Ötlet

Szerintem nagyon jó ötlet, hogy a kiskorúknak – kortól függetlenül – is adjanak szavazati jogot. Az már kicsit kérdéses számomra, hogy kell-e ezt az alkotmányban rögzíteni, de nem vagyok én alkotmányjogász (sem), így nem tudhatom.

Azért e remek gondolat, mert a nagycsaládosoknak a képviselői rájöttek, hogy a gyerekek jövője nincsen biztosítva, pedig ők azok a majdani felnőttek, akik majd gatyába rázzák a nyugdíjrendszert. Gondolom önmagában attól, ha többen leszünk, automatikusan több munkahely is lesz, ezáltal több járulékfizető is. Hogy mit fognak dolgozni? Addigra majd kiderül, meg nyilván a gyerekkori szavazatukkal, már gyerekkorukban megalapozzák a jövőbeni fellendülő ipari és szolgáltató ágazatokat, ahol majd ők dolgoznak.

A gyerekek szavazati jogát a szülők gyakorolnák. Több kérdésem is van a nagy ívű gondolattal kapcsolatosan.

Honnan tudom én, hogy az újszülöttemnek mi lesz a legjobb politikailag? Egyrészt nem tudom, hogy ő majdan kire szavazna, azt pláne nem tudom, hogy a csecsemőm kire szavazna, még csecsemő állapotában. A csecsemő nem kommunikatív e témakörben.

Félve teszem fel a kérdést: tudom-e én, hogy ma hogy kell ahhoz szavaznom, hogy húsz év múlva jó legyen? Lehet, hogy csak én nem tudom, mert hiányosak az ismereteim. Gyanítom, hogy vagyunk még így páran – köztük nagycsaládosok is.

Aztán azt sem értem miért csak a nagycsaládosok gyerekeire vonatkozik a javaslat? (nagycsaládos= minimum három gyerek)

Egy gyerek – testvér nélkül – kevésbé értékes a társadalomnak? Vagy: sok gyerek – akik testvérek – biztosan nagyobb hasznot hoznak majd, több járulékot fizetnek? Nem vagyok benne biztos. Tekintetbe véve, hogy ahol sok gyerek van, általában kevesebb a pénz, így esetleg kevesebb jut a taníttatásukra is. Szóval három képzetlen munkás több járulékot fizet majd, mint egy mérnök, vagy sikeres közgazda?

Már a felvetésem is undorító, mert tele van előítélettel, ahogy az alapjavaslat is.

Egyáltalán. A nagycsaládosok miért nem képviselik a gyerekek érdekeit. Azt ugye nem gondolja komolyan senki, hogy ha a csecsemője helyett szavaz, akkor azzal rengeteg tett a gyereke jövőjéért? Nem ez a gyerekek sorsának a legfőbb kérdése.

A nagycsalád sok gyerekből áll. Minden nagycsaládban jól vannak a gyerekek? Az egykék jól vannak? Jól lesznek, majd ha felnőnek? Minden gyerek megkapja a számára legfontosabbat? A nyugalmat, békességet és a szeretetet, ami a legfőbb tápláléka? Egyáltalán: a nagycsalád az miért preferált közeg? Anyagilag feltétlenül támogatni kell, semmi gond ezzel. Egyébként értékesebbek azok a gyerekek, akiknek sok a testvérük, mint az egykék? Értékesebbek a sok gyereket nevelő szülők, mint akik egy gyereket nevelnek? Remélem, ideáig nem jutunk el soha, hogy ezt méricskéljük – annak ellenére sem, hogy most minden jel ebbe az irányba mutat.

Majd, ha a gyerekek helyett szavazhatnak a szüleik, elkezdhetünk gondolkodni a kisállatok jövőjének biztosításán is. Szerintem a kisállatok jövőjét is meg kellene erősíteni a gazdijuk dupla szavazatával. Ez legalább beláthatóbb időtáv, hiszen a cicák, kutyusok sokkal rövidebb ideig élnek. Viszont joggal követelhetnének még egy szavazati jogot az elefántok gazdái is, mert könnyen lehet, hogy kedvencük túléli őket.

Mi legyen a növényekkel? A diófákkal?

Komolyan: miért nincs szavazati joguk a fogyatékosoknak? Azoknak, akik nincsenek belátó képességük birtokában? Helyettük miért nem szavazhatnak a gondozóik? Vagy ők a jövő szempontjából kevésbé értékesek – társadalmilag? Attól még van jövőjük, életük és jogaik.

Végül tennék egy kiegészítő javaslatot. A szülő csak addig szavazhasson a gyerek helyett, ameddig a gyerkőc nem kezd el ceruzával foglalatoskodni. Ikszet rajzolni nagyon gyorsan meg tanulnak, így semmi akadálya az önálló voksolásuknak. Hogy nem tudják, mire ikszelnek? Életkor kérdése ez Magyarországon?