Estére még okosabb lettem. (Lassan oda kell figyelnem, nehogy túlzásba vigyem)
A sokság Még mindig itt tartok.
Nincs annál jobb, amikor adódik egy ilyen intelligens, érzékeny, kulturált, figyelmes férfiember, akinek van akkora felülete, hogy elférjek rajta. Amikor érzem, hogy amit adok az befogadható, érzem ahogy nyílik felém, hogy legyen helyem, mert érdeklem, mert jó neki, mert nem fél, hanem hagyja hogy annyi legyek amennyi éppen akkor adódik. Amikor a jelenléte elvesz a szorongásból. Amikor érzem, hogy úgy vagyok jó, ahogy vagyok.
Fontos: aki nem sok, az nem azt jelenti, hogy kevés lenne. Szerintem. Azt hiszem, azt hívják normálisnak. Nem tudom. A kevés-ember nem az én társaságom, azt hiszem nem is ismerek igazán senkit, aki kevés lenne.
Ez itt lent, meg eszembe jutott, mert szeretem, mert árad, mert sok. Szerintem. És szerintem pótcselekszem a mai íráskényszeremmel, meg a Libiamo-val. Mert én sok vagyok és ehhez képest nagyon hiányzik valaki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése