Örömnek is volt ideje. Pénteken reggel már sírtam egy sort, de ez csak olyan utolsó csepp a pohárban típusú pityergés volt. Merthogy reggel a liftben együtt vonattuk fel magunkat egy nagyon kövér nővel, aki krákogott és köhögött, persze a kezét nem tette a szája elé. Fél perc sem telt el odaértem az asztalomhoz, ahol kiderült: elromlott a monitorom. Kicseréltük és így nagyon gyorsan kiderülhetett, hogy nem a jó a nyomtató sem, illetve „toner empty” üzenet küldözgetett nekem. Szépen kivettem a tonert és megrázogattam-, mert így kell ezt tenni – amíg nincs új. A toner megrázkódtatásnak vette ezt és rám szórta fekete porát. Az hogy a kezem fekete lett nem számít, de a tornacipőm is beporozódott feketéül. Ekkor sírva fakadtam, mert láttam: a borzalmas kezdetből csak valami egészen undorító következhet, erősítve mindezt azzal, hogy egész héten csak halmozódott a baj.
A mosdóban összeszedtem magam és erősen gondoltam arra, hogy a nap végére még bármi kialakulhat. Meggyőztem magam, hogy ez a kezdet csakis felfelé ívelhet, és mire kijöttem a mosdóból hittem benne, hogy minden apró örömet észreveszek, és azokkal szépen lassan feltöltekezem, egyre halványítva a kétségbeeséshez közeli állapotomat.
Első, nem is apró örömöm már nyolc körül megérkezett. Ezzel elvoltam egy darabig. A nyomtatót is átállítottam egy másik szerkezetre, mert az örömtől még ez is eszembe jutott.
Telt-múlt az idő és ebéd utánra már kifejezetten közepes szinten voltam, azaz közönyösen.
Hazaérve kiegyensúlyozottan ültem a kádba. Mert ez azért kell nekem. Fürödni jó. Fürdés után férfiingben mászkálni is jó. A férfiing a legjobb női viselet otthonra. És akkor mi történt- férfiingben? Üzenetet kaptam. És örültem. Most is örülök- férfiingben. Péntek délután már nevettem.
Itt meg most félrebeszélek, de beszélnem muszáj. Félrebeszéléssel meg én tudom, mit nem írok ide és ez nekem jó. Az a jó, amit nem írok le, és nem az, hogy nem írom le, de az sem rossz nekem, hogy nem írom le.
Félrebeszélve elmesélem, hogy kicseréltem a neonok gyújtópatronját (nem vagyok benne biztos, hogy így hívják), így most jó a világítás a konyhában. A gyújtóizéket egyik barátom hozta és én meg ügyesen kicseréltem Ez már ma volt, nem tegnap, és ma szombat van, és még ma is örülök. Pedig még az is történt, sőt folyamatosan történik, hogy beázik a konyha és a hálószoba. Ez azért eléggé rosszul érint, hiszen most festettem és tapétáztam. Viszont majd jól felhívom a biztosítót és kérek egy csomó pénzt.
Még történt az is, hogy reggel észrevettem, hogy ma van Zsófi névnapja. Amikor észrevettem ezt, Zsófi éppen aludt a kanapén, de én azért a konyhából elkezdem neki kiabálni. Ő meg olyan kis szorgosan futott ki hozzám, a konyhába, hogy megcsúszott a kanyarban a lába és nekiment az ajtófélfának. Ezek után odaállt elém – ha már hívtam – és nézett rám nagyon okosan, én meg mondtam neki: Zsófi! Ma van a névnapod! Csak ezért hívtalak! Ő meg várt volna valami egyéb eseményt, de az nem volt neki. Szegény!
Mellébeszélést befejeztem. Öröm volt és van is és lehet. Legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése