Amit itt a nőkről írok hiteles, hiszen nő vagyok. Ettől még az egész szubjektív.
A nőket sem értem ám! Van néhány, akit igen, de ők valószínűleg olyan típusúak, mint én.
Mit nem értek? Van egy bizonyos nőtípus, akinek nem tudom mi dolga a férfiakkal?
Ehhez ismerni kell a végletes idealizmusomat a yin-yang-ról, a tökéletes egybeolvadásról, egymás kiegészítéséről. Ez a kiindulási pont. (Magamból indulok ki)
Belőlem nézve a következőt látom: kissé elhízott, de jól ápolt, félművelt, unintelligens nő mobilon dirigálja élete párját. Parancsszavakkal utasításokat sorol a telefonba. Nincs egy kedves szava, nincs egy köszönöm, egy légy szíves. Felsorolás van: mit kell venni, hányra kell a gyerekért odaérni, hova kell nyaralni menni stb….
Nem is ez az érdekes, hanem az, hogy az ilyen nők a férj egyetlen félrelépése után padlóra küldik párjukat anyagilag, lelkileg majd nagyon gyorsan rátalálnak első férjük klónjára, lehetőleg kicsit jobb egzisztenciával. Úgy látom, ezek a nők nem maradnak egyedül. Azt is sejtem miért. A behálózás időszakában másik arcot hordanak. A gondoskodó családanya, elesett gyenge nő maszkot használják, mondjuk úgy az esküvő után egy évig. Szép lassan leolvad az álarc és ott áll ostorral a még jobban meghízott, még többet akaró asszony.
Az ő férje biztos nemcsak kalapál, ha kalapál. Gondolom, káromkodik közben.
Az ő férje szeretkezés (már ha annak lehet nevezni) után azonnal nyúl a kapcsolóhoz és nézi a meccset.
Szóval, mit szépítsem: kettőn áll a vásár. Ostoros asszonyság nagyon távol áll attól a női képtől, amit én a nememnek tulajdonítok. Mondhatni szégyellem is magam helyette.
Hihetetlen bölcsességre jutottam: a nő legyen nő, a férfi legyen férfi.
A nő befogad, a férfi teremt. A nő megértő, empatikus, a férfi határozott, stabil. A nő több dolgot képes egyszerre összehangolni, a férfi tökéletesebben végez el bonyolult dolgokat.
(de mi a francnak az a részecskegyorsító??????)
Mindenestre mindketten emberek, így mindketten figyelnek a másikra, tisztelik, szeretik egymást. Ebben nem lehet különbség. Ebben egyenrangúak vagyunk.
És rendben van: ha a férfi kalapál, csak kalapál. Mindaddig jó ez így, amíg ha szeretkezik, csak szeretkezik. De akkor a nő se a vasárnapi sütemény receptjén töprengjen közben!
Íme! Megoldottam a nagy problémát! Tessék! Ennyire egyszerű az egész! Csak azt nem értem, ha a férfi…..
A nőket sem értem ám! Van néhány, akit igen, de ők valószínűleg olyan típusúak, mint én.
Mit nem értek? Van egy bizonyos nőtípus, akinek nem tudom mi dolga a férfiakkal?
Ehhez ismerni kell a végletes idealizmusomat a yin-yang-ról, a tökéletes egybeolvadásról, egymás kiegészítéséről. Ez a kiindulási pont. (Magamból indulok ki)
Belőlem nézve a következőt látom: kissé elhízott, de jól ápolt, félművelt, unintelligens nő mobilon dirigálja élete párját. Parancsszavakkal utasításokat sorol a telefonba. Nincs egy kedves szava, nincs egy köszönöm, egy légy szíves. Felsorolás van: mit kell venni, hányra kell a gyerekért odaérni, hova kell nyaralni menni stb….
Nem is ez az érdekes, hanem az, hogy az ilyen nők a férj egyetlen félrelépése után padlóra küldik párjukat anyagilag, lelkileg majd nagyon gyorsan rátalálnak első férjük klónjára, lehetőleg kicsit jobb egzisztenciával. Úgy látom, ezek a nők nem maradnak egyedül. Azt is sejtem miért. A behálózás időszakában másik arcot hordanak. A gondoskodó családanya, elesett gyenge nő maszkot használják, mondjuk úgy az esküvő után egy évig. Szép lassan leolvad az álarc és ott áll ostorral a még jobban meghízott, még többet akaró asszony.
Az ő férje biztos nemcsak kalapál, ha kalapál. Gondolom, káromkodik közben.
Az ő férje szeretkezés (már ha annak lehet nevezni) után azonnal nyúl a kapcsolóhoz és nézi a meccset.
Szóval, mit szépítsem: kettőn áll a vásár. Ostoros asszonyság nagyon távol áll attól a női képtől, amit én a nememnek tulajdonítok. Mondhatni szégyellem is magam helyette.
Hihetetlen bölcsességre jutottam: a nő legyen nő, a férfi legyen férfi.
A nő befogad, a férfi teremt. A nő megértő, empatikus, a férfi határozott, stabil. A nő több dolgot képes egyszerre összehangolni, a férfi tökéletesebben végez el bonyolult dolgokat.
(de mi a francnak az a részecskegyorsító??????)
Mindenestre mindketten emberek, így mindketten figyelnek a másikra, tisztelik, szeretik egymást. Ebben nem lehet különbség. Ebben egyenrangúak vagyunk.
És rendben van: ha a férfi kalapál, csak kalapál. Mindaddig jó ez így, amíg ha szeretkezik, csak szeretkezik. De akkor a nő se a vasárnapi sütemény receptjén töprengjen közben!
Íme! Megoldottam a nagy problémát! Tessék! Ennyire egyszerű az egész! Csak azt nem értem, ha a férfi…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése