Azt mondták a szofisztikusok, hogy a gondolkodás végtelen. Soha nem lehet egy olyan ponthoz eljutni, ahonnét ne lehetne tovább gondolkozni. A racionális megismerés alapján soha nem alakulhat ki vélemény, mert a vélemény azt jelenti, hogy egy ponton megállítottuk a gondolkodást. A vélemény úgy alakul ki, hogy a racionális folyamatba betörtnek nem-racionális elemek (érzelmek, erkölcs) és azt mondják: ezt igaznak érzem, ezt érzem tisztességesnek, ez a véleményem!
Hajaj!
Először is nekem ez a véleményem, mert ezt érzem igaznak, tehát nem gondolkodom rajta tovább.
Másodszor eszembe jutott valami, amin viszont elgondolkodtam. A fentiek alapján, az ország, a társadalom nem racionális alapokon nyugszik. Vagy ha mégis, akkor a törvényeket olyan emberek hozzák, az államot, államokat olyan emberek működtetik, akik nem gondolkodnak, hiszen akkor sosem tudnának szavazni, illetve csak nem-racionális alapon.
Egy dologra máris választ kaptam: azok az emberek, akik számomra mértékadóak és korábban közéleti szerepet töltöttek be, ezért nincsenek sehol. Kivonultak a politikából és gondolkodnak. Némelyiküktől olvasok is néha ezt-azt. Valóban gondolkodnak.
Ez elég rémisztő! Nem az, hogy némelyek gondolkoznak, hanem az, hogy akiknek hatalmukban áll döntést hozni felettünk, ezt vagy érzelmekből teszik vagy szimplán „nemgondolkodásból”.
És hova vezetett az én ez irányú gondolkodásom? Buddhához – akinek lábainál még mindig csak toporgok. Buddha tanításában az érzelem könyörület, együttérzés formájában jelenik meg és ez is egyetemlegesen, minden élő iránt. Amit tanácsos elhagyni az a gyűlölet éppúgy, mint a szeretet (ezért topogok én itt, mint egy béna kacsa), mindazt, ami ragaszkodáshoz vezet. Mert a gyűlölet is láncol. Odaköt a gyűlölt személyhez, ügyhöz.
Még ha hozzáveszem a zen filozófiát, ami szerint a Buddha-természet minden élőben jelen van, máris felragyogott a tökéletes megoldás. Olyan szervezet kellene, akiknek tagjai részt vettek buddhista elvonuláson. Nem hosszú időre gondolok. Két-három év elég lenne. Bár az igazi megoldást mégiscsak az hozná, ha gyerekeket találnának arra kiválasztott bölcsek, akiket felnőttkorukig készítenek a döntéshozásra. Szigorúan úgy, hogy megismerjék az élet anyagi részét is. Legyenek szerelmesek, rúgjanak be, legyenek „bűneik” – mire a megfelelő pozícióba kerülnek.
Ez már majdnem olyan, mint a Jedi-tanács. Azzal finomítanám, hogy ezek a képviselők, hivatalnokok stb. éljenek világi életet! Hogy meglegyen az egyensúly. Ezt még tovább is gondoltam, de mivel végtelen a dolog – mert ez racionális (?) – nem írom le, mert, holnap mennem kell dolgozni.
Azt hiszem, egy darabig nem lenne gond a parlament létszámával. Igen kevés ember vállalná, amit leírtam, arról nem beszélve, hogy aki teljesítené az elvonulást soha nem akarna döntést hozni, mert nem lenne véleménye. És mije nem lenne még? Hatalomvágya és meggyőződése arról, hogy nincs nála felkentebb, aki tudná mi jó nekem.
Arra is rájöttem, hogy erre (gondolat-vélemény- racionalitás) én már régen rájöttem csak nem tudtam megfogalmazni. Mennyi szócséplést folytattam itt, a saját véleményem változásáról és arról, hogy azok többnyire érzelmeim által vezérelve keletkeztek!
Hihetetlenül okos vagyok! Ezen már nem tudok tovább gondolkozni – racionális alapon, tehát ez a véleményem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése