Elsózott rizs

Az ember olvas. Például ilyeneket:
„Egyetlen férfi sem akart volna Anoukkal élni, de mind készek voltak rá, hogy az ellenkezőjét bizonygassák neki…
Amikor Anouknak jókedve volt, amikor lázálmai nyugtot hagytak neki, kibontotta a haját, és mezítláb akart szaladgálni, amikor eszébe jutott, hogy a bőre még mindig milyen lágy…
Akkor maga volt a Nap. Bárhová ment, bármit mondott az arcok felé fordultak, és mindenki akart belőle egy darabot..”

Az új Gavalda regény és benne egy nő, aki sok. Egy nő, aki sok mindenben hasonlít rám, és egy barátnőmre, aki szintén sok. Két embert ismerek, aki sok. A barátnőmet és önmagamat. És most már Anoukot.
Éjjel sokat olvastam – nem tudtam aludni, kicsit felfokozott lelkiállapotom miatt. Hajnalban keltem és még mindig fel voltam fokozva. Igyekszem ezt a hőfokot tartani, mert jó. Hajnalban még mindig a könyvön és a barátnőmön gondolkodtam és azon, hogy nem tudok olyan férfiről, aki sok lenne. Nőket, akiket nem ismerek személyesen, tudnék sorolni – színésznők, énekesnők. Kivétel nélkül mindegyiket szeretem –biztos, mert érzem, értem őket.

Hajnalban énekeltem is. Piramist. Vágyakozás, Emelj fel a szívedig, aztán beugrott „A dal”. „Vannak, akik gyűlölik, ahogy élek, ellenem mindent megtennének..”- így a refrén.
Ez így nagyon drámaian hangzik, de igaz. Már rég nem törődöm vele. Már megtanultam önmagammal élni, azzal, hogy olyan vagyok, amilyen. Sok vagyok. Nagyon sok. Megtanultam, hogy arra figyeljek, aki nem bánt, aki érdekesnek tart, aki kíváncsi rám, aki elfogad. Megtanultam, hogy nem kell magam elfogadtatnom olyanokkal, akikben csak indultat van, és akik zsigerből elutasítanak. Mert elbújni nem tudok, nem is akarok. Aki látszik, az meg vegye tudomásul, hogy észreveszik! Tudomásul vettem!

Miből áll a sokság? Egyértelműen érzelmekből. A sokak érzelmi barométerek, elsősorban önmaguk számára. Aki sok, az nem hisztis. A hiszti puszta agyelborulás. A sokakon mélyen átélt érzelmek látszanak. Azért, mert túlcsordulnak, nem azért mert mutatni akarják. Sőt! Ahogy látom, inkább próbálnák elrejteni. Amikor a sok rájön, hogy nem fog menni, mert ő erre képtelen, gondolkodni kezd, hogy megkönnyítse saját, és a környezete életét. Ezért van az, hogy aki sok, az előbb-utóbb jól ismeri önmagát, illetve az állandó önmarcangolás, elemzés következtében rászokik a gondolkodásra is. Rájön, hogy az érzelmi énjét, össze kell hangolnia a racionálissal. Mert mindkettő ott van. A sokak nem hülyék és nem hisztériásak. Egyszerűen élnek. Mernek élni, megélni érzelmeket. Mernek buta gondolatokat is kimondani, és mernek különc dolgokat tenni.

Két dologra jöttem rá. Az említett barátnőm (aki másképp sok, mint én, de ő is rengeteg) nagyon sokszor kihozott a sodromból. Ez a jövőben is így lesz. Sok mindenben nem értek vele egyet, sok mindenben nagyon más, mint én. Egyetlen, legfontosabb közös pontunk, hogy irtózatosan jelen vagyunk, és mindketten utálva vagyunk. És szeretve is! Ne felejtsük el! Nagyon fontos!
Az első tanulság, barátnő ügyileg, hogy egyértelműen, azért vitatkozunk gyakorta, mert két „sok” együtt - akik még különböznek is - garmadát alkotnak. Mégis, valahol mélyen ott a közös pont: az alapvető értetlenség, hogy miért nem értenek minket, főképp miért vagyunk utálat tárgyai?

A másik nagy okosság, amit hajnalban megszültem: aki meg akar ismerni, és nem szalad el idejekorán, az általában megszeret. És mi kell egy másik ember megismeréséhez? Nyitottság, érdeklődés, figyelem. Kiknek a jellemzője ez? Az intelligens embereké. Tehát: aki minket meg akar ismerni, feltételezhetően intelligens, nyitott, értelmes, figyelmes. Amennyiben férfiről van szó, még bátornak is mondanám, hiszen nem vitatom, hogy egy ilyen típusú nagyon intenzív nő, biztosan félelmetes. Félelmetes, mert az értelmes férfi rögtön rájön, hogy az erőteljes pozitív érzelmek mellett, legalább ennyire erősek a szorongások és rossz hangulatok. Na, de! Nem kell sok idő!. Pár hét, és láthatóvá válik, nincs mitől félni, nem harapok sem én, sem a barátnőm. Arról nem is beszélve, hogy a bátor lovag, aki túljutott az első pár hét akadályain és nagyobb volt benne a kíváncsiság, mint a félelem, gyorsan megtalálja a módszert, hogy egy szorongásos állapotból öt perc alatt kirángasson. (az öt perc szó szerint értendő!)
Nem véletlenül szokta mondani a barátnőm, hogy nekem nem egyszerű társat találnom, mert fel van adva a lecke a férfiembernek, és nem véletlenül szoktam én is ugyanezt mondani neki. A nagyon boldog jövőkép: egy értelmes, nyitott, figyelmes, intelligens férfi. Egy nem gyáva férfi. És mi az ő jövőképe? Hát…Egy szenvedélyes nő, aki a sokból még többet tud adni.

Erre jutottam hajnalban, főzés közben. Elsóztam rizst.