Képesség

Pótcselekszem. Nem unatkozom Nem szoktam.
Kínlódok.

Kiolvastam a könyvet. Ó, az a férfi! Miért így van ez? Miért van ebben a könyvben is ugyanaz? Mert ilyen. Így működik az a teljesen érthetetlen és jelenleg számomra értelmetlen ÉLET.

Aztán jött J. A. Neki van, volt és lesz igaza. Egyetlen, aki ért engem.
Aztán jött a válasz. Elvonulás.
Tudom, hogy valami baj van. Megint. Itt van az elvágyódás. Belevágyódás a szatoriba. A hirtelen eszmélésbe. Fal felé fordulva ülni és elengedni az értelmi kötöttségek torzítását. Várni a felismerést. Egyedül.
És nem kell senki a hegyre sem, és a szél sem kell!
Egyetlen állapot viselhető: jóga. Van napi egy órám. Lehet, hogy ez áldásos felismerésem.

Aztán jött még három írás. És megkaptam a választ, megint megkaptam! Jól éreztem, jól láttam, jól érzem, jól látom!
Képességem van! Megint megérkezett az erre utaló üzenet.
Nincs kedvem. Nincs értelmem. Nincs bennem semmi.
Pótcselekvés, íráskényszer, közléskényszer.
Fájdalom.

Mindent értek, mert van agyam. És nem értem, mert van lelkem.
Vu vej. Ez az egyetlen lehetséges valami.
Én már nem adok jeleket, nem küldök rezgéseket. Nem cselekszem. Jön, ami jön. Jön, aki jönni akar. Jön, akinek jönnie kell. Elfogadom. Mert én nem cselekszem.

Fáradt vagyok. Szarul vagyok Előkerült a régen eltemetett indulat: az utálat. Magamat.
Másokat szeretek. Magamat? Miért is? Én így bontom az egómat. Semmi szükségem rá. Van helyette képességem.
Vágyam is.
Sziklafal a hegyen, szemben velem. Várni. Az egész életem erről szól. Várok. Most is. Tegnap is. Másfél évig is. Heteket is várok. Napokat is. Húsz év alatt öt évet vártam.
Türelmem is van. Folyóm is van. Hajóm is van. Csorgok.
Pótcselekszem. Politikai pártok honlapját olvasom. József Attila nem pót. Az éltető. Haltató.
Pótcselekvésből jött elém a három írás. Abból meg a képesség bizonyítéka.
Mindennek oka van. Nem kell ezt nekem megfejteni. A megfejtés is cselekvés.

Az érzés? Az vu-vej.

S pocsolyába árkolt bús arcomba/ bírnál-e nézni…?

szeméből kibuggyan a kláris

fönn a hegyen ágyat bont a köd

vagy csak így megülni veszteg

semmi ágán ül szívem

takarj be- fázom
ostoba vagyok-foglalkozz velem

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret, s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.