A racionális és nyugodtabb énem, meg az énem barátai

Kissé megnyugodva teljesítem az ígéretemet.

Úgy alakult, hogy zárat kellett cserélni. Igen, igen! Azt a bizonyos zárat!
Nem akarnék itt nagyon nyálas dolgokat írni, de valahogy muszáj kifejeznem a köszönetemet. Elsősorban azért, mert az egyik legeslegjobb barátom, esti órán, negyed óra alatt itt termet és segített nekem, a zárcserével.
Másodsorban, hogy olyan zárat szerelt be nekem, ami kívülről is és belülről is működik. Igazság szerint ez így elég unalmas, de legalább konvencionális. Nem akarnék itt kritikával élni, de én jobban szeretem a kicsit más dolgokat, az olyanokat, amik kicsit kilógnak a sorból.
Viszont! Mennyei érzés esténként belülről is bezárni a zárat. Már majdnem szenvedélyemmé vált, hogy fordítgatom a kulcsot jobbra és balra.
Van ennek a történetnek egy kellemetlen része is. Az előző zárat – amelyik csak kívülről – a másik legeslegjobb barátom szerelte, aki ennek az újabb zárat szerelőnek a testvére. A régebbi zárat szerelő legeslegjobb barátom, most joggal gondolhatja, hogy nem bízok a szaktudásában, és a testvéréhez fordultam. Hogy ezt a rossz érzését eloszlassam, itt most megígérem, hogy legközelebb, ha valami segítségre lesz szükségem őt fogom hívni. Különös tekintettel az éjjeli órákra. Emlékezzünk csak Woody Allen hajnali két órás látogatására, a barátnője fürdőszobájában leledző pók okán! Ilyesmire bizton számíthat az én másik legeslegjobb barátom.
A teljes kép kedvéért elmesélem azt is, hogy a fürdőszobában nem jó a mosdónál a csaptelep. Alig folyik. Na, most a zárszerelő legeslegjobb barátom, azt is megvizsgálta. Azóta gyakorlatilag nem lehet használni a csapot. Jaj, de ez nem baj! Van kád és bidé is! Meg ott a konyha! Azt is tudom, ha majd egyszer megszereli nekem a csapot, az zenélni fog. Folyni nem biztos. Az nem is lényeges. Különben meg a macska is (a paranormális) ott somfordált körülötte, így még az is lehet, hogy benne van a mancsa a dologban. A macska gyanús.

Tovább is van. A harmadik legeslegjobb barátom pillanatok alatt átküldte nekem a Jack-Jack című filmet. Amiben az érdekes, hogy nem is én kértem tőle, hanem a zenélő csap specialista legeslegjobb barátom. A Jack-Jack meg nagyon jó és főleg szépek benne ketten. A harmadik legeslegjobb barátomat kértem, hogy a zenei anyagot is küldje át nekem, és hipp-hopp, máris itt volt nálam.

Erről eszembe jut a legeslegjobb testvérem (akinek Férfiképző iskolája van), akitől lassan egy éve kérem, hogy küldje át nekem a saját – Hollywoodoo – zenekarának a light lemezét. Még nem kaptam meg. Biztos tanít. Csapszerelést. Lehet, hogy őt kellene hívnom?

Bárkit hívok egy dologban biztos lehetek: nevetni fogunk. A többi meg nem érdekes. Tőlem a zárba is szerelhetnek csapot, vagy a csapra zárat. A macska meg zenéljen. Neki már mindegy. Örökre gyanúban marad. (Most is, ahogy itt alszik! )

Így vagyunk egymással, mi barátok. Meg még van egy csomó ember, akik a barátokhoz tartoznak és legalább ennyire fontosak, mert velük is lehet nevetni. Ha úgy adódik, sírni is.
Mindenkit azért nem hívnék szerelni. Mi lenne abból?

Félve jegyzem meg, hogy átfutott az agyamon, hogy a csapot szakemberre bíznám. Ezt még átgondolom. Tud valaki egy vicces szerelőt? Legalább szépet? Johnny Depp?

Lám, lám! Mennyire ésszerű voltam ma is!