Nem szeretem a nőnapot, ahogy nem szeretem az összes többi naptárban előírt ünnepet sem.
Szeretem, hogy nő vagyok. Szeretem, hogy ezt meg is ünnepelhetem, ha úgy adódik. (és nem kell hozzá kivárnom március nyolcadikát)
Ha már ünnepelt lehetek, lehetnek kívánságaim is. Kívánságaimat csak a férfiak (illetve aktuálisan mindig egy férfi) teljesíthetik.
Először idevésem, mit nem várok, ezért nem is kívánom: a megértést. Nem várom el, hogy nőként megértsen a férfi. Sőt! Isten mentsen meg tőle! Hova lenne, az a sok titok, a sok kicsi kétely és az ebből fakadó finom kis játékok?
Szóval az első kérésem: a férfi ne akarja megérteni mi is az a nő!
Osho, ezt így mondja:
„ A nőt szeretni kell, nem pedig megérteni!”
Osho nem hagyja magukra férfitársait, van itt egy recept, hátha mégis sikerül az a bizonyos értés:
„Ha meg szeretnéd érteni, mit akar mondani a nő, akkor nézd, ne pedig hallgasd őt!”
Szeretném, hogy egyszer egy férfi mossa meg úgy a hajam, ahogy Robert Redford tette ezt Meryl Streep hajával, a Távol Afrikától című filmben.
Szeretetném, ha egyszer egy férfi úgy csókolná a kezem, ahogy Johnny Depp a Don Juan de Marco c filmben az étteremben csókolja egy nő kezét.
Nem sorolom tovább a totálisan elrugaszkodott álomképeket, bár tudom, hogy igenis a nők sokasága ilyesmire vágyik.
Nem sorolom tovább, mert akármennyire is elrugaszkodottak, bizony megvalósulnak. Igaz, ami igaz Johnny még nem csókolgatta a kezemet, de visszagondolva számos más álmom teljesült. Sőt! Több, mint amit álmodni mertem volna, mert a férfiak tudnak sok mindent, nem is kell hozzá Redfordnak lenni. Ezért azt kívánom, hogy sose felejtsem el álmaimat és azok teljesülését! Minden nőnek azt kívánom, hogy vegye észre az álomszerű pillanatokat és emlékezzen!
Ne a férfiaktól várjuk el, hogy megfejtsenek minket, hanem mi vegyük észre, amikor teljes egészünkben nőként látnak minket!
A férfiak mi általunk terheltek. József Attila szerint is:
„S, már készen van és nincsen rajta más.
Á, dehogy! Tán csak egy virágszál éppen!
Annyira egyszerűen indul el,
Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen.”
Tehát lépkedünk a férfiak holt agyán, amit ők a lábunk elé terítettek, ne kelljen a hideg földön járnunk. Kedves tőlük.
Szeretem, hogy nő vagyok. Szeretem, hogy ezt meg is ünnepelhetem, ha úgy adódik. (és nem kell hozzá kivárnom március nyolcadikát)
Ha már ünnepelt lehetek, lehetnek kívánságaim is. Kívánságaimat csak a férfiak (illetve aktuálisan mindig egy férfi) teljesíthetik.
Először idevésem, mit nem várok, ezért nem is kívánom: a megértést. Nem várom el, hogy nőként megértsen a férfi. Sőt! Isten mentsen meg tőle! Hova lenne, az a sok titok, a sok kicsi kétely és az ebből fakadó finom kis játékok?
Szóval az első kérésem: a férfi ne akarja megérteni mi is az a nő!
Osho, ezt így mondja:
„ A nőt szeretni kell, nem pedig megérteni!”
Osho nem hagyja magukra férfitársait, van itt egy recept, hátha mégis sikerül az a bizonyos értés:
„Ha meg szeretnéd érteni, mit akar mondani a nő, akkor nézd, ne pedig hallgasd őt!”
Szeretném, hogy egyszer egy férfi mossa meg úgy a hajam, ahogy Robert Redford tette ezt Meryl Streep hajával, a Távol Afrikától című filmben.
Szeretetném, ha egyszer egy férfi úgy csókolná a kezem, ahogy Johnny Depp a Don Juan de Marco c filmben az étteremben csókolja egy nő kezét.
Nem sorolom tovább a totálisan elrugaszkodott álomképeket, bár tudom, hogy igenis a nők sokasága ilyesmire vágyik.
Nem sorolom tovább, mert akármennyire is elrugaszkodottak, bizony megvalósulnak. Igaz, ami igaz Johnny még nem csókolgatta a kezemet, de visszagondolva számos más álmom teljesült. Sőt! Több, mint amit álmodni mertem volna, mert a férfiak tudnak sok mindent, nem is kell hozzá Redfordnak lenni. Ezért azt kívánom, hogy sose felejtsem el álmaimat és azok teljesülését! Minden nőnek azt kívánom, hogy vegye észre az álomszerű pillanatokat és emlékezzen!
Ne a férfiaktól várjuk el, hogy megfejtsenek minket, hanem mi vegyük észre, amikor teljes egészünkben nőként látnak minket!
A férfiak mi általunk terheltek. József Attila szerint is:
„S, már készen van és nincsen rajta más.
Á, dehogy! Tán csak egy virágszál éppen!
Annyira egyszerűen indul el,
Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen.”
Tehát lépkedünk a férfiak holt agyán, amit ők a lábunk elé terítettek, ne kelljen a hideg földön járnunk. Kedves tőlük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése