A kis Viktorka, behúzódott a lépcső alatti birodalmába (mint Harry Potter), vállára pokrócot terített, ami nemcsak a hideg ellen védte, hanem szimbolikus palástként is funkcionált. A lépcső alatt szívesen tanyázott, mert rengeteg dolog foglalkoztatta, szüksége volt a magányos órákra, hogy nagy ívű gondolatait szavakba öntse.
Egészen biztos vagyok benne, hogy a nyilatkozat élete korai szakaszában született, hiszen kicsit érthetetlen, kicsit kusza, viszont árad belőle a lelkesült ifjúi lendület
Ezért, engedjék már meg neki, hogy írjon egy új alkotmányt! Elhivatottsága megkérdőjelezhetetlen. Alkotmányozói tehetségét nem tudom megítélni, nem értek hozzá. Ő, Viktor egy olyan alkotmányt szeretne, amit a saját képére formál. Ez már majdnem teremtés!
Viktor nem tűr ellentmondást, de nem veszi észre, hogy ő maga az ellentmondás. Amennyiben a nyilatkozat az övé (bár nem ő írta alá), akkor ő, mint teremtő azonos vele. Isten azonos önmagával. A csavar ott van az egészben, hogy ez egy együttműködési nyilatkozat, ami kötelezően kifüggesztendő. (Viktor ragaszkodik hozzá!) Milyen együttműködés az, ami kötelező? Vannak, akik működnek, együtt a nyilatkozat szellemében, nekik viszont nem kell kötelező olvasmánynak kitenni a falra. Ők anélkül is. Akikre meg rákényszerítik, vagy úgy csinálnak majd, mintha működnének, vagy ellenállnak.
Viktornak van még cirka hárommillió együttműködője. Miért nem elég ez? Mi a baj Viktor? Több kell? Teremts! (különben is fogy a magyar). Nincs más út. Átneveléssel nem fog menni!
Még akkor sem, ha beleírják az Alkotmányba - még csak módosításként – a”jó erkölcsbe ütköző fizetés” kitételt.
Van ennek az egésznek egy íve. A nyilatkozati hablaty szétválasztja a sötétséget a világosságtól. Az erkölcsös fizetés ne tévesszen meg senkit! Ez még csak a növényvilág! Majd ha elmarad onnan a fizetés és ott fog állni egyedül az erkölcs, (a teremtés hangjaként fog zengeni) mint alkotmányos kategória. No, akkor lesz kész az új emberiség (viktoriság)!
És én is boldog leszek, örvendezek majd. Ekkor fogok választ kapni, megmásíthatatlan definíciót arra, hogy mi is az erkölcs? Mert mi van most erkölcsügyben az Értelmező Kéziszótár szerint? Nem pontosan idézem, de valami ilyesmi: társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége. Most, majd megtudom mi a társadalom. Most is tudom, sokféle van. Na, de hogy mi a helyes! Az lesz a helyes, ami Viktor szerint az.
Az én ingerküszöbömet most érte el az új kormány. Túlteljesítették az elvárásaimat. Részemről ezt a hatást úgy egy év múlva vártam volna. Az erkölcs – igaz, mint jelző –alkotmányba emelése – több a soknál! Ejnye, na! Nem kezdem el mantrázni, hogy bízzák rám, hogy én, hogyan, kivel és miért, mikor, mennyiből, honnan, hova. Ne szóljanak bele! Ne írják elő! Ne nyilatkoztassa ki! Illetve nyilatkoztassa bátran, de ne várjon mindenkitől együttműködést! Tőlem pláne ne!
Viktornak vigyáznia kellene, meg olvasnia. Jó, a Biblia is fontos, de lenne itt például Az ember tragédiája. Mert ugyebár: „Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni!”
Lesznek itt tagadók bőven, még az udvartartásban is. Ők fogják azt a viktori világot megdönteni.
Addig is, így néz ki a viktori teremtés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése