Alku

Ismét ráakadtam Popper azon gondolatára, hogy – tapasztalatai szerint – sokkal több a jó nívójú nő, mint férfi. Ezért a nők gyakorta kompromisszumokat kötnek, mert nem szeretnek egyedül lenni. Érdekes, hogy Csernus is hasonló dolgokat ír. (És mily’ szerencse, hogy párhuzamosan olvasok több könyvet!)
Elgondolkodtam, és egyelőre belátom: kénytelen leszek megalkudni- mindaddig, amíg nem lovagol elém a valaki, akivel mehetek a hegyre, a szélben ülni. Na, de miben alkudjak? Illetve miben nem? Talán ez egyszerűbb.
Nem kötök kompromisszumot a következőkben:
Ápoltság, tisztaság. Ezen nincs mit magyarázni.
Humor. Itt azért vannak minimumok. Az abszurd humort muszáj értenie! Alapfilmek nem hiányozhatnak az ismeretei közül. Ezen kívül az irónia, önirónia elengedhetetlen.
Kulturáltság. Ez is bonyolult nálam. Legyen szíves és ismerje az evőeszközöket, de egyáltalán nem baj, ha kézzel eszi a csirkét. Tudjon viselkedni, ha szükséges, de ne akarjon állandóan viselkedni. Merjen laza lenni, úgy hogy nem egy tahó. Ezzel eljutottunk az intelligenciáig.
Az legyen! Mi az? Helyzetfelismerés? Problémamegoldás? Fene tudja. (ennek mindenképpen feleljen meg)
Semmi esetre sem engedek a műveltségből. No, ez mi? Fogalmam sincs. Azért tudjon helyesen írni, ismerjen írókat, költőket, festőket. Tudja, hogy milyen államforma van Magyarországon és legyen képben a közéletben. Ezen kívül tudjon egy rakás olyan dolgot, amit én nem tudok. (Ez a nagy feladat!) Leginkább olyan fiús, férfias dolgokat ismerjen! De vigyázni kell, mert én is tudok ám olyat, hogy szelepszár - szimering, meg alul vezérelt- felül szelepelt, meg boxer -motor és V henger. És olyat is tudok, hogy papagájfogó, meg rugós alátét, lambéria profil. (Hogy mik ezek? Na, ehhez kell a férfi!)
Nem engedek abból sem, hogy a férfi legyen okos! Annál nincs kiábrándítóbb, mint egy buta férfi.
Nem adok a kedvességből, empátiából, törődésből és szenvedélyből. Nem engedek abból sem, hogy hagyja meg az önállóságomat. Én sem fogom pincsikutyának kezelni.

Elég kellemetlen, mert lassan meg kellene kötnöm a kompromisszumot, és nem találom a rafia kötözőt („...amit nagyapáink tettek oda úgy este nyolc körül..”)
Lássuk, mi van még? A külső. Itt találtam valamit! Régebben mindig azt mondtam, hogy a férfi legyen kopasz, vagy kifejezetten hosszú hajú. (Szegény volt férjem! Bajban volt, amikor a milliméteres haját gyorsan kellett megnövesztenie!) A kopasz pasik nagyon vonzóak. A hosszú hajúak is. Ez sem annyira egyszerű, mert van olyan kopasz (az a terepjárós fajta), aki taszító. Van olyan hosszú hajú is, aki nem annyira guszta. No, de ma már azt mondom, hogy ez mindegy! Mármint a haj. Íme, egy alku.
A testalkat. Ez is majdnem mindegy. Mondjuk, alacsonyabb ne legyen nálam, és annyira legyen férfias testalkat, hogy ne érezzem: én erősebb vagyok, mint ő. Nem baj a pocak és nem kell kidolgozott izomzat. Ha van, az sem baj. Ezt is beszámítom egy második alkunak.
Öltözet. (?) Nem tudom. Mindegy, ha nem mackónadrág. Talán annyi, hogy olyan ruhában járjon, ami az egyéniségének megfelelő. Jó,jó! Akkor legyen neki öltönye! Hármas számú alku.
Beszéd. Régebben megőrültem a mélyhangú férfiaktól. Csak a hangjuktól ájultam jobbra és balra. Most sokkal fontosabb, hogy amikor beszél, legyen szíves artikuláljon, és hallhatóan mondja, amit mond. Mivel lemondok a gerincbizsergető búgásról, beszámozom ezt négyes alkunak.
Egyéb külsőségek. Nem érdekel az autó típusa, de az érdekel, hogy valamennyire szeresse az autókat, motorokat. Az olyan fiús dolog. Az kell nekik. Nem érdekel semmilyen ruhadarabjának, órájának, cipőjének a márkája. Ötös alku.
Amiből sokat engedek, az anyagiak. Annyira érdekel csak, hogy önmagát tudja eltartani. Nekem nem kell semmi. (No, persze alkalomadtán megajándékozhat valamivel, de azt jól találja ki!) Hat.

Ezzel kész vagyok. Most mit csináljak? Ragasszam ki az árkádok alá?

Ezek után sokkal jobban érdekelne ugyanez a férfi szempontjából. Mik a minimumok? Mi az, amiből nem enged?
Sejtésem van. Nem engedi el a távkapcsolót és a sörösüveget. Nővel szembe támasztott igény: szőke és nagymellű. Isten bizony mondom, hogy hosszú évek során ennyit hallottam a fiú barátaimtól. Biztató, hogy a partnereik ezt túlteljesítik. (Nem mellméretben és hajszínben.) Mindegyik barátomnak megvan a távkapcsolója és a söre. Szemmel láthatóan jól vannak. És ha még meccs is van!
Én még mindig szeretem a barátimat, annál is inkább, mert ki fogom faggatni őket, hogy ők mit várnak el egy nőtől? (Közben meg nagyon nevetek, mert látom magam előtt a fiúkat, sörrel a kezükben, ahogy fennhangon sorolják azt az egy-két elvárást – obszcénul.)

Ez is érthető, ha visszatérek az elejére: több a jó nívójú nő. Ezt az én baráti társaságom is remekül leképezi.