Megtörtént

Na, ugye megmondtam? Előkerült József Attila is a kampányban. És hogyan?! Afféle abszurdként lett citálva. Illetve – ne legyek már annyira cinikus – abszurdként hatott. Nekem.
A szónoki emelvényről elhangzott: „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet…”
Nem nekünk! Nekem! Ugyebár? Értelmezzük már a szavakat!
Ez a vers - Levegőt!- nem mozgósító, nem közösségi. Ez a vers személyes. Pontosan arról szól, hogy a rendet nem kívülről kell megteremtetni. Nem verselemzek, és nem fogom megmondani mit gondolt a költő. Azt viszont megírom, amit gondolok, annál is inkább, mert Kósa Lajosunk elhagyta kicsit az idézett sor előzményeit, és ezáltal az értelmét is. Hogy úgy mondjam más értelmet adott az egésznek. (Persze lehet, hogy ő így érti, ez pedig a szíve joga.)
„Az én vezérem bensőmből vezérel!/Emberek, nem vadak – elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,/ nem kartoték-adat.”
Tehát: semmi szükségünk, szükségem vezérre, mert az belül van. Egyéniségek, egyedi, gondolkodó emberek vagyunk, nem kell nekünk megmondani, mi legyen az elménkben, a szívünkben. Ennek következtében a szabadság (szabad gondolat) megszüli mindenkinek az egyéni rendjét. Hogyan jön ez össze a legaktívabb, legnagyobb párt eszmeiségével, az egy tábor-egy a zászló gondolattal? Hogy jön ez össze a tömeghez szólva, mintegy (al)vezéri pozícióból? Ejnye, na!
Megengedő vagyok. Készséggel elhiszem, hogy a szónokot hallgató sokaság benső vezére, pontosan ugyanazt sugallja, mint a külső vezér benső vezére. Így együtt lesz nekik saját rendjük , saját szabadságuk. Csak ennek semmi köze ahhoz, amiről József Attila a verset írta. Ennek az ellenkezőjéről írt. Szerintem.
Van még ebben a versben néhány jó gondolat. Csak úgy óvatosságból, jegyezzük csak meg!

„Számon tarthatják, mit telefonoztam/ s mikor, miért, kinek./ Aktákba írják, miről álmodoztam/s azt is ki érti meg./ És nem sejthetem, mikor lesz elég ok/ előkotorni azt a kartotékot,/ mely jogom sérti meg./

Egy szó, mint száz: anyák napján nem idézünk a Kései siratóból.

Segítek egy kicsit, és én kiragadok egy József Attila sort, ajánlva kampánybeszédhez:

„…tükröm közepébe köpni/ elleneimmel békülni…”

Itt van, amiből kiszedtem, így egyben ez is „kicsit” más:

_______________________________________________________________

Megnéztem a Fidesz ünnepi gyűlését. Két nagyon pozitív dolgot láttam.
A színpadkép kifejezetten SZDSZ- kék színű volt. A drapériák, a feliratok, mind-mind szabad madár kékek voltak. Nekem tetszett! Először azt hittem, hogy véletlen, de nem! Az egyik fellépő hegedűs leány is szadesz kék kiegészítőkben szerepelt. Az is lehet, hogy a párt nélkül maradt liberálisokat így akarják tudat alatt befolyásolni? Nagyon kell vigyázni most már!
A másik, számomra tetszetős dolog volt, hogy elromlott a hangosító berendezés. Nem vagyok undok! Jött Varga Miklós és Palcsó Tamás énekelni. Zene meg sehol. Ennek okán a cappella énekelték el a Nemzeti dalt. Hibátlanul! Komolyan mondom! Kifejezetten színvonalas profi előadás volt. Jó is, hogy nem volt zene. Gratulálok nekik!
Viktort sajnáltam, hogy kiabálnia kellett. Rögtön az elején túl kellett kiabálni az ütemesen tapsoló és Viktorozó tömeget. Ő is profin teljesítette a feladatot. Neki is gratulálok!
Mi volt még? A szokásos.