Mit olvastam, minap? Azt olvastam, hogy a magyar felnőtt lakosság hatvan százaléka, egy év alatt, egyetlen könyvet sem olvas el.
Nem csodálkozom semmin. Ez megmagyarázza, hogy miért elég az emberek többségének a plakátokon kiaggatott jelszavak dömpingje. Magyarázza, azt is, hogy miért kell mindent törvényben, rendeletekben, utasításokban szabályozni. Gyűlöletbeszéd, holokauszt-tagadás, de én idesorolom, az abortuszt is.
Az olvasás a szellemi fejlődés alapja. Annak a kulcsa, hogy szellemileg életben maradjunk. Mondja ezt Popper, én meg egyetértek vele. Ez persze tökmindegy a világegyetem szempontjából, de mivel ez az én blogom, nyugodt lélekkel egyetérthetek. Akár magammal is.
Nem szeretem az igényesség szót, mert már elcsépelték. Mégis: van-e igény –igényesség – a szellemi fejlődésre? Nem jobb-e szellemileg halottnak lenni? Dehogynem!
Sokkal egyszerűbb az élet, ha előírják, merre kell menni, és megyünk, mert azt mondták. Könnyebb ez mindenkinek, az előírónak is és a birkának is. Könnyebb jelszavak után vonulni, mint a jelszavakat értelmezni. (A magyar gazdaság, magyar lábakon kell, hogy álljon! – ezt muszáj volt idetennem, mert bujkál bennem a kisördög.)
Szóval, egyszerűbb és semmi bonyodalmat nem okoz, ha követjük az utasításokat. Éppen csak fejlődés nincs benne.
A fejlődés meg bonyodalmakat okoz. Az egyén, személyes fejlődése is. Sosem felejtem el, amikor önmagamnak be kellett vallanom, hogy egy bizonyos létállapotot merőben más szempontból kell, hogy lássak és ezáltal gyökeresen változott meg a saját korábbi, megdönthetetlen véleményem. Mit vélemény! Kinyilatkoztatás! A bölcsek kövének sugallata, maga a TUDÁS! No, szóval eléggé megborultam tőle és valóban újra kellett építenem egy álláspontomat. Tulajdonképpen a személyiségem egy bizonyos részét.
Csak óvatosan az olvasással! Rengeteg információt kaphat az ember. Urambocsá’ gondolatai keletkeznek, és majd úgy jár, mint én!
Nem szeretem, mikor az általános műveltségre hivatkoznak. Mert megint nem tudom, miről van szó? Csak magamból tudok kiindulni. Bizonyos szempontból mondhatom, hogy műveltebb vagyok, mint az átlag. (de mi az átlag?) Mindenestre a gyökérhez képest viszonyítva, nem vagyok elájulva magamtól, hogy ismerek néhány dolgot. Mondjuk Popperhez képest, pedig én vagyok a gyökér. Azt hiszem ez az általános műveltség, meg általában a műveltség egy folyamat. Nem is ennek érdekében kell olvasni.
Talán inkább, mert jó. Aztán meg azért mert az emberről, talán ezen a módon lehet többet megtudni. A lélekről, a magatartásról, érzelmekről, tettekről, és annak okairól. Szinte mindenre írtak példát és ellenpéldát. Ezek között bolyongva lehet magunkat elhelyezni a saját életünkben is.
Az abortusz azért jutott eszembe ennek az egésznek a kapcsán, mert sokáig egyértelműen megengedő voltam ezzel kapcsolatban. Ma sem állok a tiltók oldalán. Viszont igen árnyalt már a véleményem. Az évek során nagyon sok dolgot olvastam nőkről, családokról, apákról és anyákról, lélekről, karmáról. Ma már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy az abortusz, egy egyszerű műtét.
Nem kellene törvényileg szabályozni ezt sem, ha megfelelő „műveltséggel” rendelkeznének az anyák és apák. Bátran rájuk lehetne bízni a döntést, hiszen számtalan ismeret birtokában tennék, amit tesznek.
Arról nem is beszélve, hogy kultúremberben nem merül fel, hogy megkérdőjelezze a holokausztot. Kultúrember nem buzizik és zsidózik habzó szájjal, utcakővel a kezében az utcán, és mondja, hogy ez a szabad vélemény nyilvánítása. És akkor hol van még az akasztást és egyéb agressziót követelők sora?
Az én idealista világomban olvasott, tájékozott népek laknák az országot, ahol nem kellene morális kérdésekben szabályokat állítani, mert rábízhatnánk az emberekre ezeket.
Nem kell feltétlenül Schopenhauert olvasni. Elég lenne egyszerű regényeket. Az a hatvanszázaléknyi ember akár Nora Roberts által is kaphatna valamit. Előbb vagy utóbb leszokna róla, és még az is lehet, hogy szerelem és romantika terén megkedvelné Tolsztojt. Esetleg, ha gyilkosságot akar, elolvasná a Bűn és bűnhődést. Már ettől az egy könyvtől meginogna némely korábbi álláspontja. Tán még gondolkodna is!
Óh, áldott világ, szellemi fejlődés! Esetleg még verseket is tudnának olvasni! Villon, Szabó Lőrinc, Kosztolányi Shelley,Valery…nem nehezek, érthetők.
Na, ez már majdnem olyan kép, mint a Macskafogó, cicamegjavító kutyarobotja.
Én még liberálisabb vagyok, de ez szélsőségesnek fog tűnni.
VálaszTörlés1. Szabályozni bizonyos dolgokat érdemes (lásd abortusz), mert ennek pl. egészségügyi okai is vannak. Azokban az országokban, ahol tiltják, rengeteg az illegális beavatkozás, és ennek komplikációi.
2. Még az abortuszhoz: én nem tartom helyesnek, de meg tudom érteni, ha valaki nem akar gyereket. Persze a védekezés fontosságát hangsúlyozni kell, de ha baj van, szükséges szabályozni. Én személy szerint az abortuszok számát úgy csökkenteném, hogy a terhes nőt összehoznám egy gyermektelen párral (egyelőre kétneműekben gondolkodom), akik finanszíroznák a terhességet, így a nő béranyává válna. Három problémát egy csapásra megoldottam: a. A terhes nő nem lesz esetleg meddő, nem lesz lelkiismereti problémája. b. A gyermektelenek vadiúj gyerekhez jutnak. c. a szittya nemzet nem fogy tovább. (kiegészítés: a béranya lemond a gyerekről véglegesen.)
2. Holokauszt: engem speciel idegesít, hogy kb. 20 éve egy nép (vagy vallás?) képviselőinek szenvedéseiről hallok. És a többi nép szenvedése? Az smafu? Örmények, indiánok, tuszik, urambocsá' palesztinok, stb.? Nekik sajnos gyenge a lobbierejük. És lám-lám, már ki is merítettem az antiszemitizmus kritériumait. Rohadt gárdista vagyok. Másik dolog: nem lehet tagadni? Könyörgöm, miért nem? Vannak, akik azt hiszik, hogy a Föld lapos. Azt lehet hinni? És ezzel átnyergelnék a 3. pontra.
3. Szélsőséges vélemények: Én Voltaire-rel értek egyet aki a következőket mondta, ha jól emlékszem: "Nem értek egyet Önnel, de életem árán is harcolnék azért, hogy véleményét elmondhassa." Én így gondolom; lehetsz komcsi, náci, buzi, antiszemita, filoszemita, ősmagyar-őrült, egyéb... És erről szabadon nyilváníthass véleményt! A rossz ideológiák, hiedelmek majd kiirtják saját magukat. Vagy nem? Akkor ki mondja meg, mi a helyes? Nekem senki! Egy dologban azért egyetértek a mainstream-mel: ne lehessen senkit fenyegetni származása miatt!
Persze tök jó lenne, ha mindenki (vagy sokan) észnél lennének, de ez sajnos nem így van, és nem is lesz soha másképp.
Olvasni nem szabad! Az olvasás olyanoknak való, akiknek nincsenek önálló gondolataik. Nyilván nehéz kérdés ez, hiszen minden olvasás előtt sincs semmi, hiszen nincsenek szavaink, szó-összefüggéseink, szó-összefüggés-komplexumaink stb. iteratíve felfogva és értve. Csakhogy az élet a fejlettnek nevezett világban már csak olyan, hogy iskolába kell járni (ez is persze valami sumér őrület!), aztán ott mégiscsak ragad az emberre valami, még ha nem is figyelünk oda, akkor is. Aztán ha ez megvan, és megjött az első önálló gondolatunk (embere válogatja, nekem 15 éves koromban következett ez be), akkor onnantól már vétek olvasással bíbelődni.
VálaszTörlésSzellemi halottnak lenni nem perspektíva azoknak, akik nem azok. Egyébként az ilyen kialakul. Nekem kiváló emlékeim vannak kisiskolás koromból az osztálytársaimat illetően. Hogy most már csak tankönyv-szövegek vannak a fejükben, kizárólag, az gáz. Így elhülyültek, ennyi. A lehetőségük megvolt. A képességeik is, azt hiszem. Bár a képesség igen bonyolult élőlény. Elkallódott tehetség, azt hiszem, nem létezik. A tehetség egy faktora ugyanis a megvalósulás. Akiben ez a tényező hiányzik, az a tehetségnek csupán egy olyan szűk részét birtokolja, és nagy eséllyel elbukik, mert ugyan ki pátyolgatná őt! Persze olyan bájos dolog belegondolni abba, hogy megőrülünk vagy csak kiüresítjük az elménket. Aztán amikor megfelelő szerekkel időlegesen kipróbáljuk, bizony nincs az a megfelelőség-érzetünk, hogy igen, ez az, pompás.
A műveltség az a valami ugyebár, ami megkülönböztet bennünket a kecskepásztoroktól, hogy parafrazeáljak ide egy remek kritikust. El tudnád nekem mondani a Nyomorultak tartalmát, kérem szépen! Vagy tudnál latinul Horatiust idézni? Vajon mit tesz az! Már sokkal több, ha arról a homályos érzésről adsz számot, amit ezen művek vagy gondolatok kiváltottak belőled, mert ennek valódi értéke van. Márpedig ez a dadogás, hebegés-habogás, habókos nyávogás, csak számodra érthető, egyedi szavak íze és zamata, szavakon túli illatok és zsigeri mozzanatok nem volnának nevezhetőek senki által a műveltség fennkölt megnyilvánulásainak. Holott itt valódi érték mutatkoznék!
priscos33
Szóljak még unszimpatikusat, reflexből kontrázva az általad leírtakat? Már csak tőmondatokban. Az embernek nem lelke, hanem idegrendszere van, ilyen szamárságokkal ne is tódíts senki, főleg ne saját magad. Az önreprodukciós küldetés homályos üzenete a szokás miatt mond a legtöbb embernek valamit, vagy genetikai, ha tetszik, semmiképpen nem intellektuális folyamat. A szex része viszont jó, és még időt rabló jellege sem idegesítő túlzottan, ha az ember a gondolkodásra már fáradt. Nem is az abortusz riasztó, hanem a családi bűnözés része a történetnek, amit a szülők rendszerint elkövetnek a gyermekeikkel szemben. Aztán csodálkoznak, ha az esztelenebbekből zombik, szavazó állampolgárok és nájntufájvörök lesznek, az értelmesebbje pedig deviáns, aszociális, saját gondolataiba bújt, a világtól megrettent kis lény. Nincs az életben nehezebb, mint szülőnek lenni, és csak igen keveseknek sikerül színvonalasan cselekedni. Mikorra leszünk is értelmes lényekké? Embere válogatja. Talán senki sem 20 éves korára, a legnagyobb zsenik talán 25 évesen, ám a legtöbben 30 éves korukra. Az élet ugyanakkor nem feltétlenül ezt az ütemet diktálja nekünk. A bukás tehát kézenfekvő. Ha a szenzibilis periódusokban nem vagyunk észnél, már kész a baj. A szakmaiság segít? Aligha. A sors bolondjai vagyunk – sors alatt nem azt a determinált őrültséget értve, hanem a véletlent, amit tagad szinte mindenki, mert nem tud vele mit kezdeni. A holokausztról nincs véleményem. A kegyetlenkedést éppúgy nem viselem, mint a nyafogást. Ha léteznek nagy szent igazságok, akkor az élet nem ennek tiszteletét támasztja alá, vagyis emberellenes és irreális a jófiúk és jó kislányok álom dédelgetése. Egy kicsit infantilis is. Hogy le kell sújtani a gazokra. Hát persze. Miért ne! De ne gondoljunk ennél többet erről. A te kis idealista világod – ahogy írod – gyerekes és hamis, azaz hazug. A kegyes hazugság pedig a legkegyetlenebb mindegyik közül, mert hamis illúziókat kelt. Ha az ember másokkal így jár el, megtéveszti őket, szép lelket épít bennük (már a fogékonyakban), a valósággal való szembesülés megrázó élményétől aztán a szerencsétlen megtörik. SOHA NE TERJESSZÜNK SZÁNT SZÁNDÉKKAL HAZUGSÁGOKAT! Ne olvassunk mesét, ne hazudjunk démonokat és angyalkákat, istenkét, meg ördögöt, ne állítsuk azt, hogy létezik gonosz. Csak emberi dolgok és velők szemben ellenérvként odaállított illúziók, hazugságok léteznek. Paradigmám nem is Platón szirakúzai állama, mert a rejtezkedő filozófusnak nem volt elég esze ilyet kreálni, hanem az elnyomorodott emberiség a hazugság-zuhatagban. A realitás annyira szép, az emberek és motivációik olyan egyszerűek és érthetőek, hogy fölösleges hazugságokkal elcsúfítani az egészet mesékkel. A morál, az egy vicc, mégis: szabályozás nélkül az emberek összevissza futkorásznának, szóval kell az structure and discipline. Mindenkinek. Különben szétesne az életük.
VálaszTörlésI know you think my dad's harmIess, but you're wrong. He's doing massive psychoIogicaI damage to me.
How ?
Well, now I, too, need structure, a IittIe fucking discipIine… I need a father who's a roIe modeI, not some horny geek boy who's going to spray his shorts...
A gyerekeknek feltétlenül szükségesek a szabályok, de a felnőtteknek is. Ha bárki azt tehetne, amit akar, akkor brutális világ jönne el. De minek is beszélünk ilyesmiről, amikor ez éppen olyan mesebeli álom (persze annak is rossz, mert hamis), mint a többi naiv gondolat, ami kijött belőled.
Érdemes próbálkozni nem klisészerűnek lenni, hiszen ha mi csupán mások gondolatait szajkózzuk, akkor csak másolatokként létezünk, aminek semmi értelme. Attól még lehet kellemes, de mint ha nem ezt az ábrándot kergetnéd, a soraidból úgy tűnik.
priscos33
Csak próbaképpen, egyszer legyél radikálisan őszinte önmagadhoz. Ennyi. Az emberek nem lesznek csúnyák többé, csak emberiek, és a maguk módján szépek, vagy legalábbis valódiak. Eltűnik a hamiskás máz róluk, látni fogod, hogy a legszívesebben megerőszakolnának, kirabolnának és megölnének téged. Na, de nem teszik, mert félnek a börtöntől. És te azért létezel, mert az őseid ilyenek voltak, és nem engedték annak idején, hogy a neandervölgyiek elegyék előlük a táplálékot, hanem kiirtották őket, megerőszakolták, kirabolták és megölték mindet. Mi ezért és ilyenek vagyunk, a kultúra csak álca, ami az egyre szaporodó tömegek élését lehetővé teszi. Ezért nincsenek már kiterjedt háborúk, az utcákon béke honol. Arányaiban békésebb világban élünk, mint valaha. Hogy a 2. vh lett volna a legborzalmasabb? Hitler nem engedte a biológiai és vegyi fegyverek bevetését, még az utolsó pillanatban sem. Az 1. vh parancsnokainak agyában ilyen gátlások nem léteztek. Az utóbbi idők legdurvább háborúja pedig a 30 éves háború volt, amihez képest a világháborúk területi pusztításai eltörpülnek. Csehország egyes részein a lakosság 2/3-át kiirtották. És miért? Annak a vitának okán, hogy hány szín alatt illik felszolgálni az úrvacsorát. (Nyilván a csecsemőgyilkosok agyában nem a parancsnokuk hatalomvágya repkedett ide meg oda, csak büntetlen a gyilkolás és kegyetlenkedés öröme és a benne rejlő kicsiny hatalomérzés.) Nézzünk egy arcba a villamoson, ahogy moderálja magát, ahogy szunnyad benne a vérengző vadállat, ugyanakkor a szerelmes, családját védő, féltő lény is. Hát nem szép ez így együtt! Egyszer minden értelmes lénynek meg kell tanulnia gyönyörködni az emberi fajban, ebben a genetikai mutációban, aki előzmények nélkül jelent meg a földön, egyfajta ugrásként a természetben. Imádom az emberi faj egyedeinek minden megnyilvánulását!
VálaszTörléspriscos33
Csak próbaképpen, egyszer legyél radikálisan őszinte önmagadhoz. Ennyi. Az emberek nem lesznek csúnyák többé, csak emberiek, és a maguk módján szépek, vagy legalábbis valódiak. Eltűnik a hamiskás máz róluk, látni fogod, hogy a legszívesebben megerőszakolnának, kirabolnának és megölnének téged. Na, de nem teszik, mert félnek a börtöntől. És te azért létezel, mert az őseid ilyenek voltak, és nem engedték annak idején, hogy a neandervölgyiek elegyék előlük a táplálékot, hanem kiirtották őket, megerőszakolták, kirabolták és megölték mindet. Mi ezért és ilyenek vagyunk, a kultúra csak álca, ami az egyre szaporodó tömegek élését lehetővé teszi. Ezért nincsenek már kiterjedt háborúk, az utcákon béke honol. Arányaiban békésebb világban élünk, mint valaha. Hogy a 2. vh lett volna a legborzalmasabb? Hitler nem engedte a biológiai és vegyi fegyverek bevetését, még az utolsó pillanatban sem. Az 1. vh parancsnokainak agyában ilyen gátlások nem léteztek. Az utóbbi idők legdurvább háborúja pedig a 30 éves háború volt, amihez képest a világháborúk területi pusztításai eltörpülnek. Csehország egyes részein a lakosság 2/3-át kiirtották. És miért? Annak a vitának okán, hogy hány szín alatt illik felszolgálni az úrvacsorát. (Nyilván a csecsemőgyilkosok agyában nem a parancsnokuk hatalomvágya repkedett ide meg oda, csak büntetlen a gyilkolás és kegyetlenkedés öröme és a benne rejlő kicsiny hatalomérzés.) Nézzünk egy arcba a villamoson, ahogy moderálja magát, ahogy szunnyad benne a vérengző vadállat, ugyanakkor a szerelmes, családját védő, féltő lény is. Hát nem szép ez így együtt! Egyszer minden értelmes lénynek meg kell tanulnia gyönyörködni az emberi fajban, ebben a genetikai mutációban, aki előzmények nélkül jelent meg a földön, egyfajta ugrásként a természetben. Imádom az emberi faj egyedeinek minden megnyilvánulását!
VálaszTörléspriscos33
VálaszTörlésMegtisztelsz a véleményeddel, mely kétségkívül sokrétű tájékozottságról árulkodik; gondolom ismereteid bizonyos részét könyvek által, olvasva szerezted.
"olvasni nem szabad" Mégis elolvastál, ahogy én is a véleményedet többször. Tisztelettel fejet hajtok előtted, mint az emberi faj egyedének megnyilvánulása előtt!
Mr Jones!
VálaszTörlésA holokauszt témát nem boncolgatnám, hosszú és végeláthatatlan eszmecsere keretén belül beszélnék róla - itt és így nem. Nem gondolom hogy antiszemita lennél.
