Ma reggel nagy vidáman mesélték egymásnak kolléganőim, hogy milyen jópofa dolgot láttak az aluljáróban. Nevezetesen olyan lábtörlőket, amelyeken politikusok arcképe van.
Azon nem lepődök meg, hogy aberrált emberek, aberrált dolgokat találnak ki. Lassan már azt is megszokom, hogy erre sokan vevők is. Azt nehéz megemésztenem, hogy a közvetlen környezetemben is tetszést arat az ilyesmi.
Megkerestem a neten. Lehet rendelni lábtörlőt Pákó, Baló György, Terrry Black képével is.
Emberek komolyan gondolják, hogy ilyen lábtörlőt használjanak? Tényleg beletaposnának egy általuk unszimpatikusnak tartott ember arcképébe? Komolyan? Közben nem éreznék magukat féregnek?
Mégiscsak kellene lennie egy szintnek, egy belső korlátnak, amit a jóérzésű ember nem lép át. Mert nem képes átlépni. Jó érzésű ember egy ilyen lábtörlőt lép át – ha esetleg elé kerül.
Nem meglepő, hogy elmondtam a véleményem. Természetesen szolid, visszafogott hangnemben, csak annyit jegyeztem meg, hogy ilyet talán mégsem csinálunk, nevezetesen, hogy egy ember arcára töröljük a sarat. No, sikerült is kirekesztenem magam, olyannyira, hogy a nap folyamán, egy munka kapcsán, csak félvállról válaszoltak nekem, majdhogynem elküldtek a problémámmal. Nem mintha ettől összeomlanék. Távolról sem! Szimplán elgondolkodtat. Ezen megsértődni? Mert más a véleményem? Mert én nem taposnék senki arcképébe?
Nem akarnék nagyon messzire menni és túlzó következtetéseket levonni, mégsem tudom megállni. Számomra ez az egész lábtörlő-ügy pontosan azt támasztja alá, amit régóta mantrázok itt is, máshol is. Miért olyan nehéz az embereknek egy gondolattal tovább gondolkodni? Miért olyan nehéz azokat a korlátokat átlépni, amelyek az agyakban állnak? Ebben az esetben csak egyetlen dolgot kellet volna lejátszani – gondolatban. A jelenetet, hogy a lábam előtt az arckép és én beletörlöm a lábam. Csak remélni merem, ha ezt sokan végiggondolnák, nem tartanák annyira viccesnek az ilyen termékeket.
Lehet rám mondani, hogy merev vagyok. Nem vagyok. Azt is lehet rám mondani, hogy nincs humorérzékem. Amennyiben az ilyesmit humornak hívjuk, akkor nekem ehhez nincs érzékem. Ezt én primitívnek és taszítónak nevezem.
Az is lehet, hogy az én agyamban még nagyobb korlátok vannak, és nem vagyok képes befogadni az új divatot.
Szívem szerint megkérdeztem volna a kolléganőimtől, hogy azt hogy értékelnék, ha a szomszédjuk, az ő arcképüket festetné egy lábtörlőre? Nem kérdeztem, de a választ tudom: az azért más. Miért is?
Olyan jó volt olvasni a soraidat! Köszönöm. Amiért szeretem a nőket, az éppen ez a fajta bájos felháborodás az élet dolgain. Inkább egy szép eszme, mint az igazság. Hiszen az igazság az, hogy a politikusok a nyakkendős bűnözésnek a legbiztonságosabb, védettebb formáját űzik. Márpedig egy bűnözőt nem szokás oly módon védelmezni, hogy senki ne akarja képen törölni még képletesen sem. Hogy vannak kivételek? Kizárt. Hogy is engedhetné meg magának egy bűnbanda, hogy egyes tagjai lenézzék őket viselt dolgaik miatt! Még mit nem! Félreértés ne essék, nem ugatom a holdat, engem leültettek a húsosfazékhoz. Az más kérdés, hogy nem volt kedvem enni a cafatokból, hátha az ebül szerzett jószág ebül vész el, vagy talán ebből is van. Ki tudja? Mégis, hogy te így kiállsz mellettük, az olyan szép. Nagyon jó, hogy vannak ilyen bájos emberi lények. Jómagam az igazságra voksolok. Még ha fáj is. Persze a hozzáállásom egyre furcsább egy mesekedvelő világban, ahol mindenki folyamatosan álmodozik és ezáltal hazudozik, legalább önmagának. Önvilágámítás? Így persze elromlik az emberek valóságérzékelése, ami szerintem személyiségproblémákhoz vezet. Bár erről már szóltam másutt.
VálaszTörlésPriscus33