Amit itt a nőkről írok hiteles, hiszen nő vagyok. Hitelességét alátámasztja több nőtársammal folytatott beszélgetésem. Ettől még az egész szubjektív.
Amit itt a férfiakról írok szubjektív tapasztalatok alapján levont következtetés. Nem vagyok férfi, nem tudhatom, ők miként látják mindazt, amiről itt futtatom majd az eszmét.
És itt is az első nagy kérdés: miért nem tudjuk, hogy ők mit gondolnak urambocsá’ éreznek felőlünk, rólunk? Mivel kevés az információnk, kénytelenek vagyunk folyamatosan elemezni. Összerakjuk az eseményeket, a szavakat, érintéséket, pillantásokat ütköztetjük őket azzal, amit férfitársaink egyébként cselekszenek és kihozunk belőle valamit.
A férfiak nagyon furán működnek. Van nekik ugye az agyuk, amiben gondolatokat képeznek, bár szerintem többségük a vegetatív működésre használja ezt a nemes szervét. Van nekik ugye lelkük. Én nagyon szerencsés vagyok, mert több olyan férfivel is találkoztam már, akinek kivillant a nadrágja alól a lelke is. Csodálatos élmény! Komolyan!
Aztán van még nekik szellemiségük is. Belátom, ebben erősebbek, mint a nők, de felvethetném a nők hátrányos helyzetét, ami hosszú ideig gátolta, hogy a női szellem is megmutatkozzék. Mindegy, jelen helyzetben el kell fogadni, hogy a filozófusok, írók, a „nagy szellemek” nagy arányban férfiak. A tudományt nem veszem ide, mert akik a tudományos munkásságukat lélek és szellem nélkül végzik, kifejezetten károsak az emberiségre.
No, mi is itt a probléma? Szegény férfiaknak hiányzik valami, valahonnan. A három felsorolt dolgot nem képesek egyszerre működtetni. Vagy-vagy társaság a férfitársadalom. A nők az „és” társasága.
Minap fogalmaztuk meg egy barátnőmmel:”ha a férfi kalapál, akkor csak kalapál”
Ezzel szemben, ha egy nő takarít, vagy végzi a napi munkáját közben szeret is. Igenis munka közben is érzi, hogy szereti a párját. Munka közben is ott van a lelkében, agyában a gyereke, az anyja vagy az apja. Erre, most a bölcs férfi rögtön azt mondaná, hogy ettől olyan szétszórtak és labilisak a nők. Ugyan már! A nők, akik a napi életet működtetik? Ez persze sokkal kisebb jelentőségű, mint a világűrbe részecskegyorsítót telepíteni. (mi a francnak is kell az?) Mert mi is a napi élet? Csupa sztereotípia. Háztartást vezetni (bevásárlás, mosás, főzés, takarítás, uzsonna a gyereknek, legyen otthon Túró Rudi, meg sör a férjnek, tiszta fehér ing, WC papír és fogkrém, vasárnapi húsleves), gondoskodni a családról (születésnapok, egyéb ünnepek, gyerekek leckéje, gyerekek sérelme az oviban, iskolában, a férj gondja a hülye főnökével, a beteg szülők segítése).
Emellett további közhelyek sokaságát sorolhatnám, de ami nagyon fontos: nőnek kell maradni! Magunk miatt! Is. Szépnek, kívánatosnak, erotikusnak, illatosnak, gyengédnek, humorosnak, megértőnek, értelmesnek és ami a legjobb kicsit elesettnek is kell látszani. Mert a férfiak azért ezt szeretik, hiszen sokuk ettől érzi magát férfinak (szegények mekkorát tévednek!) hogy segíti az elesett nőt. (lásd feljebb az elesettség jeleit!)
Ez itt nem panasz, hiszen a nők mindezt szeretettel vállalják. Ami inkább érdekes, hogy a férfiak mindezt szétszórtságnak látják, hiszen ők képtelenek összehangolni ennyi mindent. Nem azért mert, hülyék vagy ügyetlenek. Egyszerűen az a fránya Y kromoszóma tehet róla, erről meg a férfi nem tehet. Az a bizonyos Y, eleve hiányos (az X-hez képest) és ez a hiány szerintem ott is megmutatkozik hogy nincs, ami összekösse bennük úgy a dolgokat, hogy egyszerre tudják működtetni.
Szóval, ha a férfi kalapál, akkor csak kalapál. Szeretkezés után, esetleg meccset néz (ez elég kiábrándító) és már csak meccset néz. A nő napokig, hónapokig , sőt évekig képes felidézni, újraélni egy szeretkezés minden mozzanatát és ezt meg is teszi. Ettől még remekül panírozza a húst, vagy könyvel a munkahelyén.
Mindig megemlítem, hogy vannak olyan férfiak, akik kivételek. Többségük meleg, vagy hétköznapi értelemben deviáns, őrült, de szinte biztos, hogy művész-féle.
Azt is mindig megemlítem, hogy szeretem a férfiakat. Nagyon is! Nem bántani akarom őket (van nekik elég bajuk), csak eszembe (eszünkbe) jutott mindez. Mert nem értem őket, ahogy ők sem minket. Ettől annyira izgalmas az egész.
No azért van egy áldott helyzet, amikor beáll az összhang. Ez pedig a szex. Azt hiszem, szeretkezés közben egy nő sem gondol az ablakpucolásra. (Persze van ilyen, de az nem szeretkezés, hanem a testmozgás egy bizonyos formája.) Szeretkezés közben a férfi meg teljesen a helyén van, térben és időben. No, azért ott is van mit összehangolnia, de azt hiszem ezt gond nélkül és szívesen teszi. Mert, ugye a férfi, ha szeretkezik, akkor csak szeretkezik. Ez nekünk meg nagyon jó!
Amit itt a férfiakról írok szubjektív tapasztalatok alapján levont következtetés. Nem vagyok férfi, nem tudhatom, ők miként látják mindazt, amiről itt futtatom majd az eszmét.
És itt is az első nagy kérdés: miért nem tudjuk, hogy ők mit gondolnak urambocsá’ éreznek felőlünk, rólunk? Mivel kevés az információnk, kénytelenek vagyunk folyamatosan elemezni. Összerakjuk az eseményeket, a szavakat, érintéséket, pillantásokat ütköztetjük őket azzal, amit férfitársaink egyébként cselekszenek és kihozunk belőle valamit.
A férfiak nagyon furán működnek. Van nekik ugye az agyuk, amiben gondolatokat képeznek, bár szerintem többségük a vegetatív működésre használja ezt a nemes szervét. Van nekik ugye lelkük. Én nagyon szerencsés vagyok, mert több olyan férfivel is találkoztam már, akinek kivillant a nadrágja alól a lelke is. Csodálatos élmény! Komolyan!
Aztán van még nekik szellemiségük is. Belátom, ebben erősebbek, mint a nők, de felvethetném a nők hátrányos helyzetét, ami hosszú ideig gátolta, hogy a női szellem is megmutatkozzék. Mindegy, jelen helyzetben el kell fogadni, hogy a filozófusok, írók, a „nagy szellemek” nagy arányban férfiak. A tudományt nem veszem ide, mert akik a tudományos munkásságukat lélek és szellem nélkül végzik, kifejezetten károsak az emberiségre.
No, mi is itt a probléma? Szegény férfiaknak hiányzik valami, valahonnan. A három felsorolt dolgot nem képesek egyszerre működtetni. Vagy-vagy társaság a férfitársadalom. A nők az „és” társasága.
Minap fogalmaztuk meg egy barátnőmmel:”ha a férfi kalapál, akkor csak kalapál”
Ezzel szemben, ha egy nő takarít, vagy végzi a napi munkáját közben szeret is. Igenis munka közben is érzi, hogy szereti a párját. Munka közben is ott van a lelkében, agyában a gyereke, az anyja vagy az apja. Erre, most a bölcs férfi rögtön azt mondaná, hogy ettől olyan szétszórtak és labilisak a nők. Ugyan már! A nők, akik a napi életet működtetik? Ez persze sokkal kisebb jelentőségű, mint a világűrbe részecskegyorsítót telepíteni. (mi a francnak is kell az?) Mert mi is a napi élet? Csupa sztereotípia. Háztartást vezetni (bevásárlás, mosás, főzés, takarítás, uzsonna a gyereknek, legyen otthon Túró Rudi, meg sör a férjnek, tiszta fehér ing, WC papír és fogkrém, vasárnapi húsleves), gondoskodni a családról (születésnapok, egyéb ünnepek, gyerekek leckéje, gyerekek sérelme az oviban, iskolában, a férj gondja a hülye főnökével, a beteg szülők segítése).
Emellett további közhelyek sokaságát sorolhatnám, de ami nagyon fontos: nőnek kell maradni! Magunk miatt! Is. Szépnek, kívánatosnak, erotikusnak, illatosnak, gyengédnek, humorosnak, megértőnek, értelmesnek és ami a legjobb kicsit elesettnek is kell látszani. Mert a férfiak azért ezt szeretik, hiszen sokuk ettől érzi magát férfinak (szegények mekkorát tévednek!) hogy segíti az elesett nőt. (lásd feljebb az elesettség jeleit!)
Ez itt nem panasz, hiszen a nők mindezt szeretettel vállalják. Ami inkább érdekes, hogy a férfiak mindezt szétszórtságnak látják, hiszen ők képtelenek összehangolni ennyi mindent. Nem azért mert, hülyék vagy ügyetlenek. Egyszerűen az a fránya Y kromoszóma tehet róla, erről meg a férfi nem tehet. Az a bizonyos Y, eleve hiányos (az X-hez képest) és ez a hiány szerintem ott is megmutatkozik hogy nincs, ami összekösse bennük úgy a dolgokat, hogy egyszerre tudják működtetni.
Szóval, ha a férfi kalapál, akkor csak kalapál. Szeretkezés után, esetleg meccset néz (ez elég kiábrándító) és már csak meccset néz. A nő napokig, hónapokig , sőt évekig képes felidézni, újraélni egy szeretkezés minden mozzanatát és ezt meg is teszi. Ettől még remekül panírozza a húst, vagy könyvel a munkahelyén.
Mindig megemlítem, hogy vannak olyan férfiak, akik kivételek. Többségük meleg, vagy hétköznapi értelemben deviáns, őrült, de szinte biztos, hogy művész-féle.
Azt is mindig megemlítem, hogy szeretem a férfiakat. Nagyon is! Nem bántani akarom őket (van nekik elég bajuk), csak eszembe (eszünkbe) jutott mindez. Mert nem értem őket, ahogy ők sem minket. Ettől annyira izgalmas az egész.
No azért van egy áldott helyzet, amikor beáll az összhang. Ez pedig a szex. Azt hiszem, szeretkezés közben egy nő sem gondol az ablakpucolásra. (Persze van ilyen, de az nem szeretkezés, hanem a testmozgás egy bizonyos formája.) Szeretkezés közben a férfi meg teljesen a helyén van, térben és időben. No, azért ott is van mit összehangolnia, de azt hiszem ezt gond nélkül és szívesen teszi. Mert, ugye a férfi, ha szeretkezik, akkor csak szeretkezik. Ez nekünk meg nagyon jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése