Tiszta pillanatok

Itt egy buddhista tanítás:

„Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység és a félelem, valójában nem rossz dolgok, hanem tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el.”

Itt az analízis:

Elkeseredettség van. Mit fojtok el vele?  Az okát tudom. Azt fojtom? Azt nem, ez biztos. Akkor most mi van?

Zavartság van. Mit fojtok el vele? Szerintem pont azért vagyok zavarodott, mert nem fojtom el, amit lehet, hogy kellene. Vagy megint fogalmam sincs semmiről.

Félelem van. Tudom, mit fojtok el. Tudom, mitől félek. Tudom, hogy szembe kell vele néznem. Megyek is, és nézek is szembe. Közben meg félek folyamatosan. Lehet, hogy még közelebb kellene mennem? Azt nem tehetem. Tehát félek tovább. Attól félek, hogy az is lehet: semmi okom a félelemre. Ettől viszont lehetek zavarodott. No, a második megfejtve.

Ettől az egésztől lehetek elkeseredett. Viszont a tanítás ennél sokkal mélyebb. Azt hiszem el is kell ebben mélyedni.

Düh. Leszoktam. (Jóga)

Neheztelés: csak önmagamra nézve. Nem számít.

Harag. Nem jellemző. Nem is emlékszem, igazi haragra. Talán úgy tíz éve volt ilyen.

Féltékenység. ????  Kire?  Mire?  Miért?  Több mint tíz éve töröltem. Baromság. A féltékenységből lesz elkeseredettség, zavartság, düh, neheztelés, harag és félelem.

Akkor, aki féltékeny, annak egy rakás tiszta pillanata van? Nem így emlékszem.

Szóval három dolog van, amivel elfojtok, négy másikkal nincs teendőm. Akkor én most jól vagyok? Kellene legalább három tiszta pillanat, de félek tőle.