2009. március 4., szerda

(B)álság

Önmagában nem zavarna, ha sznob újgazdagék förtelmes, de annál drágább ruhákban táncolnak az Operaházban. Tegyék, érezzék jól magukat!
Ami zavar, a hozzáadott jótékonykodás az álságos adakozás, az undorító leereszkedés.
Igenis gusztustalan, hogy a bál alkalmából Gundel paprikás krumplit osztottak a rászorulóknak. Ja! Nem az Operaházban és nem a bál napján. Két héttel előtte a Blaha Lujza téren. És volt tüdőszűrő busz is és segélyvonal. Azóta mi van a rászorulókkal? Gondolom, kukáznak és nincs pénzük a segélyvonalat felhívni. Vagy a segélyvonal már nem is működik, mert vége van a bálnak? Könnyen lehet.

Az is gusztustalan, számomra szinte sértő, hogy libamájjal tömték a szájukat. Gondolom csak csipegettek belőle, mert ahogy a báli protokoll 11.pontja írja:

„A báli vacsora nem a gyomor megtöltését célozza, sokkal inkább kulináris ünnep.”

A maradék libamáj a kukában landolt. A máj eredeti gazdái meg meghaltak, de előtte megkínozták őket.

Továbbá, enyhén szólva is furcsa, hogy a bált, az a Lévai Katalin nyitotta meg, aki az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter volt és jelenleg is az esélyegyenlőségért küzd, mint az Európa Parlament képviselője.
Ehhez képest az arcát adja, egy a magamutogatásról, illetve a sok pénz mutogatásáról szóló rendezvényhez, egy immáron „no name” színész oldalán.
Ennek ellenpontjaként Gandhi jut eszembe, aki a maga szőtte szövetből készült ruhákat hordta, azt ette, amit a nyomorban élők és nem volt hajlandó semmilyen előnyt élvezni, felsőbb kasztbeli származása ellenére sem.
Lévai Katalintól nem várom el, hogy az aluljáróban lakjon, hiszen ezzel nem segítene senkin. De azt a minimális empátiát elvártam volna, hogy ő legyen az első, a bál napján, aki az Operaház lépcsőjén a demonstrálók élére áll. Elvártam volna, hogy nem vesz részt ezen a rendezvényen, pont ezzel igazolva eddigi munkásságát. Számomra hiteltelenné vált.

Elolvastam a báli protokollt. Nagyon tanulságos! Ami a legjobban tetszik:

3. Legyünk fesztelenek és könnyedek, de kerüljük a feltűnést!

Néhány apró kérdésem lenne: miként lehet fesztelennek lenni egy előírás alapján? Mi az, hogy könnyed? Tudom mit jelent a szó, csak nem tudom, mihez képest kell könnyednek lenni?
Kerüljük a feltűnést? Hiszen az egész erről szól! Milliós ruhák, cipők, diadémok, meg a fene tudja még micsoda. Vagy az ott nem feltűnő? Akkor mit kell kerülni? Lehet, hogy az a feltűnő, ha valaki túl fesztelen? Vagy ha csak 300 000-be került a ruhája?

Ki lehet az a korlátolt agyú, felszínes sznob, aki ezt a hármas számú pontot kitalálta? És ki az, aki ezt ellenőrzi ? Van egy fesztelenségi felügyelő a táncparketten? És egy könnyedségi teremőr, aki diszkréten szól, ha valaki nem elég könnyed?

„khmm..Uram, ne haragudjon, elnézést, hogy a szórakozásában zavarom, de jó ideje figyelem és észrevettem, hogy a könnyedsége nem elegendő az Operabál enteriőrjéhez, megkérem könnyedüljön jobban, vagy kénytelen leszek kivezettetni”
Vagy:
„Asszonyom, elnézését kérem, de kénytelen vagyok jelezni önnek , hogy formás hátsója, derékig érő, loknikban hullámzó fekete haja és tengerkék szeme igencsak feltűnő, nem beszélve darázsderekáról! Meg kell kérnem hogy legyen kevésbé feltűnő, vagy ha nem tud ennek megfelelni, hagyja el a báli helyszínt !” – szólna a feltűnésért felelős teremfelügyelő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése