Mélyen magamba néztem. Szoktam ilyet, talán többet is, mint kellene. Mindaddig így lesz ez, amíg nem lesz valaki, aki szeretné, ha benne nézelődnék. Kényes téma ez. Nem szeretek kutakodni másokban, de nagyon érdekelnek az emberek. Van, aki még jobban. Csámcsogni, turkálni, megfejteni nem szeretek. Csak látni, és ha van miben, gyönyörködni.
Miért írom ezt, mikor nem ezt akarom?
Jelszó ügyben eszembe jutottam. Nekem is voltak és vannak jelszavaim. Vannak és voltak szimbólumaim is. A jelszó és jelkép fogalmilag szinte ugyanaz.
Na, lássuk mit találtam magamban: „Az ágyamban már kisgyerek, én akkor is ilyen leszek! Ez volt a lányszobám falán. A plafonon a következő: „megyek az út másik felén, kemény kő a szívem helyén.”
Az első idézet nagyrészt ma is igaz. A második mondat kemény kő része már nem igaz.
Ha nem derült volna ki, P. Mobil rajongó voltam. Az idézetek, mint jelszavak nekem is a csoporthoz tartozást jelentették.
Kinőttem.
Mai jelszavaim, de leginkább a szimbólumok, valódi tartalmat jelentenek számomra. Semmi esetre sem kívánok kapcsolódni csoportokhoz.
A tartalom pedig azt jelenti, hogy előbb volt a megértés, olykor a tapasztalat és nem tagadom, a hit. Miután bennem megérlelődött valami, helye lett a lakásomban, és rajtam egy-egy jelképnek.
A szimbólumoknak egyébként sem az a szerepe, hogy fussunk utánuk és jutassunk előnyös helyzetbe valakit, egy közös zászló, vagy mondat ernyője alatt! A nagy túrót! A szimbólumok közérthetővé tesznek bölcseleteket, megismerhetővé teszik egy-egy filozófia mibenlétét, azok számára is, akik írástudatlanok.
A hindu istenségeknek nem azért van négy (öt, hat) kezük, mert így izgalmasabb, hanem kezeikben egy-egy tanítást jelképező attribútumot tartanak.
Nálam, a lakásban rengeteg szimbólum van. Úgy kerültek ide, hogy eljött az ideje, mert megértettem valami, és úgy döntöttem, hogy ezt önmagam számára állandóan láthatóvá teszem, illetve ezáltal is kifejezem magam.
Nem azért van Siva szobrom (Nátárádzsa- a táncoló Siva), mert olyan jópofa, hanem mert számomra fontos dolgot szimbolizál. Akkor került hozzám, amikor megértettem a pusztító és újjáépítő szerep jelentőségét, annak igazán mély tartalmát. Van feszületem és több Buddha-ábrázolásom is - mert elfogadom a tanításokat, amiket folyamatosan olvasok és tanulok.
A hálószobám Káma Szútra ábrázolásai viszonylag egyszerűen érthetőek a felületes szemlélődő számára. Ilyen ember azonban nem láthatja. Akkor fedtem be a falakat szeretkezést ábrázoló képekkel, amikor megértettem miért szent ez a hinduk számára – és most már nekem is.
Vannak nekem jelszavaim. Háááát! Ezek olyan hippis dolgok. „Make love, not war”, "Hair peace, Bed peace” Ciki, nem ciki én ezt komolyan gondolom. Igyekszem így is élni.
Gyógyíthatatlan naivitásomat és rózsaszínű napszemüvegemet letéve, tudom én, hogy az emberek többségének ezek is csak szavak. Jól néznek ki egy fesztiválon. A „make love” sokaknak jelentheti, hogy orrba-szájba mindenkivel…
A politikai és egyéb mozgalmi, hitéleti jelszavak éppúgy a csorda terelésére hivatottak, mint ahogy a csorda egyes tagjai ugyanezen jelszavakat forgatják ki a saját pillanatnyi érdekükben.
Egy közös van a két használati módban: nincs mögötte tartalom, gondolat, kétely, megismerés, tapasztalás. Egyszerű használatról van szó.
Mi végre e hosszú eredményelemzése önmagamba nézésemnek?
Ezt most nagyon fogom utálni, de leírom: az emberek sokaságának ennyire van szüksége. A jelmondatokra, a szépen hangzó szavakra, a szimpatikusra retusált arcokra. A tágabb környezetem ezt igazolja vissza. Inkább hallok megmásíthatatlannak tűnő kijelentéseket, mint kérdést. Hiszem, hogy a kérdés az alapja a gondolkodásnak, és ez az, ami előrevisz. Amikor már nagyon meg lennék győződve valamiről, nem árt kicsit elbizonytalanodni. Ilyenkor szoktam megosztani fergeteges elméleteimet a barátommal, aki ha egyet is ért velem, biztosan árnyal valamit az én gondolataimon. Azt hiszem ez kölcsönös.
Belátom, van, akinek ez fárasztó lehet, egyeseknek hiábavaló, akár még unalmas időtöltés is.
Én bíztatnék sokakat a gondolkodásra. Pont olyan, mint a szeretet: minél többet adunk, annál több lesz bennünk. Arról nem is beszélve, hogy gondolkodásunk által fejlődünk. Mondhatni egyre okosabbak leszünk. Ez elkerülhetetlen. Olyan, mint a jóga. Bármilyen szintről el lehet kezdeni, az áldásos hatás megérkezik, és hihetetlen távlatok nyílnak meg. A gondolkodás eredménye, annak hatása egyedülállóan a sajátunk lesz - ahogy a jóga által elért benső harmónia.
Itt vagyok például én! Ezt mind egyedül gondoltam ki. A hatás? Nekem jó. Láthatja mindenki: akár ilyen alacsony szintről is el lehet kezdeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése