2009. november 22., vasárnap

Újra és még mindig...


Újraindították a részecskegyorsítót! Mekkora! Láttam a tévében! Azt is tudom, hogy az atomnál kisebb részecskéket ütköztetnek. Minek ehhez ekkora cucc? És még azt is megtudtam, hogy azért ütköztetnek, hogy megtudják „hogyan keletkezett a világ, hogyan lett a semmiből valami”?
Először is építeni kellene egy másik szerkezetet, hogy tisztázzuk, mi az a semmi? A semmi is valami, különben nem adnánk neki nevet, mert ha nevet adunk neki, akkor mégiscsak azt hisszük, hogy az valami. Ha már lesz ilyen semmit definiáló építmény, egyúttal megfejthetnék azt is, hogy mi az a minden?

Irigylem ezeket a gyorsítós embereket. Ez az összes probléma? Hogyan keletkezett a világ? Óh, boldog emberek! Az én problémámra hol a válasz? Benne van a részecskegyorsítóban?
Miért kérdés a világ keletkezése és miért nem kérdés egyetemes szinten az én problémám? Valószínű, hogy én gondom, többek gondja is.
A világ keletkezése teljesen egyértelműen tudott dolog. Annyira egyértelmű, hogy számtalan történet meséli el – különbözőképpen.

A kínai buddhista történet a legegyszerűbb. Pan Ku, a mindenség atyja teremtette a világot a semmiből. Jó fej volt Pan Ku. Jó nagydarab volt, két szarv volt a homlokán és mellesleg a kezében tartotta a Napot (jobb) és a Holdat (bal). Tizennyolcezer évig teremtett és közben naponta hatlábnyit nőtt. Teremtés után meghalt szegény, de előtte még útjára engedte a Napot és a Holdat. Lett nagy rend. Pan Ku meg elment a holtak birodalmába. Baj lett ebből, mert amint visszavonult sötétség lett. Az emberek meg berágtak és szóltak a császárnak, hogy csináljon már rendet! A császár a földi időt küldte el a Holdhoz és a Naphoz, hogy ugyan legyenek szívesek és világítsanak. Persze az égitestek nem fogadtak szót. Mit tehettek mást az emberek, könyörögtek Pan Ku-nak, hogy vegye figyelembe a garanciát teremtés ügyben, hiszen nem működik a dolog. Pan Ku jogtisztelő mennyek uraként előjött, vállalva a felelősséget. Segítségére sietett az isteni Buddha, aki felrajzolta a bal kezére a Hold, a jobb kezére a Nap szimbólumát. Ezekkel a tetkókkal a tenyerén, a mindenség atyja kiment az óceán partjára, felemelte a kezeit és szólította a Napot és a Holdat. A hetedik szólításra előkeveredtek valahonnan és elfoglalták helyüket az égen. És azóta is rend van. Ennyi. Minek ehhez részecskegyorsító?

Nagyon kellemetlen számomra bevallani, hogy tegnapig nem is tudtam, hogy leállt az a gyorsító. És akkor másfél éve egy szemernyit sem gyorsítottak? Csúszni fog a világ keletkezésének a megoldása? És mi van akkor, ha jól becsapnak és írnak egy „tudományos” teremtésmítoszt, és ráfogják a gyorsításra? Ha belegondolok nekem semmivel sem hihetőbb, hogy a protonok szaladgáltak ide-oda és puff, egyszerre lett a világ. Egyáltalán! Mi az a világ?
Apropó teremtés! Poppernél olvastam még jó régen: „A férfi porból teremtetett, a nő emberből. Micsoda különbség!”

2 megjegyzés:

  1. Én meg nemrég Pécsen voltam, ahol azt hallottam, hogy ott van egy részecskegyorsító. De nem sima, hanem lineáris. (Nem tudom amúgy, hogy van-e különbség, vagy több fajta-e). A lényeg, hogy egyből eszembe jutottál, és megkérdeztem egy emberkét, hogy mégis minek kell a részecskéket gyorsítani. Na, ő erre azt mondta, hogy azért, mert a tudósok pontosan meg tudják határozni azt, hogy a begyorsított részecskék hova csapódjanak be, és így a rákos sejteket úgy képesek elpusztítani a beteg emberek testéből, hogy a lehető legkevesebb egészséges sejtben tesznek kárt.
    De majd csak egyszer végre kiderül, hogy ténylegesen mi ez a részecskegyorsító..:)

    VálaszTörlés
  2. Hú! Irigyellek! Az emberkének meg szerencséje volt, hogy nem én kérdeztem, mert biztos megőrült volna tőlem. Viszont, ha valóban lehet gyógyításra használni, sokkal értelmesebbnek látom ezt az egészet.
    Nagyon köszönöm a beszámolót! Ha arra járok feltétlenül megnézem magamnak, még ha lineáris is. :)

    VálaszTörlés