Most akkor el akarnék menni a hegyre. Nem kell szél és nem kell senki, csak szeretném belekiabálni a végtelenbe, hogy fáj. Nagyon fáj! És most nem hagyom, hogy József Attila elvigyen magával, és nem hallgatom meg Joplint sem. Nélkülük is tudok fájni, remélem, nem haragszanak emiatt.
Óriási tapasztaltra tettem szert, megint: valami véget ért. Óriási tapasztaltra tettem szert: megint véget ért valami.
Majdnem teljes már a kör. Voltam a megcsalt oldalon, voltam a harmadik. Nem voltam még, aki megcsal. Mert én egy olyan hihetetlenül tisztességes és őszinte ember vagyok, hogy még!
Ájulok el magamtól rögtön, ha lesz egy kis időm, és sikerül magam összerakni, mivel darabjaimra hulltam szét.
Mert én egy olyan hihetetlenül nagy lélek vagyok, hogy még! Tudok ám hazudni is és becsapni, kábítani, ámítani! Magamat, de azt nagyon! Azt hiszem – még mindig – ha én tisztán és őszintén szeretek, akkor ez jó a másiknak is és adok valami olyat, ami nagyon jó neki is. Hát kérem, nem tudom, hogy jó-e? Nem tudom, hogy kell-e ez valakinek?
Persze most sajnálom magamat, vesse rám mindenki az összes köveit! De jobban sajnálom őt.
Én itt remek helyzetben vagyok: szabadon, nincs rajtam nyomás, nem kell senkinek beszámolnom. Nem kell magamat leköpködnöm, hogy hazug és tisztességtelen voltam. Nem kell számot vetnem, hogy bántottam-e őt, mert nem bántottam. Nem kell furdalnom a lelkem ismeretét, mert nem sértettem meg senkit. Nem kell aggódnom, hogy kevéssé voltam odaadó és figyelmes. Egyetlen egy dolgot kell csak tennem: félretenni az összes érzelmemet és vágyamat. Érdekes lesz, hiszen ezekből vagyok összerakva. Lehet, hogy kiürülök?
Itt a megoldás! A szőkeség adott már csak az üresség hiányzik. Majd ezek után vágyakozom valami anyagi dolog után. Majd élvezettel nézem a kirakatokat és jól beleszeretek egy cuki kis táskába. Hazahozom és örvendezek.
Iszonyú vicces vagyok, miközben folyik a könnyem, aki olvassa, az meg öklendezik az egésztől, mert nagyon giccses ez az egész.
Csak azt tudom, hogy most nagyon fáj.
Pár nap, vagy hét és megint oltári nagy igazságokat fogok ebből kihámozni, de addig emésztődöm még egy kicsit.
Na, nincs itt a világ legvége, és nem érdekel, ha holnap lesz is, leszek-e benne, és lesz-e ő? A pillanat érdekel, mert azt kell élni, az meg most fáj, én meg szorgalmasan megélem…
"A szeretet csodálatos jelenség, hiszen ha te szeretsz, magadnak okozol vele örömet."
VálaszTörlésKönnyű mondani, nehéz megélni...
Na, ja! Lehet, hogy fura de én ezt átélem, és lehet hogy egy nagy állat vagyok, de soha nem utáltam egyikőjüket sem, hiszen amit átéltünk az jó volt.
VálaszTörlésAz is igaz, hogy alapjában véve szerencsés vagyok mert úgy értek véget, hogy nem bántottak. Szerencsés vagyok, mert nekem sem kell szégyenkeznem.
A mostani nyűgöm nagyon bonyolult, de nem adom ki őt, nem írok a részletekről, de itt sincs szó arról hogy ne lenne szeretet. Más a baj. és persze fáj még kicsit.Nagyon.
Kedves Mr. Jones, te nagyon érdekeseket írsz. Bírlak. Köszi!