Egyébként nagyrészt szívemből szólsz. Lehet, hogy nem jól írtam, amit írtam. Én egy ideális (számomra, általam elképzelt)állapotot vizionálok, ahol mindenki észnél van. Ahogy te is írod - ahogy én is tudom, hogy nem lesz ilyen.
Szívemből szólsz: én is híve lennék , hogy virágozzék minden virág! Igen! Mondhassa el a véleményét, aki szerint a Föld banánalakú! Ami zavar: a fröcsögés, a céltalan mocskolódás, az érvek nélküli köpködés. Így nem tudom, hogy hányadán állok? Gyanítom, hogy sodródom az ultraliberális eszmék felé, vagy a szélsőségesek felé. (?)
Hozzáteszem, annak ellenére, hogy nem bírom a mocskolódást, én vagyok azon ritka polgárok egyike, aki már mindenféle gyűlést megnézett. Láttam élőben: köpkődő, kereplő, anyázó honpolgárokat. Nem mintha tetszett volna, mégis azt gondoltam - ott mellettük állva - nem baj, hogy ezt megtehetik és nem kell félniük, attól, hogy pofán vágja őket a rendőr.Mindez addig megengedhető, míg mást nem bánt, zaklat, üt-vág.
Szeretnék egy magyar Hyde parkot. Szerintem nem rossz intézmény az. Én biztosan sokszor jelen lennék és hallgatnám a tagadókat, igenlőket.
Abortusz ügyben rendben van, amit írsz. Amit én írtam - még mindig az ideális állapotot feltételezi. Értelmes, ismeretekkel rendelkező felelősen gondolkodó emberpárokat.
Egyébként, a lelkem mélyén én abortusz-ellenes vagyok. Viszont sosem venném a bátorságot, hogy mást megítéljek ezügyben. Nőként biztos vagyok benne, hogy egy kicsit, a nő is belehal az abortuszba. (persze ebben is vannak szélősésgesen primitív történetek)
A tisztelet kölcsönös, ezért is írtam. Olvasni pedig addig olvastam, amíg valamiféle hevenyészett tudást össze nem szedtem. Azóta inkább töröm a fejem. Persze olvasok ezt meg azt, mint ahogy téged is. És örültem neki, még ha riposztoltam is. Kedvet csináltál hozzá, és ez nagy dolog. És természetesen ez egy olvasásos kultúra. Olvasás nélkül nem létezünk. A kérdés az, hogy friss pillanatainkban mit teszünk, illetve, hogy a tudást magát honnan akarjuk beszerezni. Ha mindkét kérdésre az a válasz, hogy könyvekből, az szörnyű. Már arra vonatkozóan, aki megteheti – saját okán méghozzá –, hogy ne így tegyen. Az, hogy akinek nincs választása, mert a fejében csak az van, amit valahogy beletesznek mások (mások alatt a könyveket is értve), az más lapra tartozik. Rólad nem ez a benyomásom. Itt van például a nem részletezett pálfordulásod, ami szellemi fejlődésed során bekövetkezett. Olvastál te ilyet? És ha igen, az ugyanaz? Azok a kis, finom különbségek, a mintázat apró eltérései. Van ennél érdekesebb szellemi holmi számodra? Hogy elmondod-e vagy sem, az a te dolgod, de garantálom, hogy mások (olvasóid) számára sincs izgalmasabb. Engem kifejezetten bosszant, ha egy sajátnak vélt gondolatomra valahol rábukkanok. Dühít az is, ha párhozamosan találtuk ki, az pedig még inkább, ha én vettem valahonnan. Egy időben ezért direkt másképp gondolkodtam, mint azok, akiket olvastam. Ma már nincsenek ilyen aggályaim. Olvasni azonban kényszerből olvasok csak, vagy valami különös okból kifolyólag. Inkább alkotni szeretek. Ha választhatok, hogy létrehozzak-e valamit, vagy megnézzem, amit mások alkottak, akkor soha nem ez utóbbit választom.
VálaszTörlésPriscus33