Zenecserebere

PSDX: 90 %
Közben rájöttem, hogy csúnyán szakmaiatlan az indexem. Egyrészt, nem arányszámban, hanem pontban kellene kifejeznem az értéket, másrészt a magasabb érték nálam nem jót, hanem a rosszat jelent. Most már így hagyom. Én találtam ki, ez az enyém.

Reggel lecseréltem az MP3 lejátszómon a Judas Priest számokat. Metallica, Guano Apes és Nirvana következett. Ezt is csúnyán elhibáztam.
Délelőtt mentem valahova, hallgattam a zenét és még minden rendben volt. Délután is mentem valahova és nagyon kisütött a nap, én meg hallgattam a zenét. A nagyon erős napsütéstől megérkezett az elkeseredés. Le is szálltam a villamosról, gondoltam leülök a Duna parton, majd a víz megnyugtat. Ja! Rögtön eszembe jutott, a rakodópart, meg az alsó köve és az is, hogy talán eltűnök hirtelen. Sírtam kicsit, a Nap meg sütött nagyon. Elért a végzetes gondolat: az erős napsütés agresszió ellenem. Nem gondolom magam abnormálisnak emiatt, és hogy más mit gondol ennek kapcsán csak akkor érdekel, ha jó szándékú.
Ültem ott nagy nyugodtan, gondolkodtam ezen az agresszió dolgon és nagyon erősen próbáltam előhívni valami kellemest, hogy arra gondoljak már! (ez estére sikerült csak)
Egyszer csak megszólalt az Unforgiven… Mit mondjak? Tökéletes aláfestés volt a hangulatomhoz, rá is tett egy lapáttal.
Ott ülve kaptam egy sms-t. Olyat, amitől pár évvel ezelőtt komolyan elgondolkodtam volna, hogy minek élek? Most azért ettől nagyon messze vagyok. Szeretek élni, sokszor túl is pörgöm magam.
Összevakartam magam, és hazajöttem, azonnal a kádba ültem. Rendbe jöttem.

Tavaly ez még úgy volt, hogy lerohant ez a hangulat, és onnantól kezdve két hétig tartott. Ma negyed óra alatt elszöktem előle. Fejlődök.