Most kibeszélem a nőket. Volt szerencsém egy beszélgetéshez, olyan témában, ami a nők között időről-időre előkerül. Leginkább azóta, mióta bemutatták a „Tisztességtelen ajánlat” című filmet.
Tehát a nagy kérdés felmerült ma is: elmennénk-e egymillió dollár fejében egy jóképű, kellemes férfival. Mondjuk, lehet az a fiatalabb Redford vagy napjainkban és esetemben, mondjuk Johnny.
Részemről rögtön visszakérdeztem: hol kell befizetni az egymillió dollárt? Jézusom! Hogy én mit kaptam? Nyilván kissé szarkasztikusra sikeredetett a kérdésem, de próbáltam komolyabban venni a témát, és javítani a helyzetemen. Megint kérdeztem: „Most, komolyan! Nem feküdnétek le álmaitok pasijával, akár ingyen is? Leszámítva, azt az áldott időszakot, amikor valakibe halálosan szerelmesek vagytok? Akkor én sem. De egyébként?!”
Az egyik jelenlévő nőtársam lekurvázott. Na, ez nem nagyon érdekel, mert ismerem a szó jelentését, ismerem a saját erkölcsimet és tudom, hogy miként élek.
Volt, aki velem értett egyet: miért is ne? Meg naná! Volt aki, enyhébb formában, de mélyen erkölcstelennek tartana egy ilyen kalandot. És mi volt még? Volt valaki, aki azt mondta, hogy nincs a bolygón olyan pasi, akinek ő odaadná magát. Nesze neked!
Miért is? Mert minden férfi egy tetű, bunkó és különben sem kell odalenni azért a kis valamiért, ami a nadrágjukban van! Tényleg! Ezt mondta!
Odalenni nem kell. Vagy igen. Illetve mit tudom én! Nincs erre általános szabály! Na, de mégis! Még Johnny sem kellene neki? (Mondjuk az én esélyeim, így ennyivel is jobbak)
Sajnos van, amikor nem tudom abbahagyni a vitát- pedig itt meg kellett volna tennem.
Megkérdeztem, hogy mi a véleményük arról a nőről, aki a háta közepére sem kívánja a férjét, de lefekszik vele, mert nem akarja elveszíteni az egzisztenciáját. Válaszul azt kaptam, hogy az ilyen nő, csak teljesíti a kötelességét. Magyarán szolgáltat és cserébe létbiztonságot kap, azaz pénzért adja oda magát. Mondom én.
Nincs kedvem ezt hosszan elemezgetni. Rosszkedvű lettem. Eszembe jutott az egyik kedvenc idézetem:
„Igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel – ez a három halálos bűn, amit az európai ember leggyakrabban elkövet.”
Most gondolkodhatok, hogy igazi mondanivaló nélkül beszélek-e itt? Viszont szomjas vagyok. Igazából! Megyek inni. Úgy látom, ma este a harmadik bűntől tökéletesen védve vagyok.
Egyáltalán, európai vagyok én?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése