„A TÁRKI az országgyűlési választások két fordulója között végzett kutatása szerint az emberek a valóságosnál sokkal magasabb részvételi arányt „vallottak be”: míg április 11-én a választók alig kétharmada, 64%-a ment el szavazni, addig a következő egy-két hétben már 10 százalékponttal magasabb, 74%-os volt a részvétel a választók saját részvételükről szóló visszaemlékezései alapján.
Az előzőhöz hasonló eltérés találunk a listás szavazatokra való visszaemlékezések és a valós eredmény között, ami a választások után már megszokott „győzteshez húzás” néven ismert jelenség. Idén az első forduló után a megkérdezettek közel kétharmada, 64%-a emlékezett úgy, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetségre szavazott a területi listán, holott a valóságos eredmény 53% volt.”
Minden toleranciámat összeszedem, de akkor sem tudok mást mondani, írni: szánalmas!
Toleranciám egyetlen kis magja: esetleg megijed valaki egy közvélemény-kutatótól és nem mer mást válaszolni, mint amit már a valós eredmények mutatnak. Emberileg megértem, holott meg is tagadhatná a választ.
Erről beszélek! Itt a jelenség, számokban! Még akkor is, ha ez csak 10-10 százalék! Hogy élnek ezek az emberek? Hogy gondolkodnak? Ocsmányul előítéletesen mondom: az ilyen ember a mindennapokban is – munkahelyen, családban, baráti közösségben – ugyanígy tesz.
Önállótlan, beszűkült, színe változó.
Ami vigasztal: az első tíz százalék nem szavazott, csak úgy emlékezett.
Tudom: ronda vagyok, sértő és elfogult.
Magyarázza meg valaki ezt a jelenséget és ígérem, megpróbálom megérteni. Nekem a „győzteshez húzás” nem magyarázat, ennek a miértjére lennék nagyon kíváncsi. Ebben így semmi mást nem látok, mint a csordaszellemet, a birkák gyülekezetét.
Sajnálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése