Ereimben iszonyú sebességgel száguldozik a vér, kirobbanóan jó a kedvem! Óráról-órára fiatalabbnak érzem magam! Szétfeszít az energia!
Olyan hatás ért, olyan jelzést kaptam! De olyat! Nem először életemben, sokadszor, életemben. A legutóbbi régen volt már. El nem felejtettem, csak mást váltott ki belőlem annak idején.
Mert kijelentem: FURCSA vagyok!
Haladjunk szépen sorban. Eddig a következők miatt voltam furcsa:
Karkötőim, tornacipőm, bakancsom, bő nadrágom, szűk nadrágom, hajam. Ha lefogytam, ha híztam. Amikor kirobbanó jókedvemben sokat beszélek, és mikor komoly gondoktól gyötörve nem beszélek. Amit olvasok, amit hallgatok, amit nézek. Ahogy a Krisnásokat, buddhistákat, hindukat látom. Ahogy Indiát látom, és ahogy nem látom. Amit eszek, és amit nem eszek. Amit iszok, és amit nem iszok. Jógázom. Van véleményem, és ha nincs véleményem. Gyalog járok, biciklin járok. És végül: a pánikom, a szorongásom.
Remélem nem hagytam ki semmit.
Tegnap óta új furcsaságaim vannak. Íme: Korán kelek, hajat mosok. Ha tehetem, ebéd után alszom. Nem megyek el oda, ahova nincs kedvem. Önálló életmódom van, amit magam alakítottam ki, és még élvezem is!
Ez egyik sem vicc, ez nagyon komoly. Az is nagyon komoly, hogy a második sorozat miatt még önző is vagyok. Ezt tegnap mondta nekem valaki. Én meg ma hálás köszönettel tartozom érte.
Mitől a kirobbanó öröm? Napnál is világosabb, hogy nem feltétlenül a nyájjal haladok, saját utam van, mert időről-időre visszajelzi a környezet, hogy furcsa vagyok, mondjuk úgy: más. Tegnap megértettem valami a világból, így már nem bosszant, hanem örömet okoz a sok furcsaságom. Megértettem, hogy vállalni azt, aki vagyok – még ha folyamatosan változom is – együtt jár azzal, hogy néha elcsellengek a tömegtől. A tömeg, pedig- akit esetleg irritálok – még ezt is furcsának tartja.
Saját úton járni, önálló életvitelt folytatni nehezebb, mint a csordával haladni. A bukásaim, kudarcaim is a sajátjaim, nem bújhatok ki a felelősség alól, nem állhatok be semmilyen sorba felmentésért.
Nekem az a furcsa, hogy amit felsoroltam másoknak furcsa. Erős a gyanúm, hogy ezek sumákolások, azaz nem ez az, ami igazán kiüti a biztosítékot. Mi abban a rendkívüli, hogy naponta hajat mosok? Hogy jógázom? Hogy nem eszek húst? Hogy, ha nincs kedvem valahova elmenni, akkor nem megyek és még szólok is erről időben? Nekem ezek természetes dolgok. Vajon mi a valódi oka a biztosítékok lecsapódásának? Ez érdeklene igazán!
Én miért nem látom furcsának a szürke masszát körülöttem?
Én miért örülök, annak, ha egy nálam sokkal furcsább ember furcsának talál?
Aki bármit furcsának talál, miért nem érdeklődik, nagy rácsodálkozással: Jé! Ilyen is van?!
Nem fogok itt elkomorodni a végére. Még mindig van egy igazán nagy kérdésem: miért az ellenszenv? A felsorolt dolgaimmal senkinek nem ártok. Az életemet úgy élem, hogy ne ártsak, ha segíteni nem tudok. Nagyon figyelek erre. Nem ezt látják. A karkötőimet, a naponta megmosott hajamat, a tornacipőmet. Ezeknél én sokkal érdekesebb vagyok ám!
Pár éve még kiborultam mindezen, ma kiragyogok a jókedvtől. Akkor fogok komolyan elgondolkodni furcsaságaimon, ha valaki olyan jegyzi meg, akinek a véleménye számít. Egyelőre büszke vagyok arra, hogy kik azok, akik nem bírják elviselni, elviselhetetlenül furcsa dolgaimat. Furcsa lennék magamnak, ha ők nem tartanának furcsának.
Hajat nem mosnék minden nap (már csk azért sem mert mikor nekem hosszú volt ezt tettem, és ettől ment tönkre :S) Többi dologgal meg egyetértek ;)
VálaszTörlésAz jut eszembe, mikor a a tanáraink gyerekkorunkban kiakadtak hasonlókon, még megrovást is adtak az ellenőrzőbe különcségekért. A furcsa gyerekekből aztán többnyire izgalmas felnőttek lettek, a furcsákat kritizáló tanárok pedig merev, kiszikkadt öregekké váltak.
VálaszTörlésDe jó volt hallani a törekvésedről és remekbeszabott kísérletedről! Szurkolok neked.
VálaszTörlésAmit azonban tudnod kell. Az ember nem-gondolkodó lény. Ha gondolkodásra késztetik, kiakad tőle. Komfortérzetét veszti. Kisgyerek kora óta arra szoktatták, hogy mások, a nagyok, meg mondják neki mi a jó, mit kell tennie. Ő néha ellenkezik, hogy mutassa, ő is létezik, individuum, önálló értékkel és értékítélettel bíró lény, a nagyok és erősek azonban letromfolják. Ilyenkor megretten, egy kicsit duzzog még, aztán beadja a derekát. Később már könnyebben rááll bármire, amit mondanak neki, és ugyanezt a viselkedésmintát várja el másoktól is. Az önállóan gondolkodó, viselkedő lényeket megcibálja, megmarja, rendre utasítja, mindent megtesz annak érdekében, hogy betörje, spanyolcsizmába kényszerítse, Prokrusztész ágyba vágja. A gyengébben meg is törnek. Olyan rút látványt nyújtanak ilyenkor. Én csak az elszontyolodott emberi lényeket, a moribundusokat, szellemi szellemeket, zombikat nem viselem, mert ők azt példázzák, mivé nem válhat az ember soha, semmilyen körülmények között. Szóval hajrá, és kitartás, éljen a szabadság.
Miért az ellenszenv? A felsorolt dolgaiddal mindenkinek ártasz, hitüket abban, hogy ők megfelelő életet élnek, életbizodalmukat, magabiztosságukat veszed el minden megnyilvánulásoddal. Féltik önintegritásukat, önképüket, eddigi teljes életük értelmét. Csakhogy, amit teszel, azzal jó példát mutatsz. Számomra az ismétlés, azaz minden, amit tanultunk, majd mint a nebulók felmondunk: semmis, értéktelen, legfeljebb arra jó, hogy alapját képezze valamilyen szinten önálló gondolatainknak, de leginkább még arra sem, mert nem léteznek tények és valódi tudástartalmak. Az igazság diszkrét halmazokban létezik, nagyon csak időlegesen és jól körülhatároltan érvényes. A személyes tudás pedig csakis egy individuum számára, azaz az ilyen formában átadhatatlan. Ha elindultál saját tudást építeni, saját élményeket gyűjteni, méghozzá olyan módon, ami számodra megfelelő, bizony sok ellenállást fogsz tapasztalni. De ne csüggedj, és ne add fel soha, hiszen csak ez úton keletkezhetsz mint önálló szellemi alakulat.
Előbb-utóbb a furcsa külsőségektől eljutsz a különös belső világod megteremtéséhez. Akkor majd nevetsz csak az indiai okostojásokon is (remélem, rajtam már most is nevetsz), Popperen és másokon. Ami másoké, az ugyanis nem a tiéd, csak amit magad szerzel, saját élményeiddel, az lesz sajátosan a tiéd, azzá válsz. Jóllehet az olvasott élmény is élmény, de azért nem az igazi. Inkább vacakabb saját élményei legyenek az embernek, mint lopott pompázatosak filmélmények kapcsát, olvasottakon örülve stb. Szóval, sok sikert a saját világ építéshez!
Priscus33
Puszta gyávaság és irigység. A lényeget pedig az előttem szólók elmondták.
VálaszTörlésZ
Képzeld Boróka!
VálaszTörlésAz én középiskolámban, az osztályom 90 %-a ilyen furcsa volt, és szerintem a tanárok közül is páran. Ezen szocializálódtam. Nem volt intőm. Volt utolsó figyelmeztetésem -szóban.
Priscus33
VálaszTörlésIgen, rajtad szoktam nevetni. (ne haragudj!) Popperre még csak dühös voltam. Indiai bölcsek? Nem tudom. Oshóval lenne vitám.
Amit kidobtam már: a ma ezoteria alatt értendő kupleráj.
Viszont kicsit igazítok: a furcsa külsőségeim (?) belülről fakadnak. Nem polgárpukkasztásból hordok bakancsot, hanem mert kényelmes, jó viselet és illik hozzám.Ahogy a hajamat sem mások bosszantására mosom naponta. Egyszerűen így érzem jól magam. Vagy lehet, hogy ez is furcsa?
és sorolhatnám...
Nem akarnám futtatni magam, de azt hiszem eléggé színesedik a belső világom, nem a külsőségeim miatt vagyok érdekes, már akinek érdekes vagyok egyáltalán.
Z!
VálaszTörlésGyávaság? Milyen bátorság kell mindahhoz amit leírtam? Nem tartom magam bátornak. Sőt!
Irigység? Miért? A felszín miatt? Igen kevesen ismerik mi is van bennem, ki is vagyok én? Senkivel nem cserélnék, az igaz, de hogy irigynek lenni rám?
Értem amit írsz. Szomorú.
c00pe!
VálaszTörlésTöbb mint húsz éve mosom naponta a hajam! (neked megsúgom: ha szombaton nem megyek sehova, akkor az a nap kimarad - ciki, mi? Azt is megsúgom, hogy volt olyan is, amikor kétszer mostam hajat egy nap alatt. Kemény vagyok, ugye?)
Nyilvánvaló volt ez eddig is (mármint a belső furcsaság), de elvártam, hogy leírd, mint ahogy azt is, hogy egyre többeken - köztük rajtam is - jóízűen nevetsz. Oshót meg csak angolul, de ezt mintha már mondtam volna.
VálaszTörlésPriscus33