Korán keltem

Semmi bajom a szoborállítással, és mivel az eljövendő években lesz részünk új emlékművekben, és nemzet-tudat erősítő megmozdulásokban, én is készülök.
Például igyekszem felfogni mire jó ez erős nemzet-tudat, azon kívül, hogy szolgálja a hatalmat?
Először is ember-tudatot kellene erősíteni. Az ember lelke – tudata – több rétegű. Egyszerre nő vagy férfi, fehér, vagy fekete, fiatal vagy öreg, apa, vagy anya, vidéki vagy városi, és magyar vagy nem magyar. Miért kell ebből kivenni a magyar-tudatot, és külön edzeni? Miért, ha nem azért, mert jól lehet vele manipulálni?
Sokkal hasznosabb lenne, ha megpróbálnák az emberek ember-tudatát fejleszteni. Aggodalomra semmi ok, ennek ürügyén is lehetne szobrokat faragni – ha már egy-egy kurzusnak ez annyira fontos.
Ember-tudat erősítő célból elég lenne az őseredetihez fordulni. Jézus, Buddha, Lao-ce és a hindu filozófia. Szoborilag is kimeríthetetlen forrás ez.
Látom magam előtt, ahogy emelkednek a szobrok és ettől az emberek valós, születetten tiszta lelke erősödik. Megértik, hogy ugyanonnan jövünk, ugyanoda tartunk, egyénileg is közös a cél: jól érezni magunkat ebben a földi létben. Megértik a „nem ártás” nagyon egyszerű tételét.
Kis hiányossága van ennek: ilyen alapon nem lehet csoportokat egymásnak fordítani. Mivel játszanának a hatalomban lévők és az oda tartók? Igaz, akkor már nem is ez lenne a cél. Az is igaz, hogy egy rakás ember nagyon nem szeretné ezt, mert az emberek szeretik azt gondolni, hogy ők szebbek, jobbak, okosabbak, fehérebbek, „nőbbek”, „férfiabbak”, mint a másik. Nem beszélve a „nemzetibbről”. Valamiért sokan úgy érzik magukat jól, hogy bennük az erős meggyőződés, miszerint a magyar, különb, mint a nem magyar. Rendben van ez is Azt miért nem érzik, hogy ez éppen elég ok arra, hogy utáljon minket egy másik nemzet?
Elég a szűkebb környezetben vizsgálódni? Teljesen természetes, hogy fenntartással kezelem azt a kollégát, szomszédot, aki azt sugallja, esetleg ki is nyilvánítja, hogy valaminek okán több, jobb nálam.

Különben meg tök jó dolog a szoborállítás. A szobrok állítása arra jó, hogy eljön az idő, amikor ledöntik, és helyére újat állítanak, esetleg olyan újat, ami már volt. Alapjában véve nagyon sok szoborállítás, inkább szobor-visszaállítás. Az embereknek erre van igényük.
Biztos bennem van a hiba: én ezekről a köztéri emlékművekről a diktatúrára asszociálok. Azt hiszem, hogy arra is valós igény van. Az emberek szeretnek ilyen emlékműveket avatni, de azt hiszem, jobban szeretnek lebontani. Nem veszik észre, hogy a lényeg, az ok, mindig ugyanaz, csak színe más.

Ember-tudat szobrot senki nem akarna ledönteni. Jézus és Buddha emlékhelyeket már inkább. Módosítom az ötletemet: a tiszta tudat erősítésének céljából, tiszta tudat szobrokat kellene megrendelni! Viszont ha már tiszta a tudat, nem is kell neki emlékmű. Na, de addig?
A romboló kedvűek is megtalálnák a számításukat, mert a tiszta tudat eléréséhez, először is a meglévőt kell lebontani. Belül, önmagunkban. Nem a másikét kell buzerálni! Persze az könnyebb.

Megint módosítok. Semmilyen szobrot nem kell állítani! Úgyis le lesz bontva, de legalábbis meg lesz kérdőjelezve. (ez /is/ lenne a természet körforgása?)
Szobor helyett ültessenek fákat! Az is szép, és megkérdőjelezhetetlen. Illetve a fák is címkézhetők. Tehát magyar térre, magyar fát!