Éreztem én, hogy előbb vagy utóbb rákényszerít az élet, hogy minden érzelmet félretéve, kizárólagosan az eszem alapján döntsek.
Ehhez először is komolyan el kellett fogadnom, hogy van eszem, nem vagyok buta. Muszáj volt emlékeznem rengeteg beszélgetésre a barátaimmal, a pszichológussal, apámmal, hogy igazolni tudjam önmagamnak: bátran hagyatkozhatok a racionalitásomra.
Nem szeretek drámai lenni, de most nem jut eszembe más kifejezés: jelen pillanatban konkrétan az egészségemről, az életemről kell döntenem. Meg is tettem.
Megerősítettem magam a bölcsekkel. Soha nem tapasztaltam még meg a „szeretni nem kell” valós értelmét. Ma már pontosan tudom, mit jelent. Popper szerint, szeretni nem kell, de tisztességesen kell viselkedni. Buddha tanításában nincs szó szeretetről. Az élet, minden élő tiszteletéről van szó. Ennek mentén haladok..
Szombat óta megint szeren élek. Kis dózisban, de szorongásoldót szedek. (Legalább a pánik elkerül, biztos nem bírja a szagát.) Érzem, hogy nem jó, de azt is éreztem, hogy a feszültség kikészít. Pénteken visszaállok a normál működésre. A szorongást és a fájdalmamat jógával oldom. Tudatosan fogok figyelni, ha netán az érzelmek ragadnának magukkal, hogy most az ész ideje van.
Most ide leírom, hogy megjelenítsem azt, ami a lelkemben van:
-iszonyatos fájdalom - elkeseredett, tehetetlen düh – félelem – veszteség – csalódottság – szégyen – önmarcangolás - felelősség - kegyetlenül nagy űr - nem értés –
És a miért, miért, miért, miért, miért?
Egyetlen gyerekem van, egyetlen, akinek én adtam életet, egyetlen, akit feltétel nélkül szerettem. Egyetlen, aki megalázott. Egyetlen, akinek valóban szüksége lehetett volna rám. Mert anya tényleg csak egy van. Nekem gyerek is. Anya meg nulla.
Nem sajnálom önmagam, mert nem vagyok sem hülye, sem szánalmas. Lelkigyakorlatot folytatok itt. Itt is. Hogy egészséges maradjak. Mert a lányomnak így is-úgy is én vagyok az egyetlen anyja. Korán halva sok hasznomat nem veszi.
Most bebugyoláltam őt, egy puha csomagba, aminek a bélése az a szeretet, amit anyaként adtam neki. Majd előveszi, ha rászorul. Én lennék a legboldogabb, ha soha nem lenne rá szüksége. Becsomagolva elengedem őt a kozmoszba. Nem lököm meg, nehogy túl sokáig keringjen, meg egyébként is elrugaszkodott ő, jó erősen…
Lehet, hogy ez lesz az első bejegyzés, amit esetleg leszedek innen.
Én tisztességesen viselkedek és tisztelem az Életet. Az övét is. A magamét is.
Reni, történt valami a lányoddal? Vagy Veled? Nagyon durva ez a bejegyzés...
VálaszTörlésNagy szar van.
VálaszTörlésIde nem írom le.
írj ide ide: 6moon6@gmail.com
Szívesen megírom, már csak azért is mert minden gondolat segítségemre lehet, és talán másnak is a történet.
Írj olyan címről, amiből nem derül ki, ki vagy - ha nem akarod.
A bejegyzés távolról sem olyan kemény, mint amit átélek, átélünk.
Nagyon régen ismertem a lányodat, és pont ezért sokat gondolkodtam, hogy megkérdezzem/megkérdezhetem-e tőled, hogy mi történt.. Egyáltalán megírnád-e.. Mert hát addig más, amíg nem tudom, hogy kikről van szó, de így valahogy nem lenne tisztességes. Meg nem is akarom azt, hogy nem írod le a blogba, de végül minden érdeklődőnek megírnád egyenként, és az egész már egy nyílt dolog lenne, pont az, amit nem szeretnél. Mindegy, dönts te. Megtudhatom, hogy mi van veletek?
VálaszTörlés