Feláll? Nem áll?

Feláll, ha úgy érzi, ha valami belső ellenállhatatlan erő azt üzeni, hogy fel kell állnia.

Na, de felállítani! Az már más kérdés. Az ellenállhatatlan belső erő hiányában feltétlenül stimulációra van szükség. Akár verbálisan is elég lehet, de segíthet a látvány is. Egyedül is lehet, de több szereplővel van igazán értelme. A felállást mozgató energiák így érik el spirituális kiteljesedésüket, mert anélkül semmit nem ér az egész.

A kölcsönösség elengedhetetlen. Ha nincs meg a közös igény, akkor a felállás lagymatag lesz, maszatolás, olyan ímmel-ámmal dolog, és nagyon gyorsan lebukik a felálló. Mondhatni összeesik. Ez ügyben az ismétlés már kevéssé hozhatja meg a kezdetben várt mámort.

És a technika! Csak a szereplőkre tartozik. Ahogy az is, hogy feláll-e, vagy sem? A szereplők kapcsolatának minőségét jelzi az állítás sikere, vagy sikertelensége. Mivel ez egy bensőséges dolog, nem kell kívülről beleszólni, mivel azonban szólásszabadság van – nagyon helyesen – beszélni lehet róla. Talán nem annyira fontos. Engem például legkevésbé sem érdekel.

Tőlem felállhatnak a kormánytagok Viktort üdvözölve a kormányülések előtt, de az sem zavar, ha nem állnak fel. A kormányfő elég erősen stimulálhatja a kormány tagjait, ha azok készséggel állnak fel a kedvéért. Mi ebben a baj? Biztosan ellenállhatatlan erő, ami hajtja őket. Még azt is elhiszem, hogy spirituálisan is kiteljesednek egy ilyen aktusban. És ha nem? Ha csak egy egyszerű gesztus? Azzal sincs semmi baj. Úgyis lebukik, aki maszatol.

Nincs ebben tapasztalatom , de azt hiszem észrevenném, ha nincs meg a lelkesedés.

Ez több szereplős játék – mint fentebb bölcsen megállapítottam. Viktor hiába akarná, ha a többiek ellenállnának. A többiek meg nem állnak ellen, mert nekik jó, ha felállnak és nyilván jó ez Viktornak is. Így mindenkinek egyszerre jó. Nem ez a cél? Dehogynem! Különben is a felállás még csak a kezdete az egésznek. A lényeg, hogy utána mi történik? Ehhez kell a tapasztalat! Áldásos lenne, ha a sok felállás után, a polgárok nagy többsége kellemes, jó érzéssel pihenhetne, immáron ellazulva, nem mereven, boldog mosollyal az arcán.