzsácskái? Mert nem kell itt valami nagy dologra gondolni, csak olyan apróságra, ami motivál, azaz mozgat. Nem telik el nap, hogy ne próbálnám Bach zenéjébe több saját tartalmat találni. 15 éves koromtól ez napi elfoglaltságom. Eh! Már megint én jöttem elő. Nyilván neked is van vázad az élethez, amire felcsévéled életed fonalát. Szinte mindegy is, hogy mi az, csak elég tartalmas legyen, hogy elbírjon akár a hajórakománnyi terhet a legkülönbözőbb kvalitásból. Egy festő barátomat egy tiszta lap nyűgözi le leginkább. Él-hal a tiszta lapokért, amiket kegyetlenül összemázol, és akkor már nincsen oda értük annyira. Eszembe jutott egy kis könyvecske. Egészen apró darab. Talán nem is könyv, hanem füzet. Kierkegaard Félelem és reszketés című munkája. Lényege az etikum teleologikus felfüggesztésének a lehetősége, hogy vajon létezik-e bármi a földön, ami felülírhatja az erkölcsi törvényt (bármelyiket, bármit is értsünk ezalatt), amihez a kezdetén egy története mond el a szerző több különböző formában. Vajon lenyűgözhet bennünket ennyire bármi is? Hello! Priscus33
VálaszTörlésMiközben ma, szombaton olvastam el a csütörtöki írásodat, az jutott eszembe, hogy milyen jó, hogy Renáta ideírja ezt a sok mindent, olyan bensőséges dolog,és emiatt sokszor elgondolkodom (magamon főleg), még ha jelét nem is adom. Elgondolkodtam azon is, hogy én tudnék-e, mernék-e blogot írni, ennyire adni magam, az összes nyavalyámmal együtt, a völgyeimet és a mélypontjaimat is??? Őszintén, úgy, ahogy vagyok? Az nagyon nehéz mások felé, mert kiszolgáltatott is lennék, megmérettetnék.
VálaszTörlésÉs akkor továbbolvasom a péntekit,hogy abbahagyod!!??!!.. és ettől mintha Mordor fekete füstje borította volna ködbe a tájat.
Valahogy olyan ez, mintha mennék az úton, és elmegyek egy csomó ember háza előtt, ahol az ablakokat függönyök takarják. Néhány ablak előtt elhaladva hallok kiszűrődő zajokat, árnyakat látok, hangokat hallok, de nem nagyon értek meg belőlük sokat.
A házakat kívülről látom, de gondolhatom, hogy egy gazdag vagy szegény ember lakhat itt, hogy ha sok a virág a kertben az jó embert jelent, esetleg természetes-e vagy olyan megcsinált ház, mint aki benne lakik, de hogy valójában ki lehet aki itt lakik, azt nem tudhatom...Sok éve járom ugyanazt az utat, nézem ugyanazokat a házakat, de alig tudok egy-két szomszédomról többet, mint amit kívülről látni lehet. A falakon az ablak (és az ajtó) ad átjárhatóságot (láthatóságot), az meg nagyon sok embernél be van csukva, el van függönyözve, rácsozva.
És akkor elérek Renáta házához, és az ő ablakán a függöny el van húzva!! Ember, itt be lehet nézni!... még az ablak is nyitva van! Egy csöppnyi ÉLET, ahol van látnivaló, nem csak a csukott paletták vagy üresség, mert a lakói a házon kívül élik életüket.....van ember, aki belül is mer lenni, önmagával, és még vállalja is!
És az jutott eszembe, hogy ez nagyon jó dolog, hogy ide be lehet nézni,megnézhetem, hogy Te hogyan csinálod azt,ami bennem is van. Bármikor erre járok, valamit láthatok, valamit gondolni fogok.
Valahogy olyan biztonságos érzés, hogy itt van egy nyitott ablak, itt ÉL valaki. Nem csak szellem van a házban, hanem hús-vér érző ember.
Nem képmutatás van, hanem valós érzések, mindenfélék nevén nevezve.....ÉLET!
Ha abbahagynád ezt az írást itt, akkor kevesebb lenne az IGAZI az életben. Ha egy nap azt látnám, hogy az ablak csukva, a roló lement, és hiába kopogtatnék, zárva találnám a házat, azzal úgy érezném, én is kevesebb lettem.
Bátorságot adsz, hogy én is kijjebb tárjam az ablakomat,többet legyek a saját házamban, például eszembe jusson, hogy talán nekem is nagytakarítást kéne csinálnom, kidobni a már lejárt konzerveket, az ócska holmit, és átmossam, megtisztítsam én is a "házamat", a berendezéseimet, ahol élek. A Te világod, valahogy egy picit az enyém is, és nagyon hálás vagyok azért,hogy felismerhetek magamból valamit általad. Miattad is van, ha érzem az "Egységet". Szeretnék egy csokor vadvirágot benyújtani az ablakodon.
Nahát Priscus33!
VálaszTörlésMindig megnevettetsz! Poppert elintézed két mondatban, magadról meg írsz kicsit hosszabban. Szerintem ez vicces. Nem mintha nem lennél elég érdekes. Azt hiszem te olyan igazi, mai férfi vagy. Nem bántódj meg,de ezt nem feltétlenül dicséretnek szántam, de semmi esetre sem akarlak megbántani. Azt hiszem te jól megvagy magaddal és ez tiszteletet érdemel. Miért mondom ez? Mert fura, hogy olvasod amit írok és nem alakult ki rólam egy olyan benyomásod, hogy tudtam már otthont teremteni. Az én lákásom eddig is OTTHON volt, csak most kicsit rendezgetem. Nem fogok itt referenciákat megadni ennek bizonyítására, de hidd el: a lakásom éppolyan szubjektív, mint én, ezért nekem az otthonom. Lehet, hogy téged a frász törtne ki tőle, de nem baj.
Szóval megint sikerült kicsit kizökkentened, a békémből.Persze az is lehet, hogy amit írok, teljesen jellegtelen és nem hogy a személyiségem nem rajzolódik ki, hanem még esetleg érthetetlen is vagyok. Ezt nem tudom eldönteni.
Az én lakásomban itt vannak az életem értelmének (?) a morzsácskái, amik igen motiválóak. Minden szoba motivál valamire, de még a konyha is. (látnád a kamrát!) India évek óta itt van velem, évről-évre alakul az egész, változó mint én.
Egész más világ vagy, mint én, de ez jó, mert ahogy látom, mi két sávon beszélünk egymással. Nem biztos, hogy a te kommunikációd a hibás, hiszen nem valószínű, hogy sikereket érnél el, ha nem tudod magad megértetni. Persze nem tudom, miben érsz el sikereket.
Az is nagyon vicces, hogy azzal kezdted, annak idején, hogy nem kell olvasni, és ehhez képest mindig írsz arról, hogy kiket olvasol. Hála az égnek! Kétségkívül művelt, tájékozott ember vagy.
Boróka!
VálaszTörlésKöszönöm! Ugyanakkor nem hiszem, hogy olyan nagy dolog, amiket írok, talán számodra az bennük a meghatározó, hogy kapcsolódik hozzád.
A nyitott ablaknak is két oldala van. Péládul azt nem szeretem, amikor az alattam lakó nyitott ablakából átjön hozzám a sült hurka szaga. Nem vagyok benne biztos, hogy annyira csalogató lenne az én ablakom és kertem. Az nemigen jön be, akit várok. Ez nem biztos, hogy az én kertem és ablakom hibája.
Azt viszont érzem, hogy lehúzott roló mögött megfulladnék, ahogy most feltétlenül élőnek érzem magam. Az összes kínlódásommal és örömömmel együtt.
Ha folytatom, megírom mi futott át bennem ezzel az egésszel kapcsolatban. És ma este már biztosan tudom, hogy folytatni fogom, de ennek semmi köze, ahhoz, hogy páran jelezték, hogy szeretnék. Nagyon örültem ennek, de ez az egész folyam, amit itt én folyatok belőlem fakadó, és nem felkérésre születik.
Valóban, amikor írom megnyitok magamban valamit és ideteszem. Az ablaknyitás csak azon múlik, hogy van-e bennem valami és nem azon, hogy valaki be akar-e nézni. Bár, van olyan akinek a jelzésére feltépnám az összes ablakomat, viszont azt meg nem írnám meg.
Jól esett amit írtál!
Nos, hát eddig magamról nem sokat vartyogtam, ezt igazán nem vetheted a szememre. Hogy Poppert vagy bárkit magamnál okosabbnak tartanám, akkor bizony folyton őket idézgetném, mert náluk a tuti, nem a saját gondolataimat fejteném ki egyre, ami vagy tetszik neked, vagy nem, de az enyém, és nem olvastam sehol. Ha ilyenformán előfordul bárhol is, szólj, és azonnal törlöm, kiötölök helyette valami mást. Ráadásul egy kicsit mindig nevetek azokon, akik a múlt nagy okosságaiban hisznek. Ez számomra örök és kimeríthetetlen humorforrás. A régebbiek mind ostobák voltak ugyanis, akár a föld. Ők azt hitték, hogy a föld kering a nap körül, két egyforma magasságból leejtett test közül a nehezebb ér le hamarabb, hogy az embernek lelke, nem idegrendszere van, fogalmuk nem volt a véráramról, a vírusokról, az antibiotikumokról, ők csíről és hasonlókról hadováltak (ami egy indiai közvetítéssel érkezett egyiptomi ötlet mellesleg). Persze vannak homályosabb területek, ahol a hazugságokat nehezebb nyakon csípni, sőt egyes területeket egyenesen illetlenség vagy büntetendő illetni. Ilyen az isten- és lélek babona például, az okos és nagy bácsikban való hit (történelem nagyjai). Ma a tudomány korát éljük, ami sokkal jobb közelítéseket ad régebbi korok ’kinek jut nagystílűbb baromság eszébe adott témáról’ versenyének győztes zagyvaságánál. Igen, a tudomány előtti korban (még Indiában és Kínában is) az ember várható élettartama (koronként és helyenként változó) 35-38 év volt (pont, mint az ősemberé, aki nem szurkálta magát tűvel fölöslegesen), ma a stresszel és kemikáliákkal teli, egészségtelen és veszélyes fejlett világban 75-82 év! Ennyit az akupunktúráról, gyógynövényekről, ráolvasásokról, nem vegyszerezett, bio növényekről és egyebekről. Teljesítménymentes korokban valóban lehetett stresszmentesen élni, de vajon választanám-e ezt az életmódot, ha megtehetném? Frászkarikát! Sőt, a napi csúcsteljesítményekre éppen úgy ösztönzöm magam, hogy folyamatosan olyan álcákat építek magam köré, hogy elvesszek, rettenetes blamázs legyen, ha nem érek el bizonyos célokat. Olyan vállalásokat teszek, amelyeket csak lázas munkával, maximális stresszben, a végsőkig hajszolva teljesítőképességemet vagyok képes elérni. Hogy ebben mi a jó? Minden győztes tudja. Van bennünk egy potenciál. Képességeink, akaratunk, a megfelelő irányban és időben befektetett energia, a lankadatlanság és szupermotiváltság eredője határozza meg, mire jutunk. Szinte minden ember ezen a földön mélyen képességei alatt teljesít, aminek a legfőbb oka a lustaság és egyfajta kényelmesség. (Még csak nem is az élvhajhászás, ha megnézzük, mivel is foglalkoznak legtöbben munkaidejükben és otthon, amikor pihennek, hogy vakarják teli hasukat a tévé előtt. Ha pedig az emésztés a híradó és sorozatként működtetett színjátszásmentes szövegfelolvasó-showk alatt az élvezetek netovábbja, akkor köszönöm, de a polgári örömökről ezennel ünnepélyesen lemondok.) De vissza a régiek tekintélyét aláásó paradigmámhoz, az álomszuszékokra szórt szidalmakhoz… Olyan lassú a fejlődés, pontosabban a változás a történelemben, és még napjainkban is, amikor 7 milliárd ember hajtja mókusként a kereket, hogy az igazán elkeserítő kell legyen minden belegondolónak. A tízes években a forma egyes autók 300-zal mentek. Ma is annyival mennek. Vicc. Persze kanyargósabb a pálya, igen ám, de akkor virsligumival salakon száguldottak ennyivel. Hoppá! Valahogy olyan álmos a világ. A németek 70 éve interkontinentális ballisztikus rakétát gyártottak, sőt megtervezték azt, amivel később az amerikaiak és oroszok az űrbe jutottak, de ugyanúgy a lopakodó repülőt is, ami megtévesztésig hasonlít a mostani állítólagos csúcstechnikára. Átaludta a hadtudomány és a technika ezt a 70 évet? Ennyire fáradtak volnánk? Mostanra már makétával, bakétával, sőt takétával is kellene haladnunk. Mi a fene folyik itt! Priscus33
VálaszTörlésÉn küzdeni akarok, jobb, erősebb ellenfeleket, nagyobb versenyt szomjazok, és verejtékesebb győzelmeket, több vereséget, ezt akarom, mert ekkor nekem is könnyebb volna még nagyobb motivációt szereznem, még jobban teljesítenem, még inkább éreznem, hogy nem volt hiába a sok befektetett energia. Így aztán nincs nevetségesebb, mint ha valaki gondolkodás, saját teljesítmény helyett valami régi hülyeséggel hozakodik elő, csak azért, mert légüres térben mozgó semmi, aminek megvan az az előnye, hogy megcáfolhatatlan. Megcáfolná nekem valaki, hogy nem a Saturnus irányítja rendkívül bonyolult összefüggésrendszerrel a tűzhangyák vándorlását! Ja, hogy ez nem lehetséges, ha definiálja valaki az említett összefüggést, amit egyébként a bolygó névadó istene örökre titokként határozott meg. Ilyen és hasonló ócskaságok helyett REALITÁS és ALKOTÁS. Alkosson mindenki saját elképzeléseket, hátha valaki beletrafál, vagy legalább olyan bájos új elképzelés nyomára akad, ami megörvendeztet egy olyan teljesítménymániás fickót, mint én. Otthonomban nincsenek vezérlő szimbólumok. Mástól eredő szamárságok (tekintsük akár okosságoknak őket), mert felnőtt lényként senkinek sem feladata a másolás. Önálló lényként pedig alakítson ki mindenki saját elképzeléseket. Mandala helyett pandalát vagy kandalát. Nincsenek tuti okosságok, mások tévedéseihez meg mi közünk? Ha meg – megjegyzem: joggal – ódzkodunk újra feltalálni a kereket, akkor a legújabb tudományos elképzeléseket vegyük alapul, még ha nem is olyan bájosak, mint a sumer ötlet a vízözönről meg Utnapistimről, pontosabban Zi’uszudra királyról. Hajdani és eléggé mai okos bácsikról ezért nincs mit írnom. Az otthonról meg azt gondolom, egy olyan alkotóképes egyénnek, amilyennek megismertelek legyen az otthona valóban inspiráló környezet, méghozzá egy tiszta laphoz hasonlatosan. Nem teleírt füzet, amihez legfeljebb széljegyzeteket fűzhet az ember. Így, ami keletkezik, soha nem lehet ő maga, csak valami igen hasonló valamire vagy valakire, vagy valakinek a valamikori valamijére. Én ezt értem otthon alatt, azaz, ha nálad nem találom mindabból, amit eddig mondtál, akkor az… de persze másnál is láttam már otthont. Ő társas lény, neki az emberi kurkászás-pótlékok napi szintű alkalmazása jelentette az otthont. Nyilván nem csupán alkotóműhely- és családi melegség otthonok léteznek, és ha nálad egy ugyanilyen életerő-fokozó, életet tartalommal felruházó fészek húzódik, akkor negligáld a múltkor írtakat, sőt talán a fentiek zömét is. Priscus33
VálaszTörlésÚgy gondolod, hogy Popper nem volt nálad okosabb? Gondold ezt, ez is vitathatatlanul a te agyad terméke. Popper dolgában nagyon elfogult vagyok, mert érzelmileg is kötődöm hozzá, mégis megpróbálok objektív érveket sorakoztatni. Vegyük rögvest a korát. feltételezve, és általam ezt rögtön el is fogadva, Popper jó képességű, értelmes, intelligens ember volt, hihetetlen műveltséggel. Ebből kiindulva és rólad is ugyanezt feltételezve, az évek száma miatt biztosan több tudást, de ami fontosabb tapasztalatot halmozott fel. Ettől még nem feltétlenül lenne okosabb. Amiért őt nem okosnak, hanem bölcsnek tartom, az az állandó kételkedése. Bölcsessége pont abban rejlik, hogy nem jelentett ki kategorikusan nagy igazságokat. Gondolkodott és kérdezett, akár önmagától is. Számomra ez az egyik nagy tanítása: a kételkedés, a kérdések, a nyitottság. Nem tudom mennyire ismered a munkásságát, az életét. Tapasztalatait nemcsak könyvekből szerezte. Indiát személyesen, elmélyülve tapasztalta meg, ott helyben, ahogy Izraelt is. Nem olvasta és megtanulta. Élete élményeit próbálta feldolgozni.
VálaszTörlésRólad nem tudom mit és mennyit olvasol, olvastál? Popper nagy mestereket olvasott és értelmezett, teljesen szubjektívan és tanított meg ezáltal, hogy engem is: így kell tenni. Át kell szűrni magamon az olvasott dolgokat.Belső élménnyé kell formálni.
Okosnak véled magad, elutasítod a régi bölcseket. Azt írod, nagyon sok energiát fektettél a sikeredbe. Miből tanultál, ha nem a nálad okosabb emberek által megírt könyvekből?
Kidobjuk a régi bölcseket? A matematika alapjait mégiscsak az ókorban rakták le. Mindenki azóta okos.Te is. Ettől persze nevethetünk a homokba rajzolt kör legendáján.
Gúnyolódsz a csí-energián. Ugyanezt mérik ma mindenféle műszerekkel, csak másképp hívják. Az ayurvédikus orvoslás ötezer éves tudomány, Indiában ma egy orvos két egyetemet kell hogy elvégezzen: nyugatit és ayurvédikust. vajon miért? Mert mindenki hülye? Nem tudták mi a véráram, baktérium, vírus? Nem így hívták. Például a pulzust az ayurvédikus orvosok két kézen háromféle módon mérik. Ötezer éve. szerinted miért? Mert nem tudtak a véráramról? Vajon mi célja van a jóga - szintén több ezer év - tisztító ászanáinak, a jógik különböző testet tisztító napi gyakorlatának: a nyelvtől, a vastagbélen át, az orrlyukakig? Puszta unaloműzés? Lófaszt! Baktériumok és egyéb kórokozók kipucolása szervezetből, ez volt a cél. Jó nem hívták vírusnak, H1N1-nek pláne nem.
Ne haragudj, de amit itt leírtál inkább butaságnak tűnik nekem. Miért kell elutasítani helyből valamit, amit nem is ismersz? Mert például a csíről semmit nem tudsz, és ahogy gondolom a csakrákon is nevetgélsz. Nevess csak. Több ezer évvel ezelőtt csakráknak nevezték el azt, amit ma mirigyeknek hívunk. Szerintem ez olyan felsőbbrendű, civilizációs gőg, amikor kinevetünk számunkra tök ismeretlen dolgokat. Nézz utána, ha van időd, és persze ha érdekel. Új világok nyílnak meg előtted!
Popper haragudna ezért, de kijelentem: nem vagy okosabb nála!
Olvasd el, amit a hosszabb életkorról ír! Ezáltal beszereztük a rákot a szív érrendszeri betegségeket.Régi korokban jött egy pestis aztán szevasz. A mai tudomány már leküzdötte ezeket a betegségeket, de hosszabb életkorral jött egy rakás leküzdhetetlen kór. Nem beszélve a párkapcsolatokról. Régen egy emberöltő, egy házasság volt. Ma meg a hosszú élet felveti: lehet-e egy életen át egy ember mellett élni? ez meg hozza magával a rengeteg lelki nyavalyát.
Az általad oly nagyra tartott fejlődés sok szempontból rombolt és rombol is.
Szerintem vigyázz magadra!