Az én kékem nem hideg

És elkészült!

Itt voltak a barátok és segítettek. Még ajándékot is hozott nekem egyikőjük, mert ellentétben a másikkal (aki a testvére), ő ismeri az illemet: nem megyünk üres kézzel parkettázni!

Ügyesek voltak, gyorsak. Összerakták a szekrényeket, átcipelték a franciaágyat és alig ittak.

Na de az érdemi munkát mégiscsak én végeztem el! Padló, szekrény, elektromos csavarhúzó! Ugyan már! Gyerekjáték! Na, de olyan hálószobát kialakítani, amit én csináltam! Ahhoz kell a tehetség!

Tegnap késő éjszakáig hurcoltam át az egyik szobából a másikba a ruháimat és egyéb kacatokat.

Milyen cuccaim vannak! Előkerültek a tűsarkú csizmáim, a fekete miniszoknyáim és a kézzel varrott, spiccvassal felszerelt eredeti spanyol westerncsizmám. Találtam tizenkét darab hosszú szoknyát, olyan hippis műfajúakat. Szóval akár dominának, akár hippinek, akár rockernek akarnék öltözni, bármikor megtehetném. Sőt előkerült a boszorkányruhám is. Amit iparművész tervezett, földig ér, és természetesen fekete. A boszorkánycipőm tönkrement. Nem is akarnék boszorkánynak öltözni, ruha nélkül is tudok babonázni, meg varázsolni. Úgy értem boszorkányruha nélkül is. Szóval, másik ruhában.

Ma reggelre megszáradt az a bálányi ágytakaró és egyéb textil falikép, amit bevetettem a végső dizájn kialakításánál. Ja! És a lámpa! Fergeteges, szenzációs, csodálatos! Persze én vettem, és persze a barátok egyike szerelte fel. A lámpa sorszerű volt. Mert jöttem-mentem a kedvenc kereskedésemben amikor beleakadt a hajamba ez a csodalámpa, amiről azt sem tudtam, hogy micsoda? Azt láttam, hogy gyönyörű kék, meg áttetsző, könnyű kelme, csilingelő akármik lógnak róla. Kérdeztem is gyorsan az eladót: elárulná-e mi ez? Mellesleg tök mindegy, úgyis megveszem, de ha még használható is valamire, akkor főnyeremény. És akkor megtudtam, hogy ez egy lámpaernyő. És most már ott van a hálóban és gyönyörűséges.

A lényeg, hogy kész lettem az árnyékolás-technikával, amit két kék ágytakaróval oldottam meg, felraktam a Káma-szútra képeket, meg a kolompot és az álomhálót. Beüzemeltem a kislámpákat. Kitakarítottam. És akkor benéztem az új hálóba és éreztem, hogy na, ez igen! Annyira sikerült saját képemre formálni, hogy még az is lehet, hogy más itt sokkot kap. Amit azért nem nagyon szeretnék.

A kék „kicsit” domináns lett, de a falak sárgák (én festettem). Mostanra már van hozzá ideológiám is. A sárga a Napot szimbolizálja, a férfit, aki jó ha van egy hálószobában. A kék meg én vagyok, mint víz jegyű, meg különben is jól megy a hajamhoz. A Káma-szútra, meg Káma-szútra.

Szerencse, hogy nem kaptam Síva-lingamot, mert nem is tudnám hova tenni, hiszen akkor most kellene vennem egy komódot. Pénzem meg nincsen. (Ettől függetlenül a Síva-lingam kínálati helyzete katasztrofális, Magyarországon. Gondolom Indiában ez nem így van!)

Viszont feltétlenül szükségem van két óriási templomi gyertyára. Kékre. Már most tudom, hogy megint lehetetlen dolgot találtam ki, mert biztosan nem lehet kék templomi gyertyát kapni, pedig a szekrény két végéhez feltétlenül szükség lenne a két gyertyára, annál is inkább, mert pont a Káma-szútra alá kerülnének, és akkor az már olyan, mint egy szentély.

(Gyertyát lehet festeni? Ez csak úgy eszembe jutott. Nehéz egy templomi gyertya? A Ferenciek terén, van egy ilyen templomi kellék bolt, ott vannak ilyen cuccok, de hogy hozom haza, ha nehéz?)

Áthidaló megoldásként odatettem egy húsz centis kék gyertyát, Egyet, mert egy van. Jelzésértékű a dolog, de én már látom benne a nagy csodát.

A hálószobámba eddig nem sok embert engedtem be. Most még az is lehet, hogy belépőért mutogatni fogom. Belépő: két óriási, hatalmas, kék templomi gyertya.

Az előző -kisebbik – hálószobám is kék volt, hasonló hangulattal. Nem vagyok betegesen fixált a kék színnel. A nappaliban például semmi sem kék. A fürdőszobában sem. A hálószoba kényes terület. Elméletileg vöröset kellene ott használni, mert a vágy meg gerjedelem, és ilyenek. Nekem még soha senki nem mondta, hogy fázna a hálómban, pedig a kék állítólag hideg szín. Az én kékemtől nem lehet fázni. A kék én vagyok, mint mondtam: a víz. Ezért kék a hálószoba. A kékhez meg jól megy a (Nap)sárga.