Az új király barátja szeretnék lenni

Mennyire unom már ezt a lesz-e kétharmad, vagy sem témát! Izgulnak itt jobbra-balra, meg demokratikus ellensúlyról beszélnek. A nép ezt akarta, tessék ezt szeretni! A népnek nem kell demokratikus ellensúly! Megy ez a cirkusz a visszalépésről, persze a demokráciára a hivatkozva. Demokrácia, az, amikor a választó dönt. Legyen neki választási lehetősége! Minél több.

Egyébként sem kell annyira elhinni ezt a demokrácia maszlagot! Annyi az egész, hogy lehet pofázni, meg tüntetni. Én egyáltalán nem izgatom magam, ha Viktorunknak kétharmada lesz. Legyen neki, örüljön ő is meg akik rá szavaztak. A maradék negyven százaléknyi szavazó meg aki hisz abban, hogy itt minden, mindig csakis az ő érdekében és az ország felvirágoztatása céljából történik örüljön, hogy íme, mily szép demokratikus választási eredmény született.

Jó barátom régi szavaival csak annyit mondok: legyen elég sör, majd hátradőlünk és nevetgélünk. Én meg hozzáteszem, hogy majd lesz sok liberális tüntetés, énekel, majd Bródy János én odamegyek és jól szórakozom.Nem kell beszarni! A másik oldal hisztijét az ellensúlyról meg kezeljük már erős fenntartásokkal!

Nekik most legfontosabb a megújulás, aminek legfontosabb kérdésinek egyike, hogy milyen lesz az új arculat? Komoly szerveződés ez?

És a fasiszta párt? Tessék: ezt is a nép akarta. Bekerültek, ott vannak. Tőlük sem kell beszarni. Kíváncsi lennék, hogy azok kik most megijedtek, tettek-e valamit az ellen, hogy ne kapjon teret (legalábbis ekkorát) a radikális, kirekesztő eszme? Azért ez nem két perc alatt terjedt el itt kis hazánkban. Gondolom nemcsak az én környezetemben vannak zsidózó, cigányozó, buzizó emberek. Vajon a most riadtan pislogók közül, hányan szálltak szembe velük a mindennapi beszélgetések során? Nem az ő dolguk? Dehogynem! Kicsit furcsa, ha valaki betojik attól, hogy lett a radikálisoknak húsz képviselőjük, de attól nem fél, ha a szomszédja horogkeresztet tetováltat magára, vagy zsidózik a munkahelyi ebéd közben Aki finnyás, legyen finnyás a környezetére is! Nem értem: mire ez a nagy ijedtség? Semmi váratlan nem történt. Igenis nagyon sok kirekesztő, rasszista polgártársunk van, köztük sok tanult, művelt ember, és még több borzalmasan primitív.

Nem tudok mást mondani: olyan országgyűlésünk lesz, amilyet megérdemeltünk. Aki eddig elnézte, elhallgatta a környezetében a buzizást, zsidózást legyen szíves és ne ijedjen meg! Bárki azt gondolja, hogy az ilyesmit megállítani a politikusok feladata? Ehhez törvények kellenek? Nem hiszem. Nagyot változott a véleményem a szólásszabadságról, a gyűlöletbeszédről. Pár éve még azt gondoltam, hogy helyes ezt szabályozni. Ma már ennek pont az ellenkezőjét gondolom. Szerepe van ebben egy levélváltásnak és beszélgetésnek is, amin sokat gondolkodtam. Ma úgy látom: nem szabad korlátozni a szólásszabadságot, akkor sem ha sért valakit, ha kirekesztő. Úgyis megtalálja az ilyesmi a csatornáját. Másrészt sokkal jobb szembenézni a merőben más gondolattal, mint a sorok között olvasgatni, vagy megszólalásokat dekódolni. Aki meg húzza az orrát emiatt, tessék: szóljon ellenében! Érveljen, vitázzon! Ne most nyavalyogjon, hogy újfasiszták menetelnek a Parlament felé!

Egyébként is: én nem szeretném ha be kellene fognom a számat, még akkor sem ha véleményem esetleg pont az új kurzussal nem fog egyezni. Különben is ki az aki eldöntheti, hogy mit lehet mondani, meg mit nem? Beszéljen mindenki, amit akar, a félős, finnyás közönség meg tegye a helyére! Nem hiszem, hogy a politikusok dolga lenne a társadalmat ezen a téren szabályozni. A politika dolga, hogy, megvédje a polgárokat és megvédje az alapvető jogokat. (például a szólásszabadságot) Emberi méltósághoz való jog? Amikor a kávézóban valaki rasszista szónoklatot tart, felszólal bárki is az emberi méltóság nevében? Nem! Vagy kevesen. Közben elvárja ezt egy politikustól vagy egy bíróságtól. Miért?

Nincsenek illúzióim az új kormánnyal kapcsolatban, de nem is nagyon érdekel, hiszen alapvetően a pénz kormányoz, az meg nem itt van az országban. Nem lesz itt diktatúra és nem lesz liberalizmus sem. Attól viszont rosszul vagyok, hogy Viktor kontrollálatlan túlhatalmától egy másik párt akar megvédeni. Aki hisz a demokráciában (én nem) tudnia kell, hogy ezt a túlhatalmat csakis a nép , „a zemberek” ellenőrizhetnék. „A zemberek” pedig szeretik, ha van nekik atyjuk aki megmondja nekik, hogyan kell élni, gondolkodni, érezni. Az embereknek meg nagy általánosságban fogalmuk sincs hol vannak, hol élnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a választások után készült közvélemény-kutatások, amikor kiderül, hogy többen szavaztak az új kormánypártra, mint valójában történt. Mert az emberek szeretnek a győztes mellé állni. Most ilyenkor vagy tényleg nem tudja, hogy kire szavazott egy hónappal azelőtt, vagy valóban úgy emlékszik, hogy a győztesre, még akkor is ha nem így volt. Szánalmas.

Részemről, ha jól figyelem magamat, szép lassan anarchista leszek, de egyelőre most valamilyen ultraliberális köntösben járkálok.

Popperrel értek egyet. Megkérdezték tőle, hogy mi szeretne lenni, ha módja lenne választani? „Abszolutisztikus monarchiában a mindenkori király barátja”