Csónakban egyensúlyban

Nem tudom, kinek kell megköszönni, hol kell földre borulni hálám jeléül? Felfedeztem, megértettem, helyére tettem az elmúlt évem meghatározó eseményeit, azokat, amikbe majdnem belepusztultam. Ma már látom, hogy egyáltalán nem baj, hogy kifordultam kicsit önmagamból, hiszen látnom kellett azt is. Értelme az egésznek csak most lett. Ezért vagyok hálás.
Találkoztam azzal, aki egy éve felforgatta a lelkemet. Olyan világot mutatott, amit nem láttam addig. Az ő világát. Befogadtam és emésztettem. Most, itt, ma egy letisztult kép maradt és nagyon sok dolog itt van velem, amit köszönök neki és nagyon sok dolgot visszaadtam, és azt is köszönöm.
Majd írok az ezotériával kapcsolatos érzéseimről, a horoszkópról, a számokról, de azt meg kell állapítanom, hogy a csillagjegynek igenis van hatása. Rák jegyűként pontosan azt tettem és pontosan úgy, ahogy az asztrológia szerint azt tennem kellett. Befogtam az ollóim közé az eseményeket, a személyt, az impulzusokat egy éven át emésztgettem, nézegettem és ma reggelre mindent visszaengedtem a vízbe, ami nem az enyém, nem hozzám tartozik, nem nekem való.

Hétfőn este érkezett, reggel hatig dumáltunk, én nem is feküdtem le aludni. Ilyet sokszor csináltunk már. Nevettünk, sírtunk, ettünk, ittunk. Hihetetlen, hogy ugyanazok a rezgések, ugyanaz a felfogás, ugyanaz az ember mennyire másképp látszik ma nekem. Nem rosszabb, nem jobb. Ő nem változott, talán én sem. Ami változott, hogy hogyan értékelem mindazt a varázslatot, amit sugároz. Pontosan ez az, ami fontos. Az események, az érzések értékelése. Kristály tisztán látom mi az, ami az enyém és mi az, ami tőlem idegen dolog, ami csak az övé. Ezt ki is szúrta – hihetetlen intelligens – belekapaszkodott és nagyon nehezen értettük meg egymást.

Olyan ez most, mintha beállt volna a jin-jang egyensúly, még ha csak egy pillanatra is, vagy rövid időre, de tökéletes harmónia alakult ki bennem vele kapcsolatban. Lám, milyen érdekes: ennek a harmóniának semmi köze a szerelemhez! Egy évvel ezelőtt el nem hittem volna ezt.

Szeretem, hogy változik a világ, szeretem, hogy változok én is, szeretem, hogy megtapasztalható az a bizonyos folyó a Tao-ból, szeretem, hogy tudok csak úgy lassan csónakázni, szeretem, hogy nem megyek árral szemben, szeretem, hogy egyre jobban korrigálok. Jelen állapotom egyik legnehezebb kérdésére is választ kaptam. Normális-e, hasznos-e a birkatürelmem, a kitartásom? IGEN! Igen, mert ha türelmesen – persze nem vakon és hülyén – csordogálok a folyón, figyelem az eseményeket, nagyon figyelek magamra előbb-utóbb felbukkan a szilárd talaj. Megláthatom az életem egy-egy részének szárazföldjét, ahol elég csak egy kicsit időzni, megszagolgatni a virágokat és evezhetek is tovább